2008.03.22--Szombat

Délelőtt 10:00

    Erzsébet úszni ment a The Pool-ba. Mire odaértem, kecvenc csapatom tagjai már szorgalmasan rótták a bemelegítő köreiket. Éreztem csatlakoznom kell hozzájuk, mert ma olyasmire lehetek képes, amire tegnap hiába vártam volna. Vagyis kirobbanó formában érzem magam.  Ez még nem az Eindhoveni Európabajnokság döntője.  Nem baj, megelégszem az elődöntővel is. Pláne, ha férfi 100 méteres gyorsúszás 1. előfutamáról van szó.   Nem vagyok én olyan nagy igényű, beérem egy Alain Bernard-al is.

    Mindenesetre az új kedvenc edzővel is meg vagyok elégedve. Majd idővel belőlem is olyan jó úszót farag, mint amilyen most Alain. Na az még nem most lesz, de sosem adom fel. Ha másért nem, hát mert könnyen előforduhat,  esetleg lesz a világcsúcstartónak  egy olyan gyenge napja mikor könnyen verhetővé válik.  Csak ki kell várni. Addig  csobbantam egyet a többiek közé,  ne legyen olyan egyszerű dolguk. Legalábbis a jobbaknak legyen kit kerülgetni. Így nem mostanában fogják elunni magukat, miközben fel-alá köröznek a medencében.  Erzsébet csobbant egy hatalmasat.  Parton állók pedig meneküljenek, ki merre lát, mert itt garantált a vizesedés.  Előhúsvéti locsolkodás. De a vers elmaradt a nagy igyekezetben.

    Aztán szépen hozzákezdek a Freestyle mozzanatainak imitálásához. Erre senkinek nem lehet 1 rossz szava sem.  Olyan szépen csinálom, hogy azt már tanítani lehetne. Persze  mellékes, hogy közben többször szembe kellett néznem a fulladásos halál veszélyével,  majd ellmúlik az is. Egyik régebbi edzőm mondta valamikor: Nem baj, ha fuldoklunk, csak ússzunk tovább, majd elmúlik.  Persze igazságtalan lennék, ha elfelejteném megemlíteni, hogy vele értem el még régebben komoly sikereket. Erről majd máskor írok. Itt nagyon jól érzem magam, eszem ágában sincsen máshová menni. Külön öröm számomra, hogy fiatal edzőkkel dolgozhatok együtt. Már most érzem a fejlődést, pedig mindösszesen  1 hónapja vagyok a Klubnál. Majd akkor megyek innen el, ha találtam ennél jobbat. Addig itt. 

    Következik a komoly feladat. Nem ám csak bemelegítünk azt jóvan. 1000 méter gyors. Mielőtt még valaki maga elé képzelne 1 olyan Ian Thorpe figurát, amint Grant Hackettet üldözi  1000 méterig, akkor az most nagyon figyeljen!  Máris érkezik a tenyérellenállás + a bója  láb lözé. Ja és nekem egy gumikötél a bokámra grátisz.  Akkorát tudok vele húzni mint egy állat, és pusztító sebességgel tépek előre. Reszkessen mindeeki, akinek kedves az élete.  Te jó ég! Elfelejtettem megkérdezni az edzőt, hogy kell ezzel fékezni. Sajnos túl rövid a medence. Most hogyan álljak meg?  Őrületes sebességgel jön szembe a betonfal, és sehogy sem tudom kikerülni.  Mit tehetek ilyenkor,  ha nem szeretnék úgy járni, mint szegény Ayrton Sennám élete utolsó futamán?  Gyorsan egy bukfencet előre, talán még nem késő, egy gyors előre szaltó  fél csuka mozdulattal.  Remélem Barta Nóra nem látta, mert még a végén szívrohamot kap ilyedtében.  Ennyire pocsékul még nem mostanában nem sikerült megfurdulni. Na ezt most jól megalkottam ám!

   Lényeg, hogy ezekkel a spártai kínzóeszközökkel nem úgy megy a bukfenc, mint a rosszul sikerült matek ZH után.  De elég szerencsétlenül fordultam. Szóval  a legrészrehajlóbb magyar pontozóbíró legnagyobb jóindulattal sem adhat rá 1 kerek egész  pontnál többet. Kezek oldalra hirtelen ki, fej lehajt, már fordulnék is, viszont a bója fenntart.  A gumikötél  összetartja mindkét bokámat, na ez már hal a tortán. Véletlenül se legyen jó a furdulóm. Ez kezd tetszeni. Ezért is ellenállás. Mert folyton ellenkezik az elképzeléseimmel.  Az edző utasítást most sincs kedvem megszegni, mert  túl sok energiámba kerülne, s nem látom értelmét. Akkor nem maradna erőm a következő forduló utánra.

    Aggodalomra semmi ok, végülis szerencsésen túléltem az 1. 50 métert. már csak 950 van vissza ebből a fajtából.  A többi már szinte rutinból megy. 500-ig a megtett métereket, utánna viszont a hátalévő hosszokat számolom. Jó kis memóriajáték. 

