Méghozzá a János-hegy Virág-völgy felől. Na de ne szaladjunk ennyire előre! Egész héten erre a napra köszörültem magam, úgy éreztem ez amolyan "becsületbeli ügy". Erre valami fránya nátha nem elkap tegnap! Reggel a lemondó sms első 3 betűjét már be is pötyögtem, de végül mégis az ördög győzött - gyenge voltam megint na! Ez van. SMS töröl, kocsiba be. Aggodalmam nem volt alaptalan, hiszen biztos lehettem benne, ahol olipapa és lechat is ott van - vér fog folyni. (szaszáról nem is beszélve... ) Makkosmaris-kört futottunk, ami kb. 29 km 1230 szinttel, benne a Nagy Hárs-hegy, János-hegy, HHH. Jó páran indultunk aztán szépen lassan fogyatkoztunk, ki- ki ment útjára. lechat-tel az egyik kedvencünk az említett piros etap. Elég hosszú, nem túl meredek, és már van egy csepp a lábakban (kb. 2 ó) mire odaér az ember. Olyan emelkedő, hogy egyszerűen nem lehet nem tolni rajta. Párszor futottuk már, és mindig sikerült csontra leégetni egymást, szóval kircsi, szeretjük! Ezúttal sem okozott csalódást. Nem mondom, hogy lepergett előttem az életem, de azt tisztán láttam, hogy kezdik befűzni a szalagot... toltam, fújtattam, hörögtem, szóval ing gatya, de megérte. Előkelő pozícióban értünk fel lechattal oli mögött kicsivel, sőt én úgy láttam az én vállam előbbre volt egy hangyányit...  A történethez hozzátartozik, de persze egyáltalán nem számít, hogy lechat 15 órát edzett a héten, és saját zsíron futott...