Ugy kezdötött hogy daértem a Népligethez. Etus már ott ácsorgott, és harmadszorra Maminti és Ilona is megtalálta a megfelelö kijáratot az aluljárón
Elindultunk Mambáért, aki "kicsit" elaludt, majd mikor megérkezett közölte: "Hú, még sosem készültem el 10 perc alatt!" Mire mi: "Most sem"
Elindultunk a vak sötétben és esöben autókázni. Zircre érve keregéltük a sulit, aztán Etus bement a benzinkutra, és mkor kijött azt mondja: "Azt mondták a Pók áruház mellett kell elkanarodni". Amely pók Coop volt
Hamar nevezés, ismerösök üdvözlése, wc, szerelvényigazitás és rajt.
Elég hamar szembeköszönt egy szép kis emelkedö meg sár, de azert reménykedtem lesz ez még jobb is. Mikor elkezdtem olvasgatni "A túra nagyon nehéz, vizmosás, patak, stb" részt a többiek elpakoltatták velem, mondván az csak ijesztgetés.
Aztán sár, trutyi minden jött, de azért élveztük. Az elsö ellenörzö ponton történteket kevésbé - de hát mit tegyünk ha Etus "nem bira" a temponkat.
(Mamba, az igazság kedvéért az nem 1 km volt hanem 3,6 bár nagyjábol addig is csak a hátát láttuk a távolban)
Ujraterveztünk, és ugy gondoltuk ha Zircen ragadunk is lenyomjuk ezt a túrát. Innen egészen vidáman mentunk tovább miután összeszedtük sárban heverö állunkat ami oda esett. (Lehet amugy csajok, hogy ezért volt az arcomon az a sárfolt rejtély megoldva) Aztán telefon OJnek és Baddinak vagy 3x, mert a térerö vagyis inkább annak hiánya mindig közbeszolt. Közben harc a patakkal, az elsö alkalommal még könnyen vettem, másodjára is ár sikerült kelnem rajta, csak az uolo ugrásnál lendületböl a sárban landoltam, de hát túráznk, ugyhogy nem is tulajdonitottam neki nagy jelentöséget.
Mamba mindig nagyon készségesen elöre ment és mutatta nekünk utána hogy melyik kövekre lépjünk. Általában sikerült is követni, mert volt hogy a turistaut helyett egy másik átkelöt kerestünk ahol vizbeesés nélkül is át lehetett kelni. Általáben elöre kinéztem merre menjek milyen kör lépjek, na ez egyszer nem sikeült és onnan nem tudom milyen modon, de sikoltozva de kiértem a partra vizbe esés nélkül, persze a többiek szakadtak a röhögéstöl. Ugyanis onnan csak arra figyeltem hogy ne vesszen el a ledületem és lehetöleg mndig kö legyen amire lépek. Pikkpakk átértem Volt olyan is ahol mamba vmi uj utnonalat talált, mi pedig Mamintivel inkávv a sekély patakot választottuk, vagyis némileg viz alatt levö köveket de nagyon gyorsan átlépdeltünk, minimális vizzel a cipönkben. Azt hiszem Pogreg, a Landrower bakancs bizonyitott, az egesz turát abban nyomtam le
Szegény Maminti az egyik patakátkelönél egy olyan fára lépett ami el is metrült, a lábával együtt, de azt még utána gyorsan kikapta a vizböl. Sajnáltam hogy vizes lett de közben a nevetés is kerülgetett, mert ugye mind hasonlo szitukat éltunk át az átkeléseknél, csak akkor meg a többiek láttak minket kivülröl.
