Azt hiszem, én napenergiával működök. Csak - ha tudományosan tekintem a kérdést, azt nem tudom pontosan, hogy hol vannak a napfény-kollektorok. Talán valahol a lelkemben. :)

Mindenesetre, ha süt a nap, akkor valahogy minden mosolygós, ha meg szürkeség van, és minden szürkéskék, szürkészöld, szürkésszürke, akkor az én hangulatom is az.
Ebben a formában, nekem az lenne az optimális, ha a tél helyett egy hosszabb ősz, majd rögtön azután a tavsz következne. Jó. Rábeszélhető vagyok dec. 20 és jan. 4. között 2 hétnyi hóesésre, természetesen utána szikrázó napsütéssel!!

Szóval tegnapelőtt és ma is azt kiabált a napfény, hívott, csalogatott, hogy menjek ki futni. Friss voltam és lelkes, és élveztem a futást, nem agyaltam azon, mit kéne most helyette csinálnom, és nem vártam, hogy mikor-érek-már-haza. Hétfőn a töltésre mentem, a Tápéi kútig, majd az aszfalton szaladtam haza. Béke volt a töltésen és csend. És szikrázó napsütés.
Ma Újszegeden szaladgáltam, át a Ligeten, hosszan a Főfasoron, majd le a Holt-Maros parjára. Itt már árnyék volt ugyan, de fantaszikus volt a víz mellett a fasor, meghogy minden rozsdabarnában tündökölt. Majd elkocogtam a töltésre, azon szaladtam végig a hídig, majd haza.
Nem voltak ezek olyan nagy futások. Tán 8,5 és 10km, de csak úgy vittek a lábaim, olyan jólesően. De mégis valahogy ezek a futások azok, amiért érdemes ezt csinálni, mert nagyon sokat adnak az embernek, főleg, amikor egy ilyen hosszú héten kell magát végigverekedni.

És hagytam magam rábeszélni a vasárnapi szolnoki futás 5próbára, a Csapattal, a Szegedi Szekcióval. Újra együtt, meglepi-pogácsával, bár én "csak" a 14-es távon, és azt se gyorsan. De futni jó :))