A nagy országos és sokéves átlaghoz képest egészen jelentős havazás volt ma. Saccra legalább 20centi esett, de a szélnek köszönhetően egyenetlenül oszlott el, így néhol közel félméteres hóban gázolhattunk. Reggel neki is láttam ellapátolni legalább a gyalogbejárónkat, aztán később végigpucoltam az egész kocsibejárót (cirka 100méter)

Mérsékelten hülyének néztek csak amikor bringával mentem közértbe :)

Délután császkáltunk férjjel a hóban, aztán kocogtam is egy picinykét, ami tényleg nagyon picinyke lett. Feldobtam kétszer 2 perc mezítlábazással és máris izgisebb volt :) Ispinek köszönhető, hogy adtam még egy esélyt a hóban cipőtlenkedésnek és puszi jár neki, mert igaza volt. Korábban is próbáltam, de elvette a kedvemet, hogy pár másodperc alatt szétfagyott a tappancsom és sajnáltam az egész macerát azért a néhány másodpercért. Most viszont rájöttem, hogy mély, szűz hóban egészen más élmény, mint a letaposott "jégpályán", és végülis nem is akkora macera :P Az a csodás forróság pedig, ami elönti az embert mikor visszaveszi a zokni, cipőt és fut tovább....hát, az utánozhatatlan!

(az oldal nem engedi berakni a fotókat, de még linket se :(((( De meg tudjátok nézni őket a képeim közt :)

Ma csupán a vasútállomásig terveztem bringával menni, ám épp láttam kigurulni a szerelvényt amikor a bringát zártam volna le, így döntenem kellett, hogy várok 1 órát a következő vonatra, hazatekerek és autóval megyek suliba, vagy megyek tovább bringával. Természetesen az utóbbi mellett döntöttem :)

A főút helyett a terepet választottam, mert a 31-es főút maga az életveszély, ráadásul szétesett a piros lámpám és elfelejtettem láthatósági mellényt vinni. A földút viszont az évszaknak és a traktoroknak-terepjáróknak köszönhetően merő egy vájat, gödör, befagyott tócsa, porhó, letaposott hó, jég, fagyott föld és jégszilánkok bájos elegye, ráadásul dombos. És szép komótosan, de sötétedett.

Röviden, régen nem mentem ilyen brutál szuper terepet bringával. A kerék folyton belecsúszott a mélyebb hóba vagy a terepjárók vájta mély kátyúkba. Persze egy igazi montisnak ez hétköznapi kis tekerés lenne, de én csak kis kocabringás vagyok egy ősöreg monti utánzattal, ráadásul nem vittem sisakot sem, így relatíve óvatos voltam. Esni végül egyet sem sikerült, de néhány látványos flikk-flakkot és leugrást bemutattam. A legszebbet talán akkor, amikor egy kb 15-20cm széles, de elég mély árkocskában suhanva részen fennakadt a pedálom :) Két emelkedőn tolnom is kellett a bringát, mert egyszerúen lehetetlen volt felmenni, kipörgött a kerék a fagyott hóban...a lejtőkön viszont élvezetes volt, ha kellően elvonatkoztattam :)

Az útvonal ugyanaz, mint ebben a bejegyzésben. Egy irányban kb 20km. Csináltam két fotót telcsivel, majd otthonról feltöltöm ide :)

Megtörtént! :) Az emelkedőkön túlélésre játszottam, ott nem fotóztam :P 

From Bozót fut

From Bozót fut

Olvastam pár érdekes cikket, egy részüket hamarosan lefordítom, hogy élvezhesse az is, aki nem olvas inglis :)

 Addig is linkek az olvas inglis rétegnek:

A minimalizmusról: 

 http://www.gobroncobilly.com/?p=282

 Géllel vagy anélkül?

http://www.gobroncobilly.com/?p=89

A mezítlábazásról:

http://trailrunnersoutpost.blogspot.com/2010/01/why-expensive-trainers-could-be-worse.html

http://trailrunnersoutpost.blogspot.com/2010/01/12-step-program-to-run-barefoot.html

http://trailrunnersoutpost.blogspot.com/2010/01/benefits-of-barefoot-running.html

http://www.runnersworld.com/article/0,7120,s6-238-267--13401-0,00.html  

A nyújtás szükségességéről:

http://well.blogs.nytimes.com/2009/11/25/phys-ed-how-necessary-is-stretching/?em

Kara Goucher interjú

http://running.competitor.com/2009/11/features/exclusive-kara-goucher-interview_6885 

 Ketyerék

http://www.runnersworld.com/article/0,7120,s6-240-321--13216-0,00.html

Ideális súly, fogyás és futás

http://www.runnersworld.com/article/0,7120,s6-242-304--13335-0,00.html 

Ezt írta (többek közt) MungDaal spori az előző bejegyzésemre:

b., lábak az ágyon (vagy valamin), deréktól előre lelógunk, kezek a földön (vagy valamin) és action. 

 Te, Mung, mondhattad volna egyszerűen, hogy kapjam le a Káma-Szútrát a polcról és hajrá :)))))))))))))) 

Keresztedzős kérdés következik!