Aztán az egyik ellenörzöpont eltunt mire odaértünk, egy hegyet is megmásztunk fel-le feleslegesen, de aztán a 4. pont végre meglett, és mondták a pontörök hogy a kocsmábn ajd utolérhetjuk a 3as pontot. Ennek megörültunk nagyon, de persze sejtettuk hogy kénytelenek leszunk leröviditeni a turát. A kocsmát elérve - tényleg elötte még volt egy durva kis szakadékszél ahol a lányok nagyon várták hogy átérjek, meg egy szomoru szem, amikor közöltem mennyire utálom a turát - szoval a kocsmánál már jo volt. Összefutottam egy régi fösulis ismerössel Aladárral aki egy gyerekcsoportot vitt a 17km-re, de siettek mert nem akarták elkésni a vonatot. Én félmosollyal közöltem, hogy mi már a mi vonatunkrol lemondtunk, de azert megyunk még tovább. Ez volt 22,6 kmnél. A kocsmában isteni fonom szendvics és meleg tea várt pebbünket, na meg pecsét.
A tura rendezöje rendes volt, mert megmutatta merre menjunk tovább, hogy az Ördög árkot azt hagyjuk ki mert oda tuti sötétben érünk és az veszélyes, de hogy nyugodjuk meg, mert a 40 km-ünk meglesz igy is és meg fogjuk kapni a 40es kitüzöt. Ennek nagyon megörültünk, és meg is jegyeztük mennyire rendes volt töle a segitség.
A sok lehetöség kötül a Kő árkot választottuk, elég könnyü terep volt, és nézegettük hogy Gézaháza után nem sokkal ránk fog sötétedni. Gézaházánál énekeltünk a Mikulásnak, kaptunk töle csokit, szaloncukrot és pecsétet is. Innen mentunk tovább a következö ellenörzöponthoz, a végén már sötétben, lámpákkal. Ezután csapodott hozzánk Tamás és megegyeztunk hogy együtt fejezzük be a turát. Sikeresen bemutattunk egy eltévdést is, ez ujabb 1-2 kilométerrel meghosszabbitotta a távot.
Aztán nagy nehezen megtaláltuk a sötétben a kiszalagozott részt, és jo sokat haladva a sárban, lejtön soká soká de elértük a cél elötti utolso ellenörzö pontot. Innen már egy 5 kmes egyenes ut vezetett be a célba + némi séta a müut szélén mert az miylen jo. Na itt az utolso 1,5 km-en már éreztem hogy az a járás amit produkálok kezd igen vicces lenni.
Kicsit robot.
A beérés nagy öröm volt, és másokat is megnevettettem,mert az ajtoba leejtettem a fejpántom és nem birtam érte lehajolni, ez rettentö viccesen nézett ki. 70 éves nagyi kb
Aztán kaptnk szép emléklapot és kitüzöt, kicsit rendbetettük magunkat, Mamba intézte a fuvart, én konstatáltam hogy a 38 bakancs után a 40es futocipöbe nem akar belemenni a lábam, kis iszogatás, Baddi soför megérkezik, utazunk, Yu rettentö viccesen száll ki az autobol és még viccesebben indul el,ezzel megnevetti Mambát.
Hát röviden ennyi.
Sikerült az elsö teljesitményturám, jo hosszu is volt, PB is lett.
Sokat tanultam, tanultunk, a tárol, szintektöl, és hogy mit kell vinni magunkkal, de sokat az emberségröl, barátságról, segitökészségröl.

Köszönöm Mambának, Mamintinek és Ilonának az együtt töltött idöt, a többi ismeretlen turázonak hogy kedvesen átrángattak minket itt-ott a patakon,stb. És Baddinak hogy este 8-kor autóba ült és lejött értunk és hazaszállitott bennünket.
És az asönek hogy legalább a túra alatt nem esett.

Most éppen járni sem tudok, felállni is csak nehezen, zoknit huzni ajajjj És igencsak hasonlitok abban a maratonos videóban - mindenkire De legalább a környezetem jókat szorakozik ahogy megpróbálok közlekedni a lakásban. A bal lábam csipöböl, a jobb meg térdböl nem mozog magátol, elég vicces lehetek. De majd elmulik