Szóval voltam a Balatonon.
Jó volt, kipihentem, kinyaraltam magam, de erről nem itt elmélkedek.

Futni viszont nem sikerült annyit, mint terveztem :((
Szerda este még friss voltam. Megérkezés és kis pihi után vidáman indultam az Ábrahámhegy-Kékkút-Kővágóörs-Révfülöp-Ábrahámhegy körre. Jól ment, jól esett, volt benne kis szint is, és jó iramban haladtam.
Csütörtök pihi, így is terveztem.
Pénteken túráztam. Jó sokat. Persze a jelzés elég hosszú szakaszon műúton vitt. Mindegy, elfáradtam, de azért lefutottam az Ábrahámhegy-Badacsonyörs oda-visszát. Eszemben sem volt fartlekezni. Nem vágyott rá a lelkem. Mellesleg Ábrahámhegyen épp csatornázás van, és az "alsó út", ami helyettesíti a községben a bringautat, fel volt dúrva. És ahol elvégezték a melót, mindenféle zúzalékkal fedték be a helyét, ami tök egyenetlenné és futhatatlanná tette a terepet. Szóval nem volt az Igazi.

Aztán terveztem egy olyat, hogy felülök a vonatra, elmegyek Zánkáig és onnan a Köveskál-Szentbékkálla-Mindszentkálla-Kékkút irányon át kocogok vissza Ábrahámhegyre. Szombat estére terveztem, de bejelzett a sípcsontom. Konkrétan menni se volt jó, de azért lelkesen hűtöttem a Balatonban (az jó volt :-), +Fastum gél +jegelés. Ez azért nagyjából hatott, de nem vitt rá a lélek a hajnali verzióra. Tudom, hogy papír vagyok, de nyaraláskor kinek van kedve 4-kor kelni, csak, hogy futhasson?? És egy nyaraláson mennyivel jobb a parton lógni. Úgyhogy a parton lógtam.

És arra jöttem rá, hogy megint az frusztrál, hogy időnként nehéz belesakkozni az életembe a futást.

Amikor elkezdtem, azért (is) volt jó, mert kitöltött egy halom szabadidőmet. Sokat ad(ott) a futás: rendszeres mozgást, jó lábakat (!! :), picit nagyobb önbizalmat, nagy felismeréseket, társaságokat, és rengeteg élményt. Mindezenközben azonban a prioritása olyan szintre nőtt, hogy az edzéseket gyakran helyezem mindenfajta más szórakozás elé. De nem akarom, hogy emiatt ne tudjak eljárni színházba, moziba menni, barátokkal találkozni, vagy ne tudjam kialudni magam. Nem szeretek szenvedni a tűző napon, az ömlő esőben, és csúszkálni a jégen. A hétköznapokban pedig -ha elég sokat edzek- akkor nem marad időm semmi másra a munka, az utazás, a magánórák, a háztartás és a futás mellett, és így nagyon egysíkúvá válik az életem.

Úgyhogy most megint el vagyok bizonytalanodva. Most azt gondoltam ki, hogy visszaveszek egy kicsit a heti edzések számából (5-ről olyan 3-4-re) és a km-ekből (60-70-ről 30-40-re). De a versenyekről, a jó programokról, utazásokról nem szeretnék lemondani. Legfeljebb kicsit lassabb leszek. Az meg nem olyan nagy katasztrófa. De abbahagyni meg semmiképp sem szeretném. Az fel sem merül... Na, de majd látom. Bár egyelőre azt sem tudom, hogy alakul a hetem...