Húúú, ma ritkajó-nagyonszupert futottam :) Sokszor szoktam jól érezni magam futás közben, de ez a mai azokon is túltett! Igazi adrenalin-endorfin bomba volt :)
Mára azt találtam ki, hogy futok 11 kilit úgy, hogy minden páratlanadik km laza, minden párosadik pedig gyors. Hogy ne legyen egyszerű, a gyors még fokozódjon is, mondjuk olyan: 5:00-4:50-4:40-4:30-4:20. Na azért a végét már nem hittem el.
Elindultam. Már nem sok napfény volt a házak között. Az első kör kellemesen telt, feltérképeztem a terepet. Semmi nem változott tavaly óta, idén meg nem futottam még ezt az 1 kilis kört, mert nem annyira szeretem a körözést. Persze más, amikor van benne műsor. Olyankor a futópadot is tökjól viselem...
Szóval elindultam. A laza kör megvolt 5:42 alatt, és kiadtam az utasítást kis testemnek, hogy még óvatosan, 5 percesben. Tudod, amiben egy félmaratont is le bírsz futni. Jó. Mentem, lendületesen, éreztem, hogy visszafogom magam, van még tartalék bőven. 4:46. Áááááá :)
Ilyenkor csak azt nem szeretem, hogy végig kell gondolni a hogyan továbbot. Ha gyorsulni akarok belőle, akkor megkattanok a végére, ha meg nem, akkor nem egyenletes. Mindenesetre a laza 5:50 alatt kitaláltam, hogy akkor egy hasonlót. Jó: érzés ugyanaz, fék. Vagy gáz? Nemtom, lesz, ami lesz: 4:45. Jó. Ügyes kislány, megy ez. No, akkor most már lehet egy hajszállal gyorsabban. 4:34. Mondom, egy hajszállal!!! Még van 2 gyors kör, és nem akarok árokparton kikötni. Nem vagyok én Tapír :) Nyúlnak az árnyékok. Jól esnek a regeneráló 5:50-es körök. Na jó, akkor megint egy hajszállal gyorsabban: érzem, hogy lendületesen futok, érzem, hogy még mindig van benne egy pici, de élvezem, hogy tökjól megy. Páran már hülyének néznek az utcában, hogy körözök, mint egy mérgezett egér, de nem bánom. 4:29. Na, ez az, valami ilyesmire gondoltam. Az uccsó gyors előtti laza, amolyan fejbéli ráhangolódás. Hogy most majd mindent bele, lefelé a lejtőn is, meg a kör elejétől, de azért semmiképp sem lesérülni. Annyit nem ér. És megyek: zúzok, amint bírok, érzem, hogy húzok a karjaimmal is, a lájtos kis emelkedő sem jelent gondot, még mindig bírom, és ez tökjó. Azért igyekszem kifutni magam a végére: 4:17. Tökjó :) Igaz futottam már ettől gyorsabb kilit, ha nem is túl sokszor, de most ez kit érdekel? :) Megállok egy kicsit kilihegem magam, majd lekocogom a záró laza kört. Vigyorog a fejem, élvezem az esti vidéki illatokat, és jól érzem magam. Tudom, hogy ezért az érzésért csinálom. Semmi másért :)
Most elballagok kicsit a Balaton-partra. De lesz nálam futócucc, és tervezek 2 amolyan futókirándulás-féleséget a hegyekben meg egy 8 kilis fartleket a bringaúton. Szerintem lesznek élményeim, ha hazaértem.