Mai köröcskének ezt tűztük ki.

http://www.turistautak.hu/routes.php?id=857

-balazs-, lechat, és Misi voltak a társaim ezen a szép napon... Láttuk picit a Napocskát is, meg a Kék Eget is - legalábbis mielőtt villámlani kezdett volna, meg mielőtt a hó feketére váltott volna, meg mielőtt sötétre váltott volna úgy egyáltalán minden...

Történt ui. hogy a Vadállókövek Prédikálószék beburkolása helyett, az evett meg engem, de csúnyán. Ekkor már hiába a gél meg a csoki, beégtem - szó szerint. A dobogókői almáspitéhez "harmadik harmados" állapotban értem -balazs-zsal (azaz totál befordulva magam alá). Eddigre lechat, már a fogait csattogtatta a hidegtől, dehát így jár aki oktondi módon előrerohangászik, ráadásul pénz nélkül... 

Jó kis kör ez, alsó hangon 1/2 órával kevesebb kell rá nyári viszonyok és kajázás mellett, Így közel 4,5 kellett rá. -balazs - szerint nem egy nagy átlag ez 31 killerre számolva, de én tudom, hogy nincs igaza. Jól haladunk!

Mindannyian ezt éreztük (kivéve egy mazsola, aki még az ágyából küldött egy sms-t, hogy NoSzopo Today!), hiszen vidám elszántsággal toporogtunk negyed nyolc után hangyányival a Fgy hangulatos parkolójában a nulla fok körüli ónos szitálásban...

akibaci és larzen már érkezés előtt lerendezték a "Biztos akarjuk mi ezt?" kérdését, így a helyszínen csak lechat próbálkozott rajtbanfeladással - meglepően elszántan - de dörzsölt módon felkínáltuk neki a rövidítés lehetőségét - tudva, hogy nem lesz abból úgyse semmi. Be is jött a kalitkába.

Pár perc telt csak el és jutalomfutás lett heroizmusunk eredménye. Könnyen futható havas ösvények, majd sűrű hóesés, harapnivalóan finom levegő - egy szóval dalfakasztó hangulat... 

Jó volt na!

Sziasztok!

Ez az első blogolásom, de hát haladni kell a korral, és hát ugye jobb később, mint hamarabb...  

Náthából lábadozva, múlt héten még kerülni kívántam a hegyet, így gondoltam kipróbálom olipapa spinning óráját. Közölte kezdés előtt, hogy ha még nem csináltam ilyet, nem biztos, hogy nála kéne kezdeni. Előbb inkább szeressem meg a műfajt...  Rögtön irtóra kíváncsi lettem. Azt ajánlotta, azért próbáljam ki az első fél órásat, aztán majd meglátom. Lesz utána még egy teljes órás, ha nagyon maradna bennem erő, meg kedv... Az első fél óra végén megkérdezte ki marad a következő órára. Nem volt erőm feltenni a kezem, de le sem tudtam szállni a bringáról annyira kész voltam, éreztem, hogy összecsuklanának a lábaim, úgyhogy nem volt mit tenni, tekerni kellett tovább. Aggódva figyeltem a másodperc mutató cammogását - a nagyobbak egyáltalán nem haladtak - szuggeráltam a pulzusmérőt, hogy az előző 10 perc 185 feletti átlagából legalább 150 körülre lekússzon. A Jó Isten megkegyelmezett, és lejjebb ment. Szuperül kipihenve veselkedtem neki a következő órának. Az alattam gyűlő csepptenger rövidesen óceánná duzzadt, mely felett orkánként fújtatva tekertem ismét mint állat. Egy sprint sorozat végén két szökési kísérletet is csúnyán hagytam elmenni, de komolyan aggódtam, hogy leszédülök a bringáról. Ekkor a 188 már pont nem volt kényelmes. Röpke 50 perc múlva közölte a Májsztro, hogy vége, 10 perc nyújtás. Teljesen fel voltam háborodva - maradt még bennem...

Tegnap szaszával jártunk egyet a HHH-n. Van egy classic 10-es köröcskénk, 430 szinttel, ami persze csak 9,5 km, de 14-nek érződik... Beizzítottam a skandináv tájfutóipar egyik kiforrott darabját a VJ Sarva szögest, sőt még botot is vittem - tán a Mont Blanc kerülés óta először.

Szépen megkocogtam a meredek emelkedőket, égettem a szénhidrátot ezerrel, majd be is sütöttem kicsit a combjaimat, miközben hallgattam ahogy szasza komótosan sétál a hátamban a ropogós havon. A fejlámpák fényében szépen csillogott végig a havas ösvény, és ismét lenyűgöző ékszerként tárult elénk a HHH-ról a kivilágított város látképe. 1:10-et kocogtunk ezen a rövidke kis körön, és a jutalom sem maradt el! A nyári dinnyézések után most forró tea volt a meglepetés a Fenyőgyöngyénél, ezúttal szaszának köszönhetően.

Jó lesz ez megint. Én bizakodó vagyok!