Pöttyök gyüjtése
A verseny
cheetah
| 2006-09-25 06:25:54 | 
6 hozzászólás
6 hozzászólás
Mindenekelött, próbálom rávenni 10 éves fiamat hogy írja blogot, de hát ilyen idösen nem a naplóírásról híresek a fiúk. De olyan sok szép dolog történik, hogy nem szabad kihagyni, meg kell örökíteni öket. Igy én írok, s közben biztatom hogy átvegye. Igy megmarad neki késöbbre, amikor már idösebb. Pöttyök gyüjtése – ez a blog címe, egy részt mert a kedvenc állata a gepárd, mely ugye pöttyös, meg aztán megegyeztünk hogy amikor megdönti rekordjait a szokott utjainkon akkor kap egy piros pöttyöt a fehér polójára s elöbb-utóbb olyan lesz mint a King of the Mountain (A hegyek királya) a Tour de France-ban. Talán kezd kiderülni hogy nem MO-ról írunk, Kenyában élünk. Ennek vannak elönyei meg hátrányai is, nagy hátrány hogy nincs rendesen szervezett kerékpáros klub (a triatlon egy kicsivel jobb). Nagyon nehéz a motivációt fenntartani. Nagyon kevés verseny van, s amik vannak nincs junior kategória, csak ugy egyben mindenki. A motiváció miatt is kerestem egy ilyen online “klubbot”, igy tudja olvasni, hogy mi is történik másokkal akik hasonlo csonakban eveznek (bocs; hasonló bringát tekernek). Elsö versenye tegnap történt, környezetvédelmi rendezvény keretében:Cycle with the Rhino! – Tekerj az orrszarvuval!Az egyik ismerösünk említette a rendezvényt, aki egy nagy hotel láncnál dolgozik, s kerestek két kerékpárost akit szponzorálnának. Bálint igy kapta meg az egyik helyet. Maga rendezvény Nakuru Nemzeti parkban volt (az a tó ami rózsaszín a flamingóktól), ez az egyetlen alkalom, hogy autó védelme nélkül van az ember a parkban. Mert hát a bivalyok meg orrszarvuak mellett mész el! Egyébként ki sem lehet lépni az autóból. Ez a legerösebben védett Nemezeti Park Kenyában mert itt van a legtöbb orrszarvú. Már péntek este lementünk Nakuruba, ez “csak” 120 km, (kevesebb mint Szeged-Bp) viszont 60km olyan úton ahol alig lehet menni 40km/ó sebességgel (javítják az utat + terelö föld szakasz) egysávos, elözni nem lehet nagyon, meg aztán a por!! Szoval 2.5 óra alatt le is értünk. A szállásunk a szponzoráló hotelben (Sarova – LionHill) volt; 5 csillagos bungalós, fantasztikus vacsorával (rég ettem csokival leöntött képviselöfánkot!, Bálint marad a csoki mousse-nál, de még avodákó mouse torta is volt), meg hát élö gitár elöadás. Nekünk külön játszottak, mert Luca (Bálint kishuga) most látva elöször gitárt borzasztóan élvezte. O, mighty jungle, the lion sleeps tonight, avimba-avimba… - az oroszlánkirálybol.Vacsora után egy kis stratégiai megbeszélés: nem szabad tul gyorsan kezdeni, a térképen probáltuk nézni merre is mennek, de van vagy 2-3 lehetöség a kisutak miatt, igy ezt feladtuk. A vadörök biztosítják az utat, s biztos ki is lesz jelölve rendesen.Még este le kellett mosni a bringát, mert az ut pora nagyon bepiszkította; készen is lettünk 9-re, gyorsan ágyba dugtam a gyerköcöket.Reggel 6:30-kor keltünk, gyors reggeli, Bálint lekváros kenyér, csokis gofri, kakaó meg minden nyaskaság; probáltam mondani hogy egyen egy kis összetett szénhidrátot is de hiába, veszekedni meg nem akartam. 