    Az utolsó 100 métert gondoltam megpörgetem kicsit, ha már ilyen jól haladok.  Ekkora tenyerem sem mostanában volt. Jobban sikerült mint ahogy terveztem. 50-nél még világcsúcs részidőn belül fordultam volna, ha nem vagyok jóval lassabb, 80-nál már kb a derekamnál járt a piros vonal, ekkor beleerősítettem, mert érezdem ,hogy itt bizony nagy idő van születőben.  Habzott a víz, mint az epilepsziás szája széle,  a hatalmas hullámoktól látni szinte semmit.  Kezdtem fáradni.  Már csak alig 10 méter. Már csak 5, de a piros vonal egyre gyorsabban megy. Célba csaptam. Mindenki engem figyelt. Megvan az újabb világcsúcs. Az elkövetőt Alain Bernard-nak hívják. Tegnap fantasztikus időt repesztett. Talán ha 1 cseppet gyengébben úszik, akkor meg tudom szorongatni picit, nade így? Nem hiába. Képzeljék mit evett reggelire a kis francia: Tojásrántottát lekvárral.  Aha, most már mindent értek. Így könnyű.

2008.03.20--Csütörtök

06:00

   Ez a nap  úgy kezdődött, mint a többi. Vidáman indult a reggelem. Szokás szerint zuhanyoztam egyet, mielőtt vízbe csobbannék, azán  igyekeztem, nehogy lemaradjak a bemelegítésről.  A szokásos formaságok megtörténtét követően, miután teljes  harci díszben felsorakoztunk az egyik csapattársunk kiosztotta nekünk  a  napi munkát.  400 gyors bemelegítésképpen. 

    Lestük, mikor érkezik a várva várt kedvenc edzőnk, de nem akaródzott megjelenni. Gyanús is volt, vajon mit keres a futóedzőnél a kis fekete határidőnapló. Ezt leginkább 3-4 ember szokta birtokolni. A nagy kedvenc edzőnk, aki jelenleg  máshol teljesít szolgálatot,  helyettese, akivel tegnapelőtt együtt tréningeztünk,  és mestereink segédei, akik szorgalmasan körmölgetnek tripla befutó esetében.  Ami utoljára ideér, az az almás napló. Ez összecsukott állapotban rég ott pihent a belső ablakpárkányon, a radiátor fölött, mire odaértünk. Tehát ennyien leszünk ma.

   Nem mondom, ilyenben még nem mostanában volt részem. Már majdnem olyan sokszor kényszerültem edzőt váltani, mint L'or Manaudou, viszont ez picit gyors tempó ahhoz képest.  Laure eljöhetne hozzánk ipari tanulónak, hogy rájöjjön, hogyan kell rekord idő alatt edzők egész hadát lecserélni

   Február 25-én kezdtük a közös munkát, majd jött az edzőtábor, aztán most megint egy kisebb váltás, kedden megint visszatér minden a régi kerékvágásba, viszont ha valaki ezt rendesen nyomon tudja követni, az megérdemel tőlem egy szóbeli vállveregetést. 

   Ha már a vállaknál tartunk. Éreztem, hogy az utolsó 100 méteren kezdett érződni az izomláz még tegnapról. Semmi baj, ma szerencsére nem kell technikázni. Elég lesz 8*100 vegyes nyitásképpen.  Elöl a legújabb kedvencünk, aki a futásnál edz minket, aztán egyesével utána a Dream Team tagjai. Pillangó, hát, mell, gyors. Teperünk egymás után, mindenki igyexik kipréselni magából a lehető legtöbbet.  Először általában úgy számolunk, hogy 1-en túl vagyunk, 2-n túl vagyunk... aztán  már csak 3sorozat,  utolsóelőtti, és utolsó 100.  A szokásos sérülések most is előfordulnak, sőt néha meg kell állni, ha mondjuk félrenyel valaki.

   Az a legszebb az egész történetben, mikor a  6sorozat végén épp csak beesek a célba, máris elindul a sor eleje.  Kb 8 mp pihenőm van. Másik kedvenc részem; 7. 100 melúszás vége felé feltapadok két kézzel a falra, mint a rágó, ráfordulok a gyorsra és látom, ahogy a medence szemközti végéből rám mosolyog az aktuális edző.  Ilyenkor  nagyon szeretem az egészet. Az a legjobb benne, hogy legalább nem úszik velem szemben, tehát minimális esélye annak, hogy beterít.

    Laza 200 hát következik. Sajnos nem oszanak érte aranyérmet, pedig már elég izmosak vagyunk hozzá, hogy elbírjuk a súlyát. Aztán lendületes gyorsok következnek.  HÁLLE LÚJA,  jön az általam olyannyira preferált 200 méteres mellúszás. Mindegyik edző elmondása szerint nekem van a legjobb mellem az egész brigádból. Meg is dolgozom érte keményen.  Szóval mi minden reggel korán verítékezve kűzdünk a medencében, még az edzőnk és néhány sporttársunk  az edzőtáborban pihengetnek

2008. 03.19--Szerda

Reggel 05:50 

   Ásítozom,  kicsit korán van, bár ezzel a többiek is így vannak. Szerencsére motivál a tudat, hogy ma sem leszek egyedül a medencében.  Unalomra semmi ok, bőven lesz mit csinálni, mivel a mai napon sokat fogunk technikázni. Már alig várom. Főleg a hátúszó számokat.  Sajnos visszatért a tél, de ez sem tarthat vissza minket attól, hogy jó formában legyünk. 

   Az öltöző zsúfolásig megtelt, mivel ilyentájban a hobbyúszók és a hivatásos fürdőzők is ideértek.   Egy gombostűt is alig lehetne elejteni, de már megyek is az uszodába,  nem várok senkire,  még zuhanyoznom  kell,  nem szeretném  ott várakozással elcseszni az értékes időt.  Lábamon a papucsom, fejemen  úszósapkám, rajta  szemcsim,  bal vállamra terítve  kis piros törcsim, kezemben egy flaska frissítő.  Lepakolok a  szabad székre, majd  jóleső zuhanyt követően megcélzom a radiátort.  