 Tehát. Az alkatom olyan amilyen, keveset köszörülgettem rajta szándékosan, talán csak a lábizmok terén. Hátilag, vállilag, felkarilag genetikailag és talán a kutyázásnak, mindenféle házkörüli melónak köszönhetően vagyok relatíve izmolt. Azonban a közelmúltban eléggé tarkón vágott a felismerés, hogy ezek az izmok mennyire kevés erőt rejtenek (oké, relatív). Konkrétan, fel tudok emelni vagy húzni viszonylag nehéz dolgokat, de például húzódzkodni abszolút nem. Olyannyira, hogy ha olyan magas a rúd, hogy még kényelmesen elérem, akkor 2-3 darabot sikerül, ha ugranom kell a rúdhoz, tehát teljes függésből egyet sem :(   (áll a rúd fölé tipusú, tenyér befelé)

Természetesen ennél nagyobb baja is van a legtöbb embernek, én sem megyek a Dunának miatta, de kérdezném a tapasztaltabbaktól, hogy milyen - házilag megoldható - gyakorlatféléket javasolnának egy kis erősítés végett? Gondoltam olyanra, hogy fekvőtámasz (ami szintén rémesen vacakul megy) vagy a húzódzkodás mellmagasságban lévő rúdnál hátradőlve, mellkast rúdhoz húz merev háttal....?

Tehát hetente legalább egyszer kocorászok párszáz métert mezítláb, ha az időjárás is engedi. Hóban, jégen azért mégsem...Általában az edzés közepe-táján kerül erre sor, jellemzően közepesen kemény erdei földutakon vagy füvön. Egyelőre egész jól megy a dolog, bár tegnap észrevettem valamit.

Már korábban kezdtem megfigyelni, hogy a jobb lábamon bütyökféle igyekszik kialakulni aminek nem igazán értem az okát. Nem fáj különösebben, egyelőre csak nagyon kis mértékben szűkítette a nagylábujj mozgását, de akkor is látszik, hogy van és ez nem tetszik. Tavaly télen éreztem először, azóta se nem jobb, se nem rosszabb. Kedves sporttársak mondták, hogy valószínűleg harántboltozat-süllyedés okozza amitől a csontok eltolódnak eymástól, de ugyebár a lábujjat a cipő visszatartja így az izületnél deformálódik. Ez az eszmefuttatás nem hangzik hülyeségnek, de nem hittem, hogy valóban ilyesmi okozza a bajt nálam.

Most viszont a nagyon hideg, hódarával borított talajon tettem egy új felfedezést ebben az irányban. Mégpedig: a bal lábam alig fázott és cipőbe bújás után azonnal átmelegedett, a bal esetében viszont, a lábujjaim olyan mértékben fáztak-fájtak, hogy kezdte elrontani az egész tartásomat, és még a cipő felvétele után is nagyon sokáig gyakorlatilag érzéketlen volt több lábujj ezen a lábon.

Oda fogok figyelni még jobban ezekre az apróságokra és meglátjuk, mit tapasztalok a továbbiakban. Dokihoz nem szívesen megyek ezzel, mert elég fura tapasztalatom van ortopéd orvosokkal (két méterről rámnézve: Fáj? Ha nagyon akarja, írhatok egy betétet)

From Wass Albert túra tél

Együtt értünk be Rushboyékkal (mert gyalogoltak) és a célban némi óvodás stílusú kerülgetés, méregetés után szóba is elegyedtünk. Végül jól beszerveztem őket utitársnak is hazafelére.

Kellemesen elfáradtam, jólesett ez a kis túrácska. Hogy mi lesz a következő? Jó kérdés. A K100-at idén már nagyon akarom, előtte is lesznek szuper túrák, de nem tudom, hogy sikerül-e eljutnom rájuk. A Lefagysz idén a Zemplénben lesz, nagyon jó lenne elmenni, de messze van sajna, így majdhogynem háromnapos akció volna a 60kilis túrából.....

 Pár fotót csináltam, bár csak telefonnal, így elég gyengék, de azért nézzétek csak meg őket :

From

 

 

From Wass Albert túra tél

From Wass Albert túra tél

Január elsején ugyebár azt kell tenni, amit szeretnék gyakran az év során. Ennek megfelelően, már idejében elkezdtem finom kajákat enni, jóféle nedűt inni, no meg egyéb kellemes dolgokat, aztán délután futni is kijutottam.

A Szentmártonkáta felé haladó vasút mentén indultam és onnan tettem kisebb-nagyobb betérőket az erdőbe. Itt sokkal szebb az erdő, mint Kóka felé, ugyanis klasszisokkal kevesebb a szemét. Nyárfa, akác és fenyő váltja egymás, sok a magasles, vadetető, no és persze ott vannak a tavak is. Szép, na, mégha elég sík is :-)

 Kényelmes kocogást terveztem, így is lett. Egy friss tarvágásos résznél aztán gondoltam, letudom a cipőtlenkedést is, de annyira kellemes volt a talaj hőmérséklete, hogy úgy maradtam még egy jó darabon. A nagyon mély homokban sikerült belelépni valamibe, amit akkor észre sem vettem :o Találkoztam pár emberrel is, ugyanis van arra több kisebb tanya, hát eléggé csodálkoztak ahogy a kezemben vittem a cipőt

Továbbhaladva, egyszercsak rádöbbentem, hogy nagyon nem ott vagyok, mint gondoltam. Inkább viszavettem a cipőt és sietősebben igyekeztem a  jónak vélt irányba, mert nem volt kedvem lámpa nélkül a sötétben csatangolni az erdőben. Kis kóválygás után kijutottam a patakhoz, onnan meg már ismerem a járást.

Jó kis futás volt! Ha az egész év ilyen lesz, azzal meg lennék elégedve.