Ma másodszor voltam futni. 400-as salakpályán. Lehet, hogy beteg vagyok, de szerintem sokkal jobb itt futni, mint erdőn mezőn. Így tudom mérni a távolságot, pontosan iktatni be a sétálóperceket, stb... Persze lehet, hogy ez csak a kezdet, aztán egy idő után rohannék ki a mezzőre. Csak mindig az jutott eddig eszembe a futásról, mikor párszor kimentem egyetemista koromba a szegedi töltésre futni, nagyon idegesített, hogy nem tudom mióta futok, mennyit hagytam már magam mögött, meg mindig figyelni a gonosz fűcsomókra, amik ki akarják fodítani a bokámat. Ez így most sokkal jobban tetszik.

Szóval nagyon jólesett. A múlt heti első alkalom körei 350 futás, 50 gyaloglás voltak. Ez 8-szor. Aztán lazítás, nyújtás nélkül fel a bicajra, és hazateker. Egy picit készek voltak a combjaim 2 napra.

Ma ugyanezt csináltam, plusz egy 9.kör, ahol fele futás, fele gyaloglás. Aztán a végén jó 5 perc combi-vádli nyújtás. Majd hazateker. Most a vádlimat érzem inkább, mint a combomat. Furi. A cél, hogy heti legalább három mozgó reggel legyen. 1 futi, 1 bici, 1 uszi. Bár most meg jönnek a balcsiúszások, lehet, hogy inkább arra kellene gyúrnom. Múlt héten leúsztam 3 kilit egyben , gyorsban, bukófordulókkal. Ahhoz képest, hogy nem voltam másfél hónapja a medencében, egész jól ment. 1 óra alatt megvolt. Balcsiba viszont még jó sok paraméter van, ami változtat ezen az időn. Az átúszáson tavalyelőtt 2:11 volt az időm, tavaly 2:01, idén jó lenne 1:55-ötöt menni. Persze lehet, hogy ez nem reális. Mindig úgy állok neki a dolgoknak, hogy durr bele, ami erő csak belefér, nyomjad. Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy akarattal nem lehet gyorsítani a dolgokon. Pedig nem. Emlékszem, mikor elkezdtem 3 éve úszni, egyből 2 héttel utána akartam menni balatonátúszni. Még szerencse, hogy elmaradt.

Szóval tudatosítanom kell magamban, hogy ez egy lassú fejlődési folyamat. Először is le kéne menni annak a 15-20 kiló fölöslegenek. Lehet, hogy ez kellene, hogy legyen az első cél, aztán a többi.