Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 58 959 346 km-t sportoltatok
Két lábon, két keréken a "világ körül"
Új álmok, új tervek...
Littleyu | 2009-09-29 09:01:15 | Nincs hozzászólás!

Tegnap időszámítást kezdtem: visszaszámlálás Firenzéig. Very Happy
Csináltam is magamnak gyorsan egy edzéstervet - csak hogy legyen mit nem betartani a következő 9 hétben. Laughing
Ennek örömére hétfőn este abszolváltam belőle az első edzést - iramjáátééééék. Very Happy Április óta nem futottam ilyesmit, pedig szeretem. De most már van csodás órám hozzá! Jól esett nagyon, nem is fáradtam el, és még izomlázam se lett. Még ilyet! Razz
Hétvégén pedig - ha minden jól megy - végre kétezredes leszek.  Very Happy

Jó lesz ez... Még 61 nap. Wink
 

Volt egyszer egy maraton, avagy Littleyu kalandjai a Sherwood-i erdőben
Littleyu | 2009-09-27 22:14:29 | Nincs hozzászólás!
Robin Hood Marathon 2009 - Nottingham
2009. szeptember 13.

Valahol ott kezdődött, hogy májusban elkezdtem agyalni egy őszi maratonon. Az ultrákat most félretettem egy időre, úgyhogy irány egy jó felkészülés. Na de hová menjek?
Firenzét elég hamar beterveztem novemberre. De kell még egy közelebbi cél. Kell, hogy végre készüljek. Kedves angol ismerősömmel, Daviddel beszélgettem a neten egyik este, és szóba került, hogy mikor látogatom már meg őket. Addig-addig beszélgettünk, míg eljutottunk oda, hogy nézzek körül a neten, milyen versenyeket rendeznek Angliában, hátha megtetszik valami. És Yu egyszer csak rábukkant valami érdekesre: Robin Hood Marathon. Hmmm, Sherwoodi erdő, félmaraton és maraton, megfelelően sok induló, hogy ne érezzem magam egyedül, nincs is rettenetesen messze Davidéktől, szeptemberben már kánikula sincs (pláne Angliában) - ejha, jó lesz ez nekem! Gyors konzultálás Daviddel, hogy mi a véleménye. A válasz rövid és tömör: Nevezz be! Very Happy
Innentől komoly tervezgetés, felkészülési versenyek keresése, minden hétvégén legalább egy hosszú futás 21 és 30 km között, kilométerek szorgos gyűjtögetése, hajnali futások az erdőben. Menetközben megvettem a repülőjegyet is és be is neveztem. Ejha, innen már nincs visszaút. Laughing A repülőjeggyel szerencsém volt, elég olcsón sikerült szereznem. Már csak odafele úton esett le: hát persze, rajtam kívül nem sok idióta van, aki szeptember 11-én akar repülni. Rolling Eyes Smile
Node, elindultam. Péntek. A repülés viszonylag simán ment odafelé, útközben 2 magyar lánnyal beszélgettem, így gyorsan eltelt az út. East Midlands-en aztán (Nottingham reptere) egy órát vártunk arra, hogy eljussunk a busszal az útlevélvizsgálatig, majd megkapjuk a csomagokat. Szegény Sonia már nem tudta hol lehetek. Smile Aztán végre kiértem, éjfél volt magyar idő szerint... Nagy örömködés, aztán be a kocsiba, mert még másfél óra autókázás várt ránk.
Rám lett parancsolva, hogy egyek, és aludjak. Na persze. Smile Az egész utat végigdumátuk, szokásosan majd összetojtam magam az első fél órában, hogy a rossz oldalán megyünk az útnak. Smile A kedvencem a körforgalom, ahová szintén fordítva hajtanak be az angolok. Ja, és Davidék olyan környéken laknak, ahol azt a fogalmat, hogy egyenes útszakasz, nemigen ismerik. Laughing Olyan, mint egy vízszintes hullámvasút. De gyönyörű környék, csupa angol kisváros, sok zöld, vörös téglaházak. Imádom!



