Tipikusan ez volt a "pocsékul kezdődik, remekül végződik" tipusú nap. Reggel ugye kiostoroztam magam a gátra és istenem, majdnem belegyalogoltam az ötésfélbe! Nesze, nyúl, mondtam mgamnak, kell neked depresszióba esni... Aztán kis pihi, majd elindultam a brűgöldébe, de most megfogadtam, hogy nem csak a kis valagamat áztatom a gyógyvízben, hanem feladatból túlélek fél (!!!) órát a mély vízben, miközben igyexem nem pánikszerűen kutyaúszásba váltani, ha itt a világvége özönvíz formájában. Nagyon határozott voltam, felelevenítettem Andris távoktatási anyagának első leckéjét, vagyis, hogy hogy kéne azt a kéztempót a vízben realizálni. Nagy levegő... biztos, ami biztos, még a púpomat is teleszívtam életmentő oxigénnel, majd belesiklottam a vízbe! Felfeküdtem és huhh, nagyon jó volt... a testemnek épp esze ágában sem volt azt a problémakört feszegetni, hogy a nyúl tulajdonképp szárazföldi állat, vagy sem, vagyis alapfelszereltség-e nála az úsznitudás... Aztán beizzítottam a frissen szerzett tudásomat a kartempót illetően, hozzá még a lábaimmal is igyekeztem úgy tenni, mintha... és LŐN!!! Hát, el sem tudom mondani, milyen isteni érzés volt!!! Köszi Andris még egyszer. Tudjátok, engem még a kutya sem tanított, vagy talán csak az úszni, mindent, amit tudtam, magamból nyúztam elő, még ha az egy nyavalyás 10 percnyi kapálózás volt csupán. Jó, időnként éreztem, hogy rángat a görcs, meg több vizet nyelek, mint levegőt szívok, de igazából tojtam a világra, mert éreztem, hogy menni fog a 30 perc! :o)  És hagy dicsekedjek, bár engem lepett meg a legjobban: egy-két pillnatra már sikerült teljesen ellazulni, tudjátok, amikor az ember vhogy azt érzi, hogy "beleolvad" a vízbe, hogy nem idegen és kierőszakolt a közeg, hanem puha és barátságos... nagyon jó volt, kimondhatatlanul örülök! Utána úgy repkedtem, hogy lerohantam még edzésre és beálltam egy órát dobálózni és mit tesznek a boldogság-hormonok: meg se kottyant! Mondanom se kell, hogy igen lazán mozognak most az alkatrészeim, köbö úgy, mint egy rongybabának. :) De nagyon jó volt ez a mai nap. Tényleg. És Gandikának és Ala bácsinak is köszönet, mert tegnap sokat dobtak az állapotomon. remélem vége a rossz időszakomnak, hajrá úszás, és mindenekelőtt hajrá UB!!! :)