Évvége. Zárszámadás. Összegzés. Pozitívumok. Negatívumok. Konklúzió.

+/- Ebben az évben 50 éves leszek. (Hogy mikor lettem ennyi??? )

+ Fél év alatt 117 alkalommal futottam, összesen 777 km-t. Amikor futni kezdtem június végén, 500 km-t irányoztam elő erre az évre. Amikor már láttam, hogy több lesz ez biza!, akkor sem módosítottam a tervet, hiszen mennyivel jobban néz ki, ha az ember túlteljesít, mintha alul. Nem igaz?   

+ A 777-ből a legtöbbet, 153 km-t  (18 edzésen) decemberben. Én, aki valószínűleg medve voltam előző életemben, mert ősztől tavaszig korábban fényhiány miatt csak "vegetáltam", szerettem volna átaludni a telet. Gyerekkoromban is azért utáltam a telet, mert semmilyen téli sportot nem próbáltam ki. Állandóan fáztam. Nem tudok korcsolyázni, síelni, nem szeretek szánkózni, hógolyózni. Viszont nagyon szerettem/szeretek télen szikrázó napsütésben, jól bebugyolálva sétálni. Szeretem a meleg, fűtött szobából nézni a kinti hóesést. Hát ennek most - úgy tűnik - vége! Hihetetlen jól éreztem magam futás közben a hidegben - szinte minden alkalommal.

+ Az 52. héten (beleértve a január 1-jét is) 44.4 km-t mentem. Soha korábban nem futottam ennyit egy héten.

+ 2011-ben részt vettem több, számomra korábban elképzelhetetlen távú versenyen is. Néha még most se nagyon hiszem el, hogy megcsináltam

+ Lefogytam kb. 14 kilót. 3-4 méretszámmal kisebb ruhákat turkálok magamnak. Mozgékonyabb vagyok. Később, és kevésbé fáradok el.

+ Célokat tűztem ki magam elé.  Az egyik: 2012. szeptember - NIKE félmaraton. Ha sikerül - 2 órán belül.

+/- Megismertem egy csomó nagyon jó embert.  Meg rosszat is. Volt lelki válság (felszámolódóban). Csalódtam olyan emberben, akiben korábban megbíztam, így átkerült a három embertípus közül a 2. kategóriába (akiben bíztam, de soha többé nem fogok).

- Sajnos, sokkal kevesebb időm jut a barátaimra. Ők nem futnak. Kicsit „kirekesztettnek” érzem magam a korábbi társaságból…

- Sokkal kevesebb idő jut a korábban kedves elfoglaltságaimra. Például az olvasásra is. Azelőtt nem hunytam le úgy a szemem, hogy ne vettem volna magamhoz A BETŰT. Házimunkára is kevesebb idő jut – ezt annyira azért nem bánom…

+ Futás közben sokkal több időt tudok eltölteni a párommal. Kibővült beszélgetéseink témaköre is.

- Sajnos, a gyerekekre kevesebb idő marad.  Önzőnek érzem magam. Azért bízom benne, hogy az elvetett mag termékeny talajba hullt. Persze nem arról van szó, hogy ne hallgatnám meg őket, ne beszélgetnék velük, ne látnám el őket, vagy ilyesmi – hanem hogy a felszabadult időben nem velük foglalkozom. Jó, tudom, egyre kevésbé igénylik majd, de jelenleg nekem ez még lelkiismeret furdalást okoz.

Most – ennyi. Azért visszaolvasva több a pozitív dolog, mint a negatív előjelű…

Így futok tovább…