     Csapattársaim körében hihetetlen jól érzem magam, jó hangulatban, ill. kirobbanó formában vagyok ezen a napon. Ilyenkor szinte repül az idő. Még  villanyfénynél kezdünk, de már ez sem tart sokáig. Aztán függöny fel, fényáradat, és már érkeznek a világ legjobb edzői. Elöl a futóedző kissé megelőzve az új kedvenc úszóedzőt, aki kezében tartja a mindent tudó határidőnaplót. Azt a fekete kis könyvecskét. Ujujj!! Abban minden benne van.  Itt nem szokás strigulázni, csak azt írjuk fel, aki jelen van.  Érkeznek is hozzánk. Ezek szerint ma is úszni fogunk?   Azonnal megtámadjuk őket, és "követeljük az edzéstervet".  Szegények nem tehetnek mást, hiszen annyira akarunk úszni, hogy az szinte hihetetlen.  Pláne ekkora túlerővel szemben szegény edzők teljesen tehetetlenek.

---Mennyit úszunk bemelegítésként?--Kérdezem  az edzőt, mivel ma úgymond félig szabadnapos,  minket dolgoztat.

- -Négyszáz gyorsot!

--Kétszáz???--Kérdezk vissza, hátha kapok egy kis engedményt.

--Nem kettő, Négyszáz.  Ez nem jött be. Sebaj egy próbát megért, bár vígasztal az a tudat hogy eddig még senkinek sem sikerült lealkudni a távot.  Indulok, hogy jól bemelegedjek, mire technikázni kell.  Jól megyek. Kényelmes tempóban. Érdekes,  minden triatlonista gyorson melegít. Mellúszó koromban  pl: csak az első 100 méter volt gyors, aztán jött minden  egyéb. Igaz közel sem ment ennyire a freestyle, mint mostanában,  de ez betudható annak a rengeteg technikázásnak , amit mostanság csoportosan el szoktunk követni. Ráadásul bűntetlenül.

     Akkor mi most nekikezdünk a dolgok technikai részének.  Először oldalérintéssel úszunk, majd  kivárásos gyors következik, amit annyira szeretek. Partról nézni. Vízből kicsit másképp fest a dolog, de majd megoldjuk ezt is.  Oldalérintés még tetszik. Ez olyan amikor közvetlen test mellett a kéz, szinte egész végig, mintha saját magát simogatná a versenyző úszás közben. Viszont hihetetlen mód hasznos. Nem pusztán a másnapra bekövetkező izomláz miatt, hanem mert egy jól rögzült technika regngeteget számít a többiekel szemben.  Annyira jól haladok vele,  szinte ráúszom az előttem lévőre, tehát kicsit visszább kell vennem a tempóbol.  

    Figyelem, figyelem! Most következik a kivárással úszott gyors. Minden 6. hábtempó után cserélünk kezet. Levegőt venni sem olyan könnyű ám így.   Minden 6. lábtempóra.  Ha azt vesszük, hogy az én lábtempóm kb olyan mint Laure Manaudoué 800 gyorson, a medence pedig mindössze 25 méter, akkor kb 4-5 kartempó és végigérek  Igaz közben akutt oxigénhiányos állapotok léphetnek fel nálam, bár ez már részletkérdés.  Lényegtelen dolgokkal pedig nem foglalkozunk.  Pörgetni kel(ene) a lábat, de érzem,  valaki kellemesen simogatja a bokámat.  Egyik úszótársam, aki időközben utolért. Tapadok a falra. Elhúz mellettem.  Neki aztán van erő a lábában.  Hiába, a futás sokat nyom a latba.  

    50 után megállít az edző. Vajon mit akarhat mondani?  Félrehúzódom, hogy ne akadályozzam a gyorsabbakat tovahaladásukban és tágra nyitott szemekel nézek fel az új edzőre, mivel ő a pályán kívül áll és elég magas.  Minden utasítására érdekes, minden apró mozdulatát figyelemel kísérem. Mutatja, hogy ezt, meg ezt csináltam rosszul, és így és így kell jól csinálni. Ja és erre meg erre figyeljek különösképpen.  Aztán mondja, a már  régóta várt ÉÉéés Hopp-ot.  Már alig vártam. Megpróbálok mindent úgy csinálni ahogy elmutogatta nekem szemtől szemben. Megint kezdenek utolérni. egyre jobban fáradok, a tüdőmbe pedig nincs annyi oxigén, amennyit jelen pillanatban szeretnék. ISTENEM! De szeretek pillangót úszni! Főleg ilyenkor!

    50 méter után ismét hallom, hogy engem hív a kedvenc trénerünk. Mit akarhat már megint? Na erre kíváncsi vagyok. Illetve arra, mennyire elégedett az előző 50 méteren nyújtott teljesítményemmel.  Már mutatja is, mi volt a hiba, és hogyan tudom kiküszöbölni. Mi az ami még nem tökéletes.  Ez tök jó, mivel ilyenkor sokkal többet tanul az ember, mint egy egész hét alatt az iskolában.  A fejlődés garantált. Érdeklődöm, mit lehetne még tenni a totális siker érdekében. Hamarosan választ kapok erre a kérdésemre is.   Edzés közben sokkal  eredményesebb a konzultáció. Minden  egyes 50 méter leúszásával újabb tapasztalatokat szerzek,  ez jól fog jönni a Bajai, iil Fadd-Dombori és  egyéb úszóversenyek alkalmával.  Igyekszem minden információt adattá konvertálni,  a lehető legmagasabb fokon hasznosítani a gyakorlatban.  

