Késő este van, zúg a fejem, egész nap a falon, illetve a létrán mászkáltam, szóval fáradt vagyok, mint kétállat. Futni kellene, legalább egy icuripicurit, egy 4 kilométerecskét, vagy akár egy hármast, vagy... na, felállok a géptől és kisuhanok.

jóccakát mindenkinek!

Nyúlcipővel futottunk ma egy nagyobbat, beiktattuk az Omszki- tavat is. Jó kis kör lett, csak a Szentendrei út alatti régi fahidat sajnálom, olyan jól át lehetett vágtatni rajta! Most meg csúsztunk-másztunk a sárban, igaz, volt kitéve egy vékonyka palló, ha valaki mégis át szeretne kelni, de köszi szépen, legközelebb mégsem megyünk arra.

Alapvetően ott tartok, hogy majdnem minden nap futogatok egy kicsit. Olyan lett már ez a 5,5 km, mint egy napirendbe épített alkotóelem, mint például a fogmosás. És észrevettem, ha nincs, akkor nem vagyok ugyanaz az ember... Pénteken edzést tartottam a nagyoknak, és én is beálltam gyakorolni. Jól kifáradtunk, de mikor hazaértem 10 óra körül, még átsuhant bennem a gondolat, hogy "jó, jó, de futni is kéne"... hüm, viszont olyan fáradt voltam, hogy legalább 2 percet gondolkodtam azon, hogy vajon tényleg jó-e, hogy kimegyünk ilyen állapotban, vagy jobb nem túlzásokba esni? Viszont a fránya kíváncsi természetem nem hagyot nyugodni, úgyhogy kievett a fene, mondván, ha mégsem működik a dolog, egyszerűen visszafordulok és hazasétálok. Nincs tét, szabad vagyok. És elmentem, és akkora jólesőt sikerült szaladni, mint a hááááz! :) Vidult is a fejem, erősnek és egészségesnek éreztem magam, nincs is ettől jobb dolog a világon! A másik nagy tanulsága az elmúlt néhány napnak hát persze, hogy táplálkozás-természetű: mostmár biztos, hogy én egy gyümölcsös gyomrú futó vagyok. Akkor tudok jólesően szaladgálni, ha max. egy banán, vagy almás-mézes-citromos micsodákat eszem előtte, vagy narancsot, vagy ilyesmi. Bármi más zavar. Ha mégis rendes étkezés után szeretnék futni, kell várnom 5 órát, egyébként jönnek a savas büfik, meg a nehézkes fújtatások és gyenge vagyok, mint az őszi légy. Hüm, végre ide is eljutottam. A méregtelenítő kúra utáni átállásom még most is tart, sokat próbálkozom, időnként hasraesek és kezdek mindent elölről... és írok, mindent. tapasztalatokat, érzéseket, ötleteket, meg mindent. Ha sikerül, amit terveztem, könyv lesz belőle, az tuti. :)

Szerdán fejezetem be a 10.napot, most jön a hosszabbra tervezett átállási időszak. Azt hiszem, ez lesz a nehezebb... miért, miért... mert a hirtelen nyakamba szakadt szabdsággal most nagyon okosan kell bánnom és ébernek kell lennem, hogy ne kövessem el (sokx) a korábbi hibáimat. Abból pedig van bőven, ha nem így lenne, nem okoztak volna ilyen tüneteket... elhízás, fáradékonyság, levertség, stb. Ja, tegnap este beálltam a többiekhez edzeni és húúú, de jól bírtam! Jól leesett az állam. A kúra alatt persze jóval kevesebb erőm volt, de ettől függetlenül majdnem minden nap futottam, sőt, mellette még dupláztam is aerobiccal, vagy aikidoval. Nem hagytam magam punnyadni, igaz, alaptermészetem, hogy nagyon ficánka vagyok :)

Írok még a kúráról, de most el kell rohannom. Az biztos, hogy nagyon megérte belevágni, évente 2x biztos érdemes megismételni. És milyen érdekes, hogy a7-10. napok voltak a legjobbak. Addigra már kimosódtak a szattyok belőlem és jött egy fantasztikus nyugodt, sohasem tapasztalt belső tisztaságos-békességes érzés... nehéz szavakba önteni, de majd még írok róla.

Szép hétvéget mindenkinek!