...túl közel van.

Jól van már, tudom, hogy ez nem túl kreatív, de most jobb nem jutott eszembe.
Szóval azzal kezdeném, hogy volt itten egy kisebb mélypont vagyis inkább punnyadás az elmúlt két hétben. A Vivicitta adrenalin-endorfin érzése kissé alábbhagyott, ezzel párhuzamosan osztálykirándultunk, aztán pedig jöttek az érettségizők utolsó napjai. 4. éve vagyok a gimiben, azok a srácok és lányok, akik ma ballagtak (eltekintve természetesen a 6-osztályosoktól) mind velem kezdtek. Sőt mind a 4 osztályban én tanítottam első két évben a matekot egy-egy csoportnak (bár, amikor meg nekem lett osztályom, le kellett adnom a felét). Szóval közel álltam/állok ezekhez a fiatalokhoz, így jó volt velük megélni ezeket a napokat.

Így aztán kissé háttérbe szorult a futás az elmúlt két hétben, de amikor módom volt rá kimentem, szaladtam lazákat, közepeseket, zömében nem egyedül, de nem erőltetve. Most viszont már van kicsi lehetőségem/időm arra, hogy a hogyantovábbot összerakjam. A versenyeket összeírtam múltkor, ez jó támpontot ad.

Azt már a Vivicittára készülve tudtam, hogy a Vivi után kellene valami "emelkedőt" futni itt a Kékes előtt. Ok, nekem -alföldi lánynak- a hegy örökké tiszteletre méltó, és ott nem szeretnék nagyon szenvedni. De azért a tavalyi "alapcsúcsomon" valamicskét lehetne javítani, és nagyjából látom is, hogy hol. Hát nyilván az elején, ami lájtos...
Aztán ma már nagyon készülődtem, csak nem tudtam dönteni, hogy kinn vagy teremben, futópadon. Amikor elolvastam Azt a Zilaci-írást. Félelmetes volt... Ekkor már látszott, hogy eső itt nem lesz, így aztán nem lett volna kedvem futópadra menni, így a következő lehetőségeim maradtak: Lugas utcai "emelkedő" (túl közel van, és elég rövid), Szőregi "havasok" (túl messze van, meg a héten már jártam Szőregen), töltés oldalában Tápén (asincs épp közel, meg egyedül nem szeretni töltés), és a híd. Na, ez meg nem túl egészséges, de most vészhelyzet volt, úgyhogy hidaztam.

Futottam 3 oda-visszát a híd egyik legvégétől a másikig, így egy kör ~2,5km. Az elsőt lazán (14:06), a másodikat közepesen (12:40), a harmadikat lendületesen (11:57). Jó volt. Mondom, ha eltekintünk az autóktól, de én mondjuk elég jól be tudok zárkózni a saját világomba. Meg kellemesen (el)fáradtam a végére, piros volt az arcom a melegtől és tempótól, és úgy éreztem egy kis lelkesedést magamban. Meg egy kis megnyugvást az elmúlt hetek után. Kiegyensúlyozottságot. És az jó.

Holnp még egy 18k körüli valami, aztán edzegetek még egy kicsit jövő héten, aztán jöhetnek a rövid-gyors koranyári versenyek :))