... és a hét egyéb eseményei.

Hétfőn-kedden nem volt kifejezetten heves mozgásigényem. Alapvetően mindenféle helyváltoztató mozgással  nehézségeim voltak. Hál'istennek persze semmi komoly, csak pont úgy éreztem magam, mintha vasárnap futottam volna egy maratont. Nem értem :)

Szerdára helyreállt a rend, meg a lábaim is lelazultak, és ekkor már harmadik napja jártam futócipőben dolgozni. Sétálósnak jó volt a cipő, én meg -Zilaci tanácsára!!- megbeszéltem vele, hogy ezen három nap ismerkedünk, és aztán szerdán futáskor már nem töri fel megint a lábam. De most még nem árulom el, feltörte-e, különben nem lenne ember, aki végigolvasná a blogomat (persze így se biztos :), szóval tessék kicsit izgulni! :o)

Naszóval szerdán mellesleg hamar hazahoztak, émmeg bevetettem magam a városba. Egész pontosan egy óraszalonba vitt az utam, aztán onnan egy nem messze lévő másikba. TIMEX órát kerestem egészen céltudatosan. Történt ugyanis, hogy vasárnap maraton előtt kinéztem magamnak egy típust, amit mondjuk végülis itt nem lehetett kapni, vagy nem abban az árkategóriában, de legalább már végre konkrétan tudtam, mit akarok. És megvettem. Őt: http://www.timex.de/typo3temp/pics/6d4a49708c.jpg
Meglestem, Pennek tök hasonlója van, csak 50 körös. Tekintve azonban, hogy az 50 köröst röpke másfélszer-ennyiért lehetett megvenni, úgy döntöttem, hogy megelégszem a 30 körössel. Elvégre is évente max 2-szer futok maratont, és hát max 2 kilinként nyomkodok. Most hétvégén pl. órát se néztem. Ugye.

De az új szerzeménynek nagyon megörültem, főleg, hogy a rajtszám sarkán lévő TIMEX-utalványt is felhasználtam hozzá, és lévén szép idő, szép óra, szép cipő, pihent lábak, semmi nem volt, ami megmentette volna a várost tőlem, és a laza 7 kilimtől.
Az elején már megint fura volt az új cipő (jaaaj, lassan le is kéne vésni a gondolataimat, mert vannak!), aztán kikocogtam az Árvizi emlékműig. A maratonos pólómban, kellemes napnyugtában, békés, nyugis kis futás volt ez, de nagyon jól esett!!! Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy a cipő átveszi az uralmat, és egyre gyorsabban szaladok. Tiszta sci-fi!!! :-) Persze senki ne gondoljon őrült rohanásra, csak gondtalan lebegős szaladásra, arra a jóleső félére. A második fele 1 perccel gyorsabb lett, de még így is besötéttedett, mire hazaértem, de legalább a világítást is kipróbálhattam a szép új órán.

Itthon aztán leltároztam a lábaimat, megvolt mind a kettő, és bár volt vízhólyagom, csak a szombati "alakult ki", de ase fájt, szóval szerintem kezdünk összecsiszolódni.
Holnap- ha nem esik, megnézem, hogy tetszik neki a pálya (nyugi, csak 5×200!), meg a hétvégén egyik nap egy laza 15. Meg úszni is szeretnék, oda ugyan a cipőt nem viszem, de az órát igen :o)

Viszont elszomorít, hogy este negyed 8-kor már korom sötét van, és attól tartok, idén sem fogjuk megúszni a hosszú, sötét téli délutánokat. De azért futunk majd akkor is. Mert futni jó :)