    Megcsinálom a penzumot, mivel sportember vagyok és akkor sem adom fel, amikor már érzem hogy itt, meg itt nagyon fáj.  Annál nagyobb örömben lesz részem, mikor egyszercsak véget ér a szenvedés.  Aztán már lehet is levezetni. Olyankor a legjobb. Semivel nem hasonlítható össze.  Laza 400. Ami jólesik. Nem sietünk sehová,  mindenki  megvárja a másikat. Ilyenkor szeretek igazán háton úszni.  Nem maradok le és el lehet lazulni teljes mértékig.  Egyszer már majdnem elaludtam háton. Behunytam a szememet, átadtam magam az érzésnek. A lágy hullámos elringatják az embert.  Szerencsére kaptam egy kis fröccsöt a szembejövőtől, és hamar észrevettem, hogy jóreggelt van

     Megvárom még mindenki elhagyja a medencét, aztán még egy uccsó 50 méter gyorson lapátolok kicsit.  Falhoz érve úszószemcsi levesz, úszósapi le, vízből ki, papucsot fel.  Ilyenkor igazán frissítő a fissítő. Megtörölközöm, majd az öltöző felé menet röviden megkonzultáljuk  új edzőnkkel,  mi volt a jó,  mi volt kevésbé és legkevésbé jó. Ill szót ejtünk a kritikán aluli dolgokról. Sok mindent csináltam jól, kevés hibaszázalékkal. A technikai hiányosságokat  együttes munkával ki fogjuk küszöbölni.

    Aggodalomra semmi ok.  Van még min csiszolgatni, lesznek itt még óriási  egyéni csúcsok.

2008.03.18--Kedd

05:50

Kezdődik a reggeli edzés. Irány a zuhany alá! Engedem magamra a vizet folyamatosan. Jó reggelt ébresztő! Vége az álmodozásnak, hiszen a Pekingi Olympián azt várják el a jóembertől, hogy reggelre időzítse csúcsformáját, mert a döntőket ilyen időtájt rendezik. Ráadásul Kínában az európai versenyzőnek meg kell kűzdeni az időeltolódással is. Nem melegedhetek hosszú perceken keresztül, ezért hűvösre állítom a zuhanyt, majd szép fokozatosan elkezdem hűteni magamat. Egész kellemes, nem fázom tőle, de gyorsan helyre hoz és nincs szükségem reggeli kávéra, mint az egyik ex edzőmnek. Ahhoz én még túl fiatal vagyok. Garantálom, véletlenül sem fogok elaludni edzés közben. Pláne 8*100 vegyes közben. Bár az igencsak furcsa lenne.

Kezd hideg lenni a zuhanyrózsa vize, tisztára olyan, mint a nagy Niagara vízesés alatt. Hamarosan megfagyok, SOS irány a jó meleg 26 fokos medence! Sietek, mert nem szeretnék mirelitt csirke lenni ebben a hőségben. Nálunk a benti hőmérő higanyszála igen magasan van. Belépek az uszodába, lerakom a törölközőmet az egyik műanyag székre, a frissítőmet, rendszerint teát, iszom vagy ásványvizet pezsgőtablettával, néha pedig valami lightos italt. Mondjuk kék Poweradet. Nagyon jó íze van, de tegnap óta nem akarok több vizet inni. Egy időre elég volt.

Elsőként a futóedzővel találkozom a medence sarkán a rajtkő mellett, Ő is rendszeresen velünk edz, mivel triatlonista, majd szállíngóznak a többiek, mint odakint a hó. Ill. havaseső, vagy valami nagyon nem ide való csapadék. Jönnek megállás nélkül egyre többen, üdvözlések hosszú sora, majd egy-egy mosoly társul az ásítások sorozata mellé, így legtöbben vidám hangulatban vágunk neki a bemelegítésnek. Érkezik az ügyeletes kedvencünk, alias új edző. Éppen az úszósapkámat húzom a fejemre mikor odaér hozzám. Jó hírei vannak. Végre elkezdhetek bemelegíteni. Már megszoktam, a többiek kicsit furcsálták, hogy elsők között csobbanok, és azon kevesek közé tartozom, akik örömmel kezdik a bemelegítést. Na igen. Én melegítek, ők inkább behűtik magukat pár 100 méterre.

Utolért az Eindhoveni feeling. Bemelegítésnek Manaudou-t úszunk. Magyarul mondva 400 gyorsot. Viszont így könnyebb megjegyezni. Egy időben, mikor előre megírták számomra az edzéstervet és nem volt társam, akkor találtam ki ezt a módszert. Pl mikor elsőként 3*200 hátat kellett úszni, akkor úgy indultam el. hogy 3 Egérkét, majd 2*400vegyest, 6*100 gyorsot, ..stb, akkor ez fejben így nézett ki. 3 Egérke, 2 Cseh Laci, 6 Filippo Magnini.