8:15-re értünk a Fökapuhoz, ahonnan a verseny indul. A regisztráció már ment, volt egy akadékoskodó nö, aki nem akarta engedni Bálintot indulni, mert hogy nincs még 16 éves. A szponzorok meg még a vadörök is probálták meggyözni, de nem akart engedni. Félreálltunk fél órára hogy mi is lesz, majdnem idult a verseny, s még mindig nem tudjuk hogy Bálint indul-e vagy sem. Nagy szégyen lenne, ha nem, férjemmel lerágtuk a körmünket. Közben egy egész teherautó vadör fegyverekkel kiment a parkba, elfogalni a helyüket, az ut biztosítására. Aztán egyszer csak körbenézünk, az akadékoskodó nö eltünt, gyorsan az asztalhoz, s átnyomtuk a papírokat a vadörökkel. Az utolsó percben egy másik 14 éves gyerek is csatlakozott. Már akkor a sajtó Bálint nyakán volt, képek + interjúk. A felnöttek meg ott morogtak az orrunk alatt, hogy ugy sem bírja, elég sok megjegyzés volt. Alig bírtam a motivációt fenntartani Bálintban. “Meg tudod csinálni”, “ne aggodj”, “csak ne ad fel” meg ilyenek. Amikor elindultak nem is tudtam rendes képet csinálni, mert a sajtó teljesen elzárta az utat. A verseny a déli oldalról kerülte meg a tavat, kb ¾ kör a célig, 37km összesen, föld ut végig, fel-le, vízesés meg állatok. 4 ellenörzöpont, sok bringást vadörök kísértek mögöttük. Bálinttal pont nem voltak a vadörök amikor egy fekvö bivaly mellett kellett elmennie,: á, ez egy szikla – ó, de szarva van! A bivaly szerencsére “csak” a szemével követte, nem négy lábán. A cél elött kb 17km-rel egy nagy emelkedö volt, most látszott meg hogy Bálint jol tud hegyet mászni, 5 embert elözött le; voltak felnöttek akik tolták a bringát. Mi a Fökaputol a másik irányba indulva egyböl a célhoz mentünk, közben egy kis vadállat nézegetés. Amikor megérkezünk a célhoz, mondták, hogy Bálint átment a 20km-es ellenörzö ponton, s hamarosan érkezik. Annyira aggodtam, hogy belefájdult a fejem. A vadörök rádión keresztül “vigyáztak” a legfiatalabbra. Igy tudtuk meg, hogy az utolso ponton is átment. Közben a gyöztes beért, ideje: 1óra 35perc. A második, meg harmadik szorosan mögötte. Aztán 5-en nagy sprinttel, majd egyesével kezdtek befutni. Végre Bálint narancs sisakja is feltünt, a fenti karanyban egy vadör állt s jelezte elöre ha jön valaki. Probáltam helyezkedni, video meg kamera a kezemben, a sajto már megint ott ugrál elöttem, a kamerárol megint lemaradt Bálint befutója, legalább a videon meglett. Szoval 12. lett, mind felnöttek (férfiak) elötte! Ideje 1 óra 53perc. 10 percig hozzá sem fértem a saját gyerkemhez, mindneki nagyon örült, a szponzorok, a vadörök, a táncosok, a vendégek; a sajtó megint ellepte. Szegénykém nagyon meg volt illetödve, még egy mosoly is alig jött ki az arcán. Viszont nem volt tul fáradt, nem is lihegett igazábol, pedig volt vagy 28 fok! Inkább a kezére p[anaszkodott, meg a lapockáját fájlalta; gondolom a sok rázástol ahogy a kormány tartotta. Keze ragadt az engeriaitaltol, ami az üvegjében volt (általában anélkül megyünk, igy nem nagyon tudja hogy kell kivenni, meg berakni). Por mindenütt, csodálkoztam hogy a bringa meg a lánc birta. A másik 14 éves gyerek bejött 14.-ént; még sok felnött kint volt. A “fö-vadör” kijelentette, hogy jövöre 10 gyereket fognak szponzorálni, mert nagyon sikeres ez a korosztály, s ilyen idösen kell elkezdeni a környezetvédelmet. Ez már maga siker nekünk, bizonyítottunk!Ezek után ebéd ott helyeben az Acacia fák alatt, beszédek (hoszzu meg álmosító), s végre jött a “bizonyítvány” osztás, meg díjak. Bálint kapott egy kis gyerek biciklit, mint a legfiatalabb versenyzö. Még két kisbringa lett kiosztva: a legjobb nöi befutó, az utolsó befutó – mert hát nem adta fel (4óra volt az ideje). Az elsö, második, meg harmadik, szép nagy bringákat nyertek. Délután 4-re lett mindenek vége, ezek után elmentünk egy kis vadállat nézésre, fél 6-kor már sötétedett, s elindultunk haza fáradtan, de nagyon büszkén s boldogan.