Akkor kezdett esni, amikor felkeltem. És ilyenkor decemberben nagyon szeretem a havat. Sokat ad a karácsonyi hngulathoz.
Természetesen megint Antenna-futás volt, mint már hetek óta minden szombaton 10-kor: találkozó az Antennánál. Az innen 2 kili laza kocogás, így 3/4 10-kor szokott a csapat nagy része a Kavicsnál gyülekezni.
Miután a múlt heti futás eső miatt elmaradt, és nem esett jól vasárnap egyedül futni, ma semmiképp nem akartam lemondani. De más se tett ilyet.

Az ötlet akkor jutott eszembe, amikor megláttam Zolit. Már akkor tudnom kellett volna, amikor nem késett, hogy ez ma egy különleges futás lesz :o) Nagyjából egyszerre futottak be Krisztával, és miután Zolit egy hógolyóval vártam, kisebb hócsatába fajult a helyzet. Robi járt a "legrosszabul", mert most ő érkezett ultolsónak, és rá már 3-an vadásztunk: fedezékből, a Kavics mögül.
Így indult. Mikor az Antennától nem messze Bi is bekapcsolódott, újabb hócsatába fordult a dolog. Aztán kimentünk a töltésre. Dejó volt, ma jól futható volt. Ropogott a hó a lábunk alatt, nem csúszott, valami hihetetlen jól esett a futás. Beszélgettünk, Kriszta mindenáron a Los Angeles maratonra akart rábeszélni minket. Tényleg nagyon aranyos volt, és igaza van: egyszer élünk, de na: csak a repjegy kb. kéthavi fizetésem. Végigkocogtunk a Körtöltésen a Tisza-felé, lementünk a töltésre, onnan pedig a Mol-útra. Dübörögtek a poénok, nagyon jól éreztük magunkat. Ment az egymás zrikálása, miközben kényelmes tempóban haladtunk. Még a szembeszél se zavart, pedig a fülemben hallottam az Omega (? ugye?) Léna című számát. Aztán mikor lefordultunk balra, már csak a fél arcunkat érte a szél, de sebaj, az érzéketlenné fagyott egy idő után. A szemöldökünkről sem egyszer vakartuk le a jeget. Tettünk egy nagyobb Mol-kört, és hó egyre csak esett. Kis szemekben, de megállíthatatlanul. Autós csak olykor jött ezen a magánúton, és csak néhány szakasz volt nehezebben futható. Azon baromiritka alkalmak közé tartozott ez a mai, amikor nem számoltam a perceket, a km-eket, nem érdekelt hol járunk, mennyi az idő, csak az, hogy kinn vagyok a friss levegőn, jóbarátokkal, és mozgunk és jó a hangulat. Persze jót tett a lelkemnek a tegnapi kihagyás is, így nem voltam fáradt, és most se nagyon vagyok. Pedig nem pont úgy lépdeltünk mint máskor, meg néha befigyelt a Kudlik Júlia féle Deltás ember is, immáron Zolival kettesben csináltuk :))
Lassan visszakanyarodtunk Tápé felé, és fellángolt a csaták csatája. Csak kicsit néztek hülyének minket, hogy 5 felnőtt ember egymást kergeti, és hógolyózza meg folyton. Ennek persze véresen komoly edzéselméleti jelentősége volt, mert ahhoz, hogy hógolyógyúrás után utolérd a kiszemelt áldozatot, futni kellett ám kemény tempóban, de ez sem volt akadály :) Aztán eljutottunk a Göndör sorra, még majdnem hazakísértük Krisztát, lassan elértük a CSillag teret. A srácok ekkor már begyorsultak, én elpilledtem, és közel 2 és fél óra friss levegő és kb. 24 kili futás után úgy döntöttem, ennyi elég is :)

Így van most 60 km-em, és holnap valszeg lenézek konditerembe, még talán egy 4 kilit hozzáteszek, kis beleszaladásokkal. Aztán a jövő hét pihi, meg karácsonyi hangulat, és remélem, téli szünetben úszni is lesz alkalmam mondjuk úgy kétszer is.