400gyorsot úsztunk kezdésként. Hihetetlen, olyan gyorsan túl voltunk rajta. Talán, mert ez a kedvenc számom. Kint esik az eső elég hevesen, franciául szólva Dö Lá Víz! Álá Manaudou. De mit tehetek én, ha egyszer Magyarországon lettem triatlonista? Az uszodában forróság, kánikula van, tehát nem véletlen, hogy az edző csatlakozik, inkább verítékezik úszás közben, ahelyett, hogy a parton főne meg. Jól döntött. Bemelegítés után körbevesszük őt a vízben és minden szavát figyelemmel kísérjük, hátha elszóllja magát a mi javunkra. Mondjuk a 8*100 vegyesből így csak 4*100 lesz. Nincs szerencsénk. Igaz 8-an vagyunk, ússzúnk inkább fejenként 100vegyest

Rendes edző, és van humorérzéke is, alkudozni nem lehet vele. Tehát sorbaállunk egymás mögött. Elöl az edző, utána a futás oktató, majd mi szépen sorban egyesével. Mondja hogy Éééés.. A Hopp elmaradt, mert máris indul a srác, a hopp nál pedig már víz alatt van. Ezen mindenki jót mosolygott. Most nem mondja senki mikor kell elrajtolni, nekünk ez már rutinból megy. Különben is jó mikor az előttem haladó lábvizén tempózhatok. 8*100 vegyes nem is olyan sok, bár kissé nehézkes úgy előre haladni pillangóban, hogy közben jönnek szemben háton, a víz meg hullámzik, mint állat. Ezt nevezik Csúcsforgalomnak. Jobb ha teperek mint őrült, mert ha nem, könnyen forgalmi dugó kellős közepén találhatom magamat. Valaki megtaníthatna már rendesen háton úszni. Pillangón jól megyek, mellen behozom a hátúszásban összeszedett hátrányomat, aztán gyorson még tartani tudom a tempót. ISTENEM! Mi lenne, ha tudnék rendesen háton úszni?

Épphogy beérkezem a 100 végén, máris indul a következő menet, mert ahogy Demjén Rózsi énekelné, a vonat nem vár, mi pedig vonatozunk 8*100 méteren keresztül. Lényeg az, hogy éppencsak hozzáérek a falhoz a 4. 25 méter végén, máris indulni kell. Lassanként elfogynak a fal mellől az előttem haladók, tehát rajtam a világ szeme. Szerencsére az a veszély nem fenyeget, hogy halálra faggyak, ill. elunjam magam egyedül. A 7. 100 pillénél már alig bírom felemelni karjaimat. Abszolut delfinezni kell, mint egy sellő. Kezeket előre. Asszem valaki szembejövet eltalált. Én is őt, de már előfurdult legalább 100.000* mindenkivel, aki itt van. Egyik-másik társammal szinte kivétel nélkül testközelből ismerjük egymást. Ütköztünk már számtalanszor, másztunk át egymás hátán, bunyóztunk az előrejutásért, sőt álltunk már a másik lábára is.

8. 100 végére alig maradt energia. Laza 100 hát következik. Pihentetésképpen, bár ez nekem nem annyira pihenő. Mindez nézőpont kérdése. Ezt követően 50 métereket úszunk időre. Bikából, ahogy Attila bácsi mondaná. A fordulók után megpróbálok minnél hosszabban kidelfinezni, bár már egyre jobban fáradok és az utolsó hossz végére leginkább egy döglött delfinre hasonlít. Olyan forróságot érzek, mire végzünk a penzummal, hogy legszíveseben fejest ugranék egy jeges vizü hordóba. Erzsébet részére jeges arcpakolás rendel! Az új kedvenc trénerünk elégedetten mosolyog, bár neki is szép piros színe lett. Most következik az általam várva várt levezetés. 200-400 gyors, majd érkezik a követkető turnus. Úszkálok még pár 100 métert fel-alá a medencében. Most már nem annyira forró az arcocskám. Méghogy a vízbe nem lehet megizzadni! Dehogyisnem! És ha a versenymedence 26 fokos vízében van melege valakinek, akkor hogyan hűtse le magát? Végeztem a 400 levezetéssel, de úgy döntöttem +100 méter lazaság még bőven belefér konzultáció előtt. Simogat a víz, közben szabadon lehet nézelődni jobbra- ballra, elég csak a mellettem elhaladókra figyelemmel lenni.

Végeztem. Leveszem a szemüveget, majd a sapit, kiteszem a pálya szélére, aztán szem becsuk, nagy levegő, le a víz alá. Fel. Szem kinyit, levegőt vesz! Wow. Mintha újjászülettem volna. Vagy mégis? Hulla fáradt vagyok, talán kimászni sincs sok energiám, viszont annál boldogabb érzéssel tölt el, a tudat, hogy ma is tettem valamit a Triatlonos társadalomért, meg saját magamért. Ki a partra, startfejessel a törölközőmbe merülök, rövid konzultáció, aztán már megyek is zuhanyozni, aztán pedig keresek egy vödör jégkockát a fejemre

2008.03.17---Hétfő

Reggel 06:00

   Ahogy közeledtem The Pool irányába, szinte mindent látni lehetett, annyira világos van már ilyenkor.  Sokkal jobb az emberek közérzete, és nem sugárzik mindenhonnan az a kómás hangulat. Jobb is így,  különben sírva hazaszaladnék,  mielőtt vízbe lehetne csobbanni. Pedig ha már egyszer fölkeltem az ágyamból, és voltam olyan rendes eljönni idáig, akkor ha akár eső, akár hó, akár néger gyerek esik, akkor sem fordulok vissza

   Szerencsés voltam, mivel a portás néni hamarabb beengedett, és így nagy előnyhöz jutottam neki is köszönhetően. Mikor elkezdtem átvedleni, a többiek még félúton voltak idefelé.  Ásítottam 1-et, 2-t, és bemásztam a jó meleg ill. langyos zuhany alá!  Először szokás szerint langyos vizet engedtem magamra,  aztán csökkentettem a meleget, szépen fokozatosan adagoltam a hideget. Ennek hatására sikerült tökéletesen felfrissülni. Pezsegtem, mint az élet.  Beléptem az uszodába, megálltam a pálya szélén. Dehogyis! Szinte toporzékoltam,  mikor lehet már végre megkezdeni a bemelegítét. Valaki mondja meg. mikor kezdjük már, valaki mondja meg miért nem?

