Megint futok. Már a fene majd'megevett, a gyomromat keserűség kínozta és még sorolhatnék ezernyi önsajnáló dolgot... Múlt héten elkövettem egy hasraütés-szerű maratont Güssingben, mert a kisördög azt súgta, hogy menni fog, essünk neki. A példa kifejezetten nem követendő, sőt inkább messzire elkerülendő! Minden józan eszes megfontolás azt mondaná, hogy két hónap kihagyás után ne ugorjunk fejest egy ekkora távba, de istenem, a nyulak már csak ilyen ugrabugra-bugris lények, nem lehet velük bírni. Egyébként meg abszolút jól vagyok, sőt, kifejezetten úgy érzem magam, mint viszkaszék macskája, akivel madarat is lehetne fogatni :)

Hja, és azt még nem is mondtam, hogy soha nem futottam másnap egy maratoni, vagy afölötti táv után, mivelhogy jobban teccett az ágyban maradás és a reggelit ugyanoda kérés... most meg reggel kisebb izomlázzal ébredtem, de este beneveztem egy laza 6 kilis kocogásba, ami az első 2 kivételével jól is esett. Kiváló hatását másnaptól éreztem: elmúlt a maradék izomláz a combomból, mintha ott sem lett volna. A jövőre nézve fontos tanulságként szolgált: igen, másnap ki-kell-menni és egy picit kocogni kell!

No, és újra elkezdtem a Spuriban olvasott, Tapírkával fotózott achilleszgyuszis gyakorlatot, amellyel a gyengének titulált m. soleus-t lehet felerősíteni. Amikor először belekezdtem, olyan fájdalmakat éreztem a lábamban, hogy letettem a folytatásról. Talán elbénáztam a kivitelezést,  tudja az ördög. Mindenesetre abbahagytam és most újra elkezdtem, csak 2x15 ismétlést végzek a 3x15 helyett, egyenlőre ölég lesz ez is, a többit majd meglátjuk.

Este Göd, csempe-project, a sok guggolás nem lesz valami kényelmes, de majd figyelek a lábaimra. És naná, hogy kimegyek futni a gátra, olyan szép az a környék, mnt egy álom...