Ma csupán a vasútállomásig terveztem bringával menni, ám épp láttam kigurulni a szerelvényt amikor a bringát zártam volna le, így döntenem kellett, hogy várok 1 órát a következő vonatra, hazatekerek és autóval megyek suliba, vagy megyek tovább bringával. Természetesen az utóbbi mellett döntöttem :)

A főút helyett a terepet választottam, mert a 31-es főút maga az életveszély, ráadásul szétesett a piros lámpám és elfelejtettem láthatósági mellényt vinni. A földút viszont az évszaknak és a traktoroknak-terepjáróknak köszönhetően merő egy vájat, gödör, befagyott tócsa, porhó, letaposott hó, jég, fagyott föld és jégszilánkok bájos elegye, ráadásul dombos. És szép komótosan, de sötétedett.

Röviden, régen nem mentem ilyen brutál szuper terepet bringával. A kerék folyton belecsúszott a mélyebb hóba vagy a terepjárók vájta mély kátyúkba. Persze egy igazi montisnak ez hétköznapi kis tekerés lenne, de én csak kis kocabringás vagyok egy ősöreg monti utánzattal, ráadásul nem vittem sisakot sem, így relatíve óvatos voltam. Esni végül egyet sem sikerült, de néhány látványos flikk-flakkot és leugrást bemutattam. A legszebbet talán akkor, amikor egy kb 15-20cm széles, de elég mély árkocskában suhanva részen fennakadt a pedálom :) Két emelkedőn tolnom is kellett a bringát, mert egyszerúen lehetetlen volt felmenni, kipörgött a kerék a fagyott hóban...a lejtőkön viszont élvezetes volt, ha kellően elvonatkoztattam :)

Az útvonal ugyanaz, mint ebben a bejegyzésben. Egy irányban kb 20km. Csináltam két fotót telcsivel, majd otthonról feltöltöm ide :)

Megtörtént! :) Az emelkedőkön túlélésre játszottam, ott nem fotóztam :P 

From Bozót fut

From Bozót fut