   Többedmagammal ácsorogtam a medence parton, mire végre megjelent az új kedvenc edzőnk,   előző kedvenc edzőnk határidőnaplójával a kezében. Ide kerülnek  be azok az eredmények, amiket csapaton belül produkálunk. Később visszanézzük őket,  mindenki levonhatja belőle a megfelelő konzekvenciát. Lehet is, mert sajnos még senki nem úszta meg a Pekingi Olympiai részvételhez szükséges szintidőt

   Pedig már nem is egyszer megpróbáltunk a közelében úszni, viszont az a fránya piros vonal, mindíg elúszott előlünk. 2-en egyszerre sem bírtunk vele. Nahát! Megérkezik hozzánk az ügyeletes edző.  Mosolyog. na ez már jó jel.  Nem is beszélve arról hogy  ismét együtt fog úszni velünk. Na ez nagyon tetszik nekem.  Ilyesmit nem nagyon vettem észre más trénerek esetében.  Ismerteti kis csapatunkkal az edzéstervet, ill amit végre fogunk hajtani. Mert mi szorgalmasak vagyunk ám. Minden utasítást pontosan betartunk, de általában 1-1 gyerek megpróbál lealkudni a penzumból.  

---Lehet bemelegíteni! --hangzik az utasítás. Ami annyit tesz, hogy tessék csobbanni, azán hajrá.  Szabadon választott kötelező 400 gyorssal indítunk. Edzőnk szabadon megválasztotta a kötelező feladatot számunkra. Ez egyre jobb lesz.

   Állunk szépen sorban a medence parton, miközben minden kolléga panaszkodik a vízhőmérsékletére. Na, ha nem megy senki, akkor majd én elindulok. Ilyet is ritkán látni. Elsőként kezdtem meg a bemelegítést.  Közeledek az 1. 25 méteres fordulóhoz. Hátratekintek, de még mindíg mosakodnak a srácok. Szörnyen  egyedül érzem magam ebben a hatalmas nagy kádban. Na mi lesz már? Vagy mindenki nekem drukkol?  Vagy talán ma  Erzsébet képviseli a magyar színeket a medencében?  Nem bánom, de akkor legalább 1  nemzeti színű zászlót hozzanak!  50méternél fordulok, még mindíg senki. Majd 75-höz érve hátratekintek és látom, amint közeledik a Team-em.  Mindenki engem üldöz. Hurrá! Én vagyok a nyúl!

  Hátrébb az agarakkal, 100 méter megtétele után, ha számításaim nem csalnak, még kb olyan 300 van vissza. Igazítani kell a szemcsimen, mert kezdene párásodni. Néhány pillanatra megállok. Na amit láttam, azt el kell meséljem: Kedvenc edzőm megvárja szárazon, még elhalad előtte a legutolsó versenyzőnk is. ÉÉéés HoPPP!  Na ez nem akármilyen mutatvány volt.    Beveti magát a hullámok közé. De nem ám akárhogyan.  Helyből ugrott,   Csobbb!    Vigyázni kell a mi úszó tréningünkön, mert reggelente  igen magasan szállnak az edzők

   400 gyors nem fogott ki rajtunk, igaz ez csak olyan bemelegítő jellegű volt. Folyamatos gyorsokat "kér" tőlünk a srác.  Nincs mese, indulunk egymás után, mint tegnap a Forma-1 rajtjánál felsorakozott kocsik.  Udvariasan magunk elé engedjük azt a személyt, aki mindíg ellát minket jó tanácsaival, majd teperünk utána, mint  Ayrton Senna a WB címért.  Nem is lenne semmi gond, mivel pontosan tudja mindegyikünk, hol a helye, hányadik a sorban.  Természetesen itt  annak van elsőbbsége, aki előzni akar. El kell engedni. Mikor emberünk érzi, hogy társa elhúzna mellette, szépen félrehúzódik a fal melé, ill. a kötél közvetlen közelébe, hogy ne tartson fel egyetlenegy gyorsabb "pilótát" se.   Kb 175 méternél járhatok, mikor érzékelem,  itt valaki készül valamire. Ha Erzsébet nem vigyáz, könnyen előfordulhat, hogy nyakába kapja a kedvenc új edzőjét.  Gyorsan félre!  Nem lenne szerencsés egy ilyen találkozás.  Inkább a parton.   Menjen csak, elengedem őt magam mellett, mint Marcus Vinkelhock Fernando Alonsot  a Nürburgringen.