Szombat reggel kicsit tovább alvás a szokásosnál (naná, hajnal 2-kor kerültem ágyba), aztán reggeli, ismerkedés a vadiúj Garmin órámmal, amit David szerzett be nekem, utána pedig kis sétára indultunk egy ismerős házaspárral, megnézni a 0. hosszúsági kört, ami ott van a közelben. Ebből egy 8 km-es séta lett, de megérte! Láttam közben az Északi-tengert is. Smile




Ebédre fish & chips, délután születésnapi partyra voltunk hivatalosak, vacsora pedig egy igazi angol pub-ban. Itt már figyeltem a szénhidráteltöltésre, úgyhogy lasagne-t rendeltem. Igen jót nevettem, mikor megláttam, hogy az angolok a lasagne-t sültkrumplival és salátával eszik. Én pedig nekik szokatlanul előbb megettem a krumplit salátával, és utána külön a lasagnét. Együtt kicsit meredeknek tűnt. Laughing

Este aztán zuhany, holmik összerendezése reggelre, "mit ne felejtsek el" lista gyártása fejben, maratoni csomag hatodszori átpakolása, utolsó izgulásrohamok és zuhanás az ágyba. Meglepő módon hamar elaludtam, és át is aludtam az éjszakát.

Reggel ébresztő, fel-alá rohangálás, jajj-jajj nekem ma futni kell... Vidáman rohangáltam fel-le a lépcsőn, reggeliztem, öltözködtem, pakolás, és rajt. Be a kocsiba és irány Nottingham. Bőven hagytunk magunknak időt. Kb. 1 óra 20 perc alatt odaértünk. Sikerült parkolóhelyet is találnunk (külön pakolót tartanak fent a maratonfutóknak, méghozzá 3-at!), a legtávolabbival próbálkoztunk. Még bőven volt időnk. Gyorsan levettem a hosszú nadrágom, aztán elindultunk a rajthoz. Közben táplálkoztam még 1 banánt és egy müzliszeletet és tankoltam magamba némi iso italt is.

3 km séta után ott voltunk a versenyközpontnál. Jááááj, mennyi ember! Smile A félmaratonon 6600-an indultak, a maratonon 1300-an, ha jól emlékszem, a nevezési limit jóval magasabb volt. Még pár sms, toitoi, felesleges ruhák lepakolása, búcsúzkodás Dave-től, (aki elfuvarozott, és a verseny közben itt-ott megjelent, szurkolt és fotózott is) és már álltam is be a rajthoz. Rövidnadrág-trikóban futottam, ez a rajt előtti ácsorgásnál elég kevés volt, kb 13 fok volt ls fújt a szél, de utána nem volt vészes.

És egyszer csak elindultunk. Volt vagy 8 perc, mire átverekedtem magam a rajtvonalon. Elég hátulra álltam, nem akartam elfutni az elejét. A cél 4:30 volt. Itt még. Very Happy Figyeltem a tempóm, egészen egyenletesen sikerült menni, se túl gyorsan, se túl lassan, ahogy terveztem. Igen, amíg 2.5 km-nél szembe nem találtam magam az első emelkedővel. Mivan?? Emelkedőőőő??? Hát ez nem sík verseny? Na jó, hát fussunk, ha már itt vagyunk, egy emelkedő nem a világ. Elég hamar sikerült rájönnöm, hogy egy dolgot felejtettek ki a versenykiírásból: ez biza kemény lesz, több, mint 800 m szintkülönbség van a teljes távon. Nesze neked PB. Laughing

Szerencsém volt a Garmin órámmal, mert az angolok ugye mérföldben számolnak, én meg a kilométerhez vagyok ugye szokva, legalább volt valami kis támpontom, nem kellett (annyit) számolgatnom. A 11 mérföldes táblánál (17.6 km) találkoztam először Daviddel, későn vett észre, úgyhogy a hátizsákommal, a frissítőkkel telepakolt övtáskájával és a hatalmas fényképezővel nyomott egy olyan sprintet felfele az emelkedőn, hogy muszáj volt nevessek. Smile Mondtam neki, hogy nemszeretem pálya ez, tiszta hullámvasút, mondta, hogy hallotta másoktól is már. Elköszöntem, mondta, hogy 14-nél (22.4 km) újra ott lesz.



