Ilyenkor, amikor futok valami fontosabb versenyt, bár én általában is sokat gondolkodom. A futásról is. Most, hogy itt a szezon vége, méginkább filózgatok a hogyan továbbon.

Az 50-es OB kapcsán nem ég a tűz. Miután kedden nem adtam meg az esélyt magamnak egy futásmentes laza napra, így tegnap nem mentem, és a mai futást sem erőltettem. Sebaj, nincsenek már nagy célok, és egy maraton után nekem testileg-lelkileg szükségem van a pihire. Így őszi szünet előtt egy héttel különösképp. Úgyhogy most azt mondom, nem lesz 50-es számomra. Talán váltóban 1 esetleg 2 szakasz. Meg előtte persze a Női Futás 10 kilije, de csak jólesően. Arra azért kicsit felpörgetem magam a jövő héten.

Szóval hogyan tovább. Asszem, tavaly nyártól idén őszig sok mindent kipróbáltam. Sokat, keveset, gyorsan, lassan. A sok hosszú és gyors futás persze hatékony volt, idén a félmaratoni egyéni csúcsomon kívül mindent megdöntöttem. 5 kilin 22:55-ről 22:31. 10 kilin 47:20-ról 46:45-re. 25km-n 2:10-ről 2:02 alá. Maratonon pedig 3:49-ről 3:43-ra. Meg igazából volt egy 1:38:30-as 20,5 kilim is egy rövidebbre sikerült félmaratonon. Szóval termékeny év volt, de idő előtt elfáradtam, és elpárolgott a motivációm. Soknak bizonyult a heti 6 futás, a 70km-ek, a küzdés, hogy "ne maradjak le" a gyorsan fejlődő srácok mögött. Úgyhogy kicsit ki kellett szállnom a mókuskerékből, de még mindig vágyom a pihit. Novemberben tehát pihi.

Jövőre pedig megpróbálok valamit ésszel, mértéktartóan, mégis értelmesen felépítettem edzeni. Tavasszal valszeg nem erőltetem a maratont, és egyáltalán a 30-nál hosszabb futásokat. És megpróbálok keresni valami klassz kis félmaratont, és ott egyéni csúcsot futni. És egyáltalán sok-sok félmaraton környéki távon versenyezni. Újra felgyorsulni, de mégis néha szusszanni egyet. Megtalálni az arany középutat.