Étkezés. Hát ez bizony egy nagyon sarkalatos pont. A mindennapi étkezésről szólva. Én a következőképpen étkezem nap közben: Reggel ami jólesik, minél változatosabban, talán még némi „bűnözés” is belefér, úgyis az egész napos jövés-menésben lemozgom. De általában toast-ot szoktam enni, 3 tojással, mellé megiszok vagy fél liter tejet (tudom a legújabb hullámos szakirodalom szerint a tej „méreg”, de nagyon nem tud érdekelni, mert én imádom.) Különben is én azt vallom, hogy valamilyen szinten azt egyen az ember amit megkíván. Persze mértékkel! Fontos, hogy sosem szabad degeszre ennie magát az embernek! Sőt, bőven meg kell állnia előtte, hiszen mint tudjuk a leglassabb inger a teltségérzés. Én is inkább próbálok többször enni kevesebbet. Ebédre általában tésztát, vagy egyéb más gyorsan lebomló szénhidrátot fogyasztok. Ilyenkor fontos, hogy mit eszek, mert a délutáni edzésen nem akarok rosszul lenni. Messze elkerülöm a nasikat, „lyukas kalóriákat” (ide értem a péksütiktől kezdve turó-rúdikat, chipszeket, kekszeket, fagyikat… meg ilyeneket). Amúgy sem szabad ilyeneket enni, mert semmilyen haszna, és tápértéke nincs. Illetve, ahogy mondani szokták, „ettől csak falnak megy az ember”. Ha 4-5 óránál több telik el az ebéd, és az edzés között, akkor betolok pár müzli szeletet, csak, hogy ne érezzek éhséget. Vacsorára mindig sok fehérjét fogyasztok, ilyenkor már kerülöm a szénhidrátokat. Nagyon jó viszont ilyenkor a barnarizs, tonhallal, vagy bármilyen hal, csirke, nem túl nehéz húsok, salik. A lényeg, hogy vacsira kevés szénhidrát, édesség pedig tilos!

Verseny előtti étkezés. Na ez megint érdekes kérdés. Attól függ milyen versenyre készülök. Mert másképp étkezek egy sprinttáv, és másképp egy középtáv, vagy neagyisten ironman előtt.

Sajnos nekem kényes a gyomrom, így nagyon oda kell figyelnem mit eszek előző nap, és főleg a verseny napján. Ha olimpiai-, vagy féltáv vár rám másnap, előző este fullra eszem magam tésztával! (azért olimpiai táv előtt nem annyira). De pl. a zánkai féltáv előtti tészta-partin 4! adagot ettem meg. A verseny napján szigorúan csak üres tésztát eszek. Kizárt mindenféle édes cucc, és egyéb zsíros ételek, csak tészta, kevés sajttal. Folyadékot is sokat kell bevinni, ha meleg várható a versenyen. De folyadékból is izotóniást!!! És ha kánikula várható, akkor betegre iszom magam! Szó szerint. A 2002-es Mexikói VB rajtja előtt 30 perccel, megittam 2 liter folyadékot!!! És 14. lettem! Érdekes módon szinte csak én nem dehidratálódtam végképp a 36 fokos, 75%-os páratartalomban. Engem is megfogott a meleg, de nem annyira, mert feltöltöttem a folyadékraktárakat. Egy hosszabb táv előtt, már előző nap meg kell kezdeni ezt a folyadékfeltöltést!

Ha ezt betartom, tudom, hogy verseny közben nem lesz gondom WC ügyileg. A kulacsban általában (ez most a reklám helye lesz), Scitec – Isotec-et töltök. Sok izotóniás cuccal próbálkoztam, de nekem ez vált be leginkább. Amellett, hogy szerintem arányában a legolcsóbbra jön ki és, a szokásos ásványi anyagokon kívül tartalmaz maltodextrint, dextrózt, és fruktózt is. Nem szeretem a géleket. Még olimpiai távra is inkább energiaszeletet viszek. Nyúlik-nyálik, ragadok tőle, és túl édes, ami beindíthatja a hasamat. Müzli ugyanez! Ha túl sokat eszek, beindul a WC-járat. Ivás verseny közben. A legfontosabb! És próbálok csak izotóniást nyomni. Remélem az ironmanen sikerül majd ez az egyéni frissítő feladás, mert nem akarom az utolsó 100-at csak vízből megoldani.

Erősítés!!!! Egy következő bejegyzésben írok róla mert fontosabb mint bárki gondolná!!!!