Ja igen, frissítés. Na ez nagyon tetszett. A vizet (ásványvíz) és az isoitalt (Lucozade) is kis, 3.3 dl-es flakonokban kaptuk. Meglepő volt, de hasznos. Egyrészt nem kellett megállnom a frissítőpontokon, hanem futtában elkaptam a vizet vagy isot, és már mehettem is tovább, útközben kortyolgattam belőle, aztán ha nem kellett, eldobtam. Sportkupakos volt mind, úgyhogy nem lötyögött ki futás közben, na és persze magamra sem borítottam. Úgyhogy életem első versenyét abszolváltam 100% futólépésben. Smile (Kivéve amelyikeken nem frissítettem.) 15 km-től már nem dobtam el az iso-s flakont, hanem vittem tovább kézben, hogy végig legyen nálam valami. Rendszeresen ittam, egyszerre csak 1-2 kortyot, ez bevált. Ezt az iso-t eddig nem ismertem, de teljesen meg voltam elégedve vele. Mivel nem tudtam, milyen lesz a frissítés a versenyen, volt egy müzliszelet a zsebemben, vésztartaléknak. Nem volt rá szükség. Smile

21 km környékén kezdtem érezni, hogy éhes vagyok. Konkrétan bekordult egyet a gyomrom. Laughing Nemsokkal azután, hogy a félmaratonisták letértek balra (ahol később nekünk is volt a cél - 2 körös verseny, de 2 különböző kör), már volt gél is a frissítőponton. Elvettem abból is egyet és némi iso kíséretében betoltam a fejembe. Nem volt rossz, és bár nem vagyok egy nagy gél-evő, teljesen meg voltam vele elégedve. 3 kisebb részletben ettem meg vagy 2 km-en keresztül. Azt hittem, hiányozni fog a banán, de nem! Ezzel az egy géllel elvoltam a végéig, innen már csak iso-t és vizet ittam.



A 14-es tábla után tényleg ott várt Dave. Jót mosolyogtam, mert a körülötte levő emberek is a nevemen szólítottak és hangosan szurkoltak. Betanította őket. Laughing Az egész útvonalon rengeteg szurkoló volt, mosolyogtak, buzdítottak, nagyon jó hangulat volt. A frissítők személyzete és az utat jelző segítők is mind nagyon készségesek és kedvesek voltak. Hát igen, kint másképp tekintenek a maratonfutásra és a versenyekre, mint itthon...

Node. Futni kell. Kanyargós utcákon haladtunk, néha bevitt az út parkokba is, az Egyetem parkjában, illetve a várnál is elfutottunk. Szép. Nem győztem elraktározni magamban a látottakat. Egyszerűen gyönyörű az egész útvonal. Még akkor is, ha folyton fel-le kell futni. És végig fúj a szél. Very Happy
30 km környékén már kicsit egyenesebb az útvonal (nekem már kb. mindegy, már 20 km-nél sem éreztem a lábaimat az állandó szintváltozásoktól Laughing ), egy tó (kajak-kenu pálya) körül futottunk körbe. Gyönyörű zöld fű, olyan jó lenne leheveredni... De futni kell... Smile

32 km környékén kezdett visszatérni az erő a lábaimba, úgy látszik jót tett a kis síkabb szakasz. Na ne örülj annyira Yu, lesz még ebben szintecske. Laughing Ismét parkos rész jött, illetve kisebb-nagyobb dombok. De már nem vészes. Szépen fogynak a kilométerek. Rájöttem, hogy ha mérföldben számolok, már kevesebb van hátra. Razz Egyre több embert sikerült menetközben megelőznöm. Ilyen sem gyakran fordul elő velem, úgyhogy örülök neki. Smile

38-39 km környékén térünk vissza a belvárosi részbe, már hallani a célból a hangosbemondót. De még nagyon messze van, előbb futunk még egy kicsit tovább, hogy utána visszafuthassunk. A városba érést meg is ünnepeljük a Trent folyón való átkeléssel - naná, hogy híd! Very Happy De innen már nagyon érzem, hogy közel a cél. Kicsit rákapcsolok. Na ja, ez még mindig nem a tervezett versenytempóm. Sebaj. Smile És jön a már ismerős utolsó egyenes, aztán egy kanyar, és fordulunk a célegyenesbe. Itt már sikerül egészen jó tempóra gyorsulnom. Very Happy



Éééééss beértem! 4:57:41 Büszke vagyok erre az időre, mert bár messze nem PB, nagyon nehéz verseny volt, és ezért az időért becsülettel megküzdöttem. Végtelenül boldogan értem célba, megcsináltam! Megvan a 3. maratonom, és még milyen maratonon! Smile

Megkapom az érmet, a befutócsomagot, bebugyolálnak fóliába. Ez jól esik, hideg van és fúj a szél. Meglátom Davidet is, jön elém vigyorogva a fényképezőgéppel. Hallotta a többi futótól és szurkolótól is, hogy nehéz verseny, úgyhogy szerencsére nem aggódott, hogy később jöttem a tervezettnél. Boldog vagyok. Kieresztem az örömkönnyeket is. Mostmár lehet. Wink Embarassed
Elfáradtam...



