25 hozzászólás...mese :)
Naszóval, aki olvasott korábban, vagy olvasta Monerd bejegyzését, tudhatja, hogy közös futit hoztunk össze szombat estére. Nekem ugyan kicsit utazós lett így, de sebaj, ennyi belefért.
Jól elterveztük az útvonalat (kb hajnal 1 és 4 között, chaten) : tali az Örsön, átfutás a városon, fel az Istenhegyi úton, fel a kilátóba, át a Jánoshegyin, le a Budakeszi úton, aztán pápá :) Terveztem, hogy talán kerülővel visszafutok a Keletihez és akkor lesz egy maraton.
Hadd áruljam el, hogy maraton nem lett ;-)
Tehát ügyes-bajos dolgaim után délután 5körül buszra ugrottam, miközben itt szakadt az eső (Monerd megnyugtatott, hogy Budán szikrázó napsüti van) és ahogy tervben volt, taliztunk az Örsön. Nekilódultunk a Kerepesi úton, erről Monerd így ír:
örsre érkeztem 10p késéssel, na akkor Bozót nekiindult, mint az állat, én követtem..
No ez az én szemszögömből úgy hangzik, hogy mondtam Monerdnek, hogy diktálja ő a tempót, ahogy jólesik. Elindult hatosban. Megtárgyaltuk, hogy kb hatos tempó. Kérdeztem, hogy ne lassítsunk-e. Nem, jó így - hangzott a válasz :) Pulzus 160-170 közt....éreztem, hogy nem lesz ez sétagalopp :)
Nem írom le az egész útvonalat részletesen, Monerd már megtette helyettem. Ehelyett elmesélem, hogy ez a nő egy életveszély! =) A Kerepesi úton nem a zebránál mentünk át, á, dehogy, lazán át a kétszer három sávon két zebra közt félúton....Másutt két rendőrautó orra előtt át a piroson....A Délinél nem ám aluljárón közlekedett, átcikázott valami keskeny padkán aztán a villamossíneken, korlátot átlépve, keresztül x sávon....ááááááá Kész csoda, hogy még élünk és nem vittek be a zsaruk se :)
Még sztori: még a Kerepesin egy benzinkútnál találkoztunk sok tűzoltóval akik nagyon ünnepeltek valamit. Cukik voltak, de Monerdet jól megijesztették ahogy körülvettek minket. Azt akarták, hogy táncoljunk velük :) Kihagytuk a lehetőséget, de még láttuk őket később, vadul dudáltak nekünk, meg integettek a kocsiból :))
Fast forward, Istenhegyi út: az elején még nem volt semmi gond, aztán kezdett dőlni rólam a víz, kevésnek tűnt a bejutó levegő és semmit se haladtam...Monerd is lassan haladt persze, de vigyorogva, alig halhatóan lélegezve és közölte, hogy ez milyen klassz élményfuti így felfelé :O Klassznak klassz volt, olyan KicsiYus módon (Nem fáj, csak másképp jó) Szégyen, nem szégyen, gyalogoltam ;-) Egyszerűen úgy éreztem, nem éri meg kicsinálni magam a felfelé erőltetett futómozgással. Gyalogolva tök lazán ment, semmi gond, de a gyaloglásnál alig gyorsabb tempóban, ám futómozgással máris 185-ig kúszott a pulzus és lassan de biztosan közelgett a hányingeres-szédülős max. Megszégyenülve, de gyaloglásra váltottam és csodák-csodája, máris zuhant a pulzus 170 alá :) A fogas utsó két állomását meggyalogoltam, csak lazán jeligével, Monerd felkocogott, jó 100métert nyert vele :) Aztán hamarosan ismét beiktattam egy kis gyaloglást a Normafa felé.
Nem akarok kifogásokat keresni, felesleges. Azért egy-két tényező biztosan közrejátszott: kevés alvás az utóbbi 2 napban, kevés folyadék, hegyi edzések hiánya...és egy picinykét meleg is volt :)
A Normafától színtiszta örömfuti volt (a kilátó emelkedőjét azért nem feltétlen nevezném annak) , kényelmes tempó, hűvösebb levegő, sík illetve lejtős útvonal :) A Budakeszi úthoz érve már rendesen kopogott a szemem, be is nyomtam egy műzliszeletet, lefelé valahol elfogyott a vizem is, de már nem akartam kutat keresgélni. Elég szótlanul toltuk lefelé. Felhívtam Yoyookát, hogy ne számítson rám, kicsit fáradt vagyok, nem bírnám már vele a tempót a hegyen. Elnyirmogtam neki azt is, milyen sóvárogva néztem a Jánoshegyit átszelő turistautak leágazásait, de Monerd ragaszkodott az aszfalthoz :) (igaz, szürkült is erősen és csak nálam volt fejlámpa)
A Margit-hídhoz érve aztán elbúcsúztunk egymástól, viccesen kihívtam Monerdet egy visszavágóra amikor kipihent és hidratált leszek :) és átkocogtam - immár egyedül - a hídon. Sajnos nem néztem meg, hogy van-e még a szombati éjféli vonatom hazafelé, így nem akartam egy pályaudvaron alvást vagy országút szélén hazafutást kockáztatni, inkább felugrottam a villamosra (de előbb vettem egy nagy kólát a Mekiben :) így elértem a 22:53-as vonatot bőven és már csak a vasútállomásról kellett hazakocogjak. Ekkor még felmerült bennem, hogy akár mehetnék is tovább, hogy meglegyen a maratoni táv, de így részletekben már nem vonzott eléggé ;-)
Jellemző, hogy az átmozgató hazakocogás és egy zhany után már egy cseppet sem voltam fáradt és még hajnalig szüttyögtem itthon mindenfélével, többek közt kitárgyaltuk Monerddel a futit írásban :)
Ja, és még valami! Abszolút jót tett ez a kis "átmozgató" harmincvalahány kili, mert mostanában kicsit merevebbnek éreztem a lábaimat, különösen a csípőtáji szalagokat, de most a zuhany után letérdeltem/ültem a laptop elé sarokra és lazán leterültem a már emlegetett hős ászánába bármi fájdalom vagy feszülés nélkül :)
Másnap (vagyis aznap, na, értitek): semmi izomláz vagy hasonló. Persze nem is vártam, csak ez is igazolja, hogy egyértelműen a keringésem nem bírja a hosszú, folyamatos emelkedőket. Egymásra kéne pakolni a sülyi dombokat :D
Kérned kell a sülyi képv.testülettől karácsonyra egy szánkózódombot szerpentinnel+fel kell iratnod a házidokival egy ampulla Kékes-feelinget:-)!