   200-hoz közeledve, érzem, kezdek lemaradni. Hártatekintek, s látom, ill nem látom amint valamelyik társam közledik.  Párás a szemüvegem, hullámzik a víz,  ilyenkor baromi nehéz megkülönböztetni egymástól a többiek úszósapiját. Pláne akkor, ha nálunk egyik sapka sötétzöld, a másik szürke, a 3.fekete, a 4.sötétkék,  vagy aranybarna.   Úszom  kitartóan a 250. méterem felé. Hullámzik a víz. A szélső pálya jobb oldalára, a fal tövébe húzódom, hogy a szembejövö forgalom mellett is lehessen előzni,  érzem, hogy kezdek fáradni.  3-as levegővel gyorsozok általában, mint mindíg, éppen jobbra veszek levegőt.  Majd kissé balra fordítom a fejem, hogy a következő 3. tempónál is oxigénhez juttassam a tüdőmet.  HÖÖÖ! ÖÖH!  Fúj de kellemetlenül jártam. Történt ugyanis,  az ügyeletes kedvenc edzőm szembejött,  hihetetlen semességgel elviharzott mellettem. Ennek következményeképp sikeresen beterített vízzel a fejem búbjáig.  Sajnos még nem tudom kiszűrni a vízbül a zoxigént, ebben az esetben pedig jobb lett volna. Lenyeltem egy csomó vizet, gyomorba is. PFÚJ! Ez de undorító!  Soha többé nem iszom vizet.  Az edzőm abba mossa a lábát, akkor nem kell.

   Szerencsére elmúlt az életveszély, a többi feladatot is sikeresen végrehajtotta csapatunk.  Levezetünk. 100 hát+100 szabadon választott laza úszás.  Szuper. Háton elringatnak a lágy hullámok, közben felfelé nézek.  A  plafonon nincs semmi izgalmas látnivaló, ezért elfordítom a fejem picit. Ablakon át figyelem a kinti világot. Nagyon szép látvány így kora reggel. Festői. Gyönyörű kék az ég, virágba borultak az albak előtti fák és annyira csodálatias, mikor halványrózsaszínben és fehérben pompáznak a kis virágok, kék az ég, és  előbújik a Nap,s mindezt beragyogja.  Már ezért érdemes volt ennyit dolgoznunk.

Aztán 50 laza mell, majd 50 laza gyors, bár  inkább lassú. Végeztem. Leveszem a szemcsit, madj a sapkát, kiteszem a rajtkőre. Kikászálódom a vízből.  Az edző rám néz és megkérdezi:

---Végeztél?

---Igen. Röviden ennyit.  De a futás még hátra van  délután folyamán. Akkor újra találkozunk. Utána tartjuk meg az együttes konzultációt. Amolyan Aquatlonista elbeszélgetés féle lesz. Már alig várom. Ha csak fele olyan jól sikeredik, mint ez a nap itt a Pool-ban, már megérte reggel felkelni.  

2008.03.16--Vasárnap

14:00

Úgy döntöttem, ma pihenőnapot tartok, ezért nem írok annyit mint eddíg. Csak a leglényegesebbet.

Szóval pihenőnap lévén nem szándékoztam megdönteni a maratoni futás világcsúcsát,  de még az ulrtatriatlon magyar bajnokot, vagyis Tamás Zsoltit /ha valakinek mond valamit ez a név/ sem kísértem el rövid útjára. Nekem az is elég hosszúnak bizonyult. De ha nem sportolhatok, akkor nem is érzem jól magam a bőrömben. 

Mesésen sikeredett a mai napom. Felvettem az ezüstszürke  pici futócipellőmet, mint Hamupipőke, és elindultam kocogni. Ugyan nem a bálba, de így is jó buli volt. Fújt a szél előről, hátulról, jobról, ballról, meg mindenhonnan. Egyszóval országos Szélfújásban volt részem.  Az ibolya már nyílik mindenfelé, de nem voltam virágszedő hangulatban, inkább futottam, mint Hófehérke az udvari vadász elől.  A mai nap kivételesen nem az egyetemi pályán voltam, de sebaj, kell egy kis változatosság.  Arra mentem, amerre a szívem vitt.  ELŐRE.!

Senki nem mondta, hogy menjek, de azt sem, hogy ne. Teljesen a magam ura voltam.  1 km. Ennyi megteszi a pihenőnapomon is.  Legközelebbin majd úszni fogok, aztán meg tekerek pár kikcsit.  Átmozgatom kicsit az izomzatomat, vagy levezetem az egész heti munkát. Rövid természetjárással egybekötött laza kocogás mindíg jól esik, és nem kell hozzá olan sok minden. Rendesen fel kell öltözni, meg 1 jó cipellő. Majdnem elfelejtettem a legfontosabbat! +  1 vagy több lelkes ember.  A futóedzés az évnek bármely szakában elvégezhető, akár teremben, akár szabadban, mert itt mindíg kéznél van a láb. 

Lazán, minzt a kazán. Nem kapkodtam sehova. Hiszen nem fenyeget sem az a veszély, hogy bárki megelőzzön 1km-en ill. a távolság miatt nem fogom olyan hamar elunni az egészet.  Észrevettem, hogy páran nézik, ahogy elhaladok mellettük, őket hívja a köznyelv egyszerűen csak szembejövőknek.   Kisebb mosolyt véltem felfedezni arcukon. Biztos turisták lehetnek.  Mindenesetre jóleső érzés volt, hogy tudtam, velem vannak.  Szívesen elhívtam volna őket  holnap reggel 06:00 órai úszóedzésemre is, bár attól tartottam, nem lelkesednének érte, pedig mit ne mondjak, azért a medencében is elkél a bíztatás,

és nem csak akkor, ha a versenyző hölgyet Erzsébetnek hívják 

2008.03.15--szombat

Délután

    Március 15 lévén úgy éreztem itt az ideje, hogy tegyek valami hasznosat kis hazámért. 