Felveszem a hosszú felsőt, elindulunk a kocsihoz. Donald kacsa hozzám képest... Laughing Reggel nem tűnt ennyire hosszúnak ez az út, de közben jókat vigyorgunk (főleg a kissé robotikus mozgásomon és a spontán hidegrázásaimon). Elmesélem dióhéjban a versenyt, elolvasom az smseket, de válaszolni már csak a kocsiban tudok, mert túlságosan koncentrálnom kell rá, hogy bal-jobb-bal-jobb. Laughing
A kocsiból kiszállás se semmi művelet, de a bejárati ajtónál röhögésben török ki. Ajtó nyitva, bent Sonia néz, hogy mi van velem, mögöttem David már szintén nevet, mert sejti: nem tudom átlépni a küszöböt. Laughing Végül, egy orbitális hasraesést megelőzendő, két kézzel beemelem a lábaimat. Smile Az emeletre fel kell küzdenem magam a zuhanyhoz, de kiderül: ez a kisebb kihívás. Utána lejönni a lépcsőn, na az ám a szép mutatvány! Mindenesetre estig rengeteget szórakozunk - rajtam. Razz
Sonia isteni vacsorával vár minket, és pezsgőt is bontunk a célbaérésre.

Este azért nem kell altatni. Amint lerakom a fejem a párnára, már alszom is. Viszonylag kevésszer ébredek fel éjszaka, de a megfordulások mindig kisebb fájdalmakba ütköznek. Sebaj, legalább tudom, hogy nem csak álmodtam ezt a maratont. Wink

Hétfőn csomagolás, aztán rövid városnézés Louthban a program. Aztán irány a reptér. Útközben még egy kedves kisvárosi étteremben megebédelünk. A reptéren aztán szomorú búcsúzás, és elindulok haza...

És bár a célban azt mondtam Davidnek, hogy ezt én soha többet... Hát... Lehet jövőre visszanézek. Wink De ez már egy következő történet.
Addig még vár rám idén egy maraton Firenzében, 63 nap múlva... Smile (...és még sok egyéb kaland...)
Ezernyolcszáztizennyolc
Littleyu | 2009-09-05 20:55:23 | Nincs hozzászólás!
A mai futásommal idén túlléptem a tavaly futott össz km-emet (1818). Tavaly augusztus 23-án lettem ezredes. Most 1829 km-nél járok, és még csak szeptember eleje van. Wink

Ezelőtt 2 és fél héttel 1 hét alatt futottam 3 hosszabbat (30.3 + 20 + 18 km), aztán 4 nap sok km bringázás volt a Balcsi körül, az elmúlt 2 hét pedig becsülettel rápihenős volt, 10 km körüli, kicsit tempósabb, de nem max sebességes - főleg hajnali - futásokkal, ma pedig még egy utolsó majdnem-hosszú (15.85 km), kényelmes tempóban, ami végül jobb lett, mint amire számítottam.
Most már nagyon pihenő jön, 1-2 laza futással. Aztán nemsoká ott toporgok a rajtnál.
Még igazándiból nem sok mindent terveztem meg (PB azért persze jó lenne), de már rettenetesen izgulok... Rolling Eyes

Még 8-at kell aludni. Wink
Archívum
2013-09 hó (1 bejegyzés)
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2011-08 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (1 bejegyzés)
2011-05 hó (2 bejegyzés)
2010-09 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-07 hó (1 bejegyzés)
2010-05 hó (1 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2009-12 hó (1 bejegyzés)
2009-11 hó (1 bejegyzés)
2009-10 hó (3 bejegyzés)
2009-09 hó (3 bejegyzés)
2009-08 hó (3 bejegyzés)
2009-07 hó (1 bejegyzés)
2009-04 hó (2 bejegyzés)
2009-03 hó (1 bejegyzés)
2008-05 hó (2 bejegyzés)
2008-04 hó (2 bejegyzés)
2008-03 hó (1 bejegyzés)
2007-12 hó (1 bejegyzés)
2007-04 hó (1 bejegyzés)
2007-01 hó (1 bejegyzés)