Ez a verseny az egyik kedvencem. Ha nem A Kedvenc versenyem. Talán mert olyan jól ötvöződik itt a BSI által megszokott magas szintű szervezés, a szuper hangulat (Péter Attila, mint említettem volt :), és a kisebb mezőny. Családiasnak talán már nem lehet nevezni azt a kb. 200, váltókkal tán 300 fős mezőnyt, amely fut évről évre, mégis a körözés biztosítja, hogy mind a futótársakat, mint a szurkolókat lássuk rendszeresen és persze ők is minket. Meg persze a teljes útlezárás, körönkénti kétszeri frissítés, és a számomra szimpatikus pálya kedvenc részemmel, az erdős szakasszal. Talán ezek mind együtt garantálják, hogy már 4. éve (móta csak futok) mindig itt voltam ezen a versenyen.

Ezúttal is szüleim kísértek el. Rajtszámátvételkor meglepődök a rajtszám hátuljára ragasztott chipen, eszembe ötlik a római maratonisták kálváriája, és máris biztos vagyok benne, hogy el fogom hagyni a cuccot. Végül ez nem történt meg, viszont akkor is szimpatikusabb a cipőfűzőre köthető (végre már rendesen be tudom fűzni :) chipszőnyegen csipogós változat :)
Megjelenik Szücsi, elmegyünk átöltözni, mire visszaérünk, már Gyuro is megérkezik. "Rámtukmálja" S-es pólóját, köszönet érte, majd fél 6-kor 2 km-es FUNRUN futás, a Jabilosoknak jó bemelegítésnek, de a városból sokan részt vesznek rajta, ingyenes, és tombolaszelvényt lehet kapni a végén. Szücsivel kocogunk kényelmesen, lassan, beszélgetősen, kicsi gyerekek mellettünk, nagyon ügyesen futnak, pedig nem ilyen kis sporolópalántákról volt ám szó!! :)

Aztán szaladok pár repülőt (ekkor még nagy naívan azt hiszem, hogy majd úgy 1:04 körül beérek :), majd beállunk a rajtba. Gyuroval együtt futunk. Sztorizgat annak rendje és módja szerint. Én érzem, hogy ez most nem az, ami tavaly. Pedig az erőfeszítés meg ugyanaz. Mindegy fussunk. Szüleim a megszokott ponton. Előttünk 2-3 nagydarab pasas, jelzem Gyuronak, hogy előzzünk. Ekkor látom meg anyáékat. Ja, csak azért jöttünk előre, hogy lássanak, és tudjanak fényképezni :) 

 16 perc az első kör, ami ugye (mivel előrébb van a rajt, mint a cél) kicsit rövidebb, tehát, már ekkor sejtem, hogy kutyából nem lesz szalonna. Meg ebből se 1:04. A tempó érzésre nem változik, a kör ugye kicsit hosszabb, meg aztán frissítünk is, ebben Gyuro jó partner, ő is belesétálva szokta :) Következő két kör 17 perc körül, aztán a végén próbálunk kicsit gyorsítani, így lesz az 16:45, a vége meg 1:06:45. Gyuro persze megint végig sztorizik, időnként reagálok, bár a második körtől ritkábban.

Szóval jó volt :-) Szüleim várnak ásványvizes palackkal, aztán elindulnék kifelé a célterületről, még jó, hogy rámszólnak adjam le a chipemet. Kapok érte pólót! De milyet: S-est!!! :)) A Jabilon eddig mindig M-es volt a legkisebb méret, pedig szívesen hordtam volna azokat a pólókat, de az olyat, ami hosszabb a rövidnadrágjaimnál, nem szívesen. Szóval összességében jó volt!!