Egy hete ilyenkor Szentgotthárdon futottam egy átmozgatót.

Olyan fél 9 körül érkeztünk meg a panzióba, ahol úton Olaszország felé megszálltunk, majd gyors átöltözés után a csapat 3 másik tagjával együtt elmentem kocogni. G rámnézett, majd már-már remegő hangon megkérdezte: de ugye lassan megyünk?? Biztosítottam, hogy igen :)
Még a városba vezető úton kitaláltuk, hjogy arra megyünk a város szélére, ott 3 km-nyire (illetve volt az 3,5 is) volt egy körforgalom, majd addig kifutunk. És így is tettünk. Az elején nem volt gond, azonban, ahogy mentünk kifelé a városból egyre sötétebb és sötétebb lett. A közvilágítás megszűnt, a bicikliút bement a fák mögé, és semmi támpontunk nem volt. Egy szakaszon a bringaút is félelmetesen rossz minőségű volt. Nem láttuk hova lépünk, de nagyon elszántak voltunk. Bár felmerült, hogy vissza kéne menni a városba, és megnézni Szentgotthárdot by night, és G azt is megjegyezte, ez már nem futás, amit csinálunk (volt vagy 6:15 a tempó...:) de akkor már azt hittük, nincs sok. Így ő meg NI előrementek én Bi-vel hátul kocogtam lassabban. Aztán átmentünk egy hídon (nem a Rába volt, az beljebb van), és ahogy jöttek szembe az autók, csak elvakítottak. És itt a bringaút is visszatért az út mellé, ezért Bi-vel úgy döntöttünk, nincs értelme tovább ennek a vakoskodásnak, ezért -még előreszóltunk G-éknek, hogy lépünk- majd hazamentünk.

Amúgy tökizgi volt. Paráztam, mint állat, mert tényleg semmit, de semmit nem láttam, és ott benna fák között tiszta horrorisztikus volt. De azért jólesett :) Nagyjából 5 km-t tehettünk meg 32:30 körüli idő alatt, de mindenképp jó volt a 4-5 órányi kocsikázás után megmozgatni a tagjaimat.

Egyébiránt pedig az érdeklődőknek jelezném, hogy van fenn a képek között egy szép kép a kedvenc kis új cipőmről. Épp aktuális, mert a régiben túl vagyok az 1500 km-en. Azért a telet még végigfutom abban...