   Talpra mindenki, megyek futni. Nem kell sokat, csak amolyan formában tartó edzést terveztem mára.  Délután, mielőtt sötétedni kezdett volna, felvettem a melegítőnacimat, meg egyik kedvenc triatlonos pólómat, amit  2007.06.16-17-én viseltem baján. RENDEZŐ felírattal a hátán. Ebben biztos csini leszek, bár nagy valószínűség szerint  én leszek a NAGY FAGYÁS győztese, ha nem öltözök fölé. Tehát nincs más hátra, mint előre. Magamra vettem egyik melegítőfölsőm és  meglátogattam az edzés helyszínét.  

    Szépen komótosan kocogni kezdtem, várva arra, hogy bemelegedjenek  izmaim.  Nem akartam mindjárt  1. körben világcsúcsot dönteni, mert féltem,   Marion Jones elsírja magát. És semmi kedvem sem volt mintát produkálni.  Éreztem,  amint haladok előre felé. Mint induláskor, ha  kitekintek a vonat ablakából és látom lassanként távolodni az állomás épületét + a vasutas bácsit a fütyülőjével együtt.  Kicsit fújdogál a lágy tavaszi szellő. ami kifejezetten jól esik, mert  nem hideg, hanem kellemes hőmérsékletű.  Érzem  húzódni az  izmaimat, de ha igaz a mondás, miszerint kutyaharapást szőrével, akkor már csak pár 7 és olyan combos leszek mint Schwarzenegger.  Na azért én nem viszem túlzásba.

     Bemelegítő kört követően növelem  sebességet. 3-as fokozatba kapcsolok,  érzem  talpam alatt a salakos talajt. Szerencsére olyan kényelmes  cipőben tempózok, amiben élmény a száguldás, még akkor is, ha nem kifejezetten erre a sportágra teremtett a Mindenható.  Nézelődök jobbra-ballra,  de sehol senki. Egyedül vagyok, mint Kimi Raikönnen a dobogó tetején. Következk a saját monológom.  Ilyenkor jó lenne  valami kellemes zenét hallgatni mp3-ason, bár most nem hoztam magammal ilyen felszerelést,  úgyhogy van időm saját magammal foglalkozni. Senki nem kritizál, nem szól bele abba, amit csinálok, nem kiabálja hogy gyorsabban, bár néha jól esne a bíztatás, ám mindennek megvan a maga előnye.  Ja és senki nem köröz le, tehát első vagyok. Toronymagasan.  Tisztára, mint amikor az 1. pilóta szombaton megkezdi az időmérőt. Az ő ideje lesz a legjobb, ehhez viszonyítják majd a többiekét mindaddíg, amíg valaki jobbat nem teljesít.  

     Sebességet váltok és érzem, hogy egyre jobban halad el mellettem a táj. Ritmusosan veszem a levegőt: Orron be, szájon ki. Pont fordítva, mint ahogy azt az usziban már olyan jól csinálom.  Nem kapkodom, érzem a ritmust, csak szépen hosszan beszívni az oxigént, majd kifújni.  Kicsit a hátúszásra emlékeztet. Ott is végig víz felett van a fejem,  de most mégsem az van amit szeretnék. Hamarosan szúrni kezd az oldalam, de meg nem állok semmiért, hiszen majd abbahagyja egy idő után,  nagy valószínűség szerint túl fogom élni.  Ezek szerint már túlélő vagyok, hiszen ellenkező esetben ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre.

  Tehát menni kell, mese nincs!  Vajon hogy csinálják azok az atlétanők, akik időre futják a világcsúcsot? Na ezt aztán most sikerült nagyon jól megfogalmaznom.

    Gyönyörködöm a sziklakert szép növényeiben, meg azokban a hatalmas nagy lépcsőkben, amik oda felfelé vezetnek.  Mire végzek a penzumommal, tuti épp csak annyi energiám marad, hogy  felmásszak a tetejére, onnét teljesen kimerülten letekintsek a tett helyszínére.  De ha itt végzek, akkor felmegyek oda. Azt ki nem hagyon.  Aztán érzem, hogy hül a levegő, arcom egyre pirosabb lesz, az orrommal és a füleimmel együtt.  Tüdőkapacitásom is csökkenő tendenciát mutat, bár ez ellen erősen tiltakozom. Fejben kell nagyon erősnek lenni. 7kör megtétele után úgy érzem magam, mintha legalább 100 éves lennék.  Nem hagyhatom abba, nem állhatok meg. Csak még egy kicsit, csak még egy kicsit. Fejben kell nagyon erősnek lenni.  Akaraterő! Kitartás! Megcsinálom!

   Most kezdem megszeretni a futást, tehát  nem érdekel hol fáj, mert majd elmúlik, viszont az edzés örömét sem pótolni sem összehasonlítani a világon semmi mással nem lehet.  Pár hónap múlva  úgyis sokkal jobban fogok szaladni, bár így is egész jó. Ma pl meg sem látogattam a boxot  (így hívom az öltözőt edzés közben), hogy feltankoljak zsepiből.  De  lábaimat azért szívesen lecseréltem volna mondjuk valami izmosabbra, ami kevésbé fáj.   Nem baj, nem lehet mindenki Olympiai bajnok. Egye fene, beérem egy kósza világcsúccsal is

    10 kör  után érzem savasodnak az izmaim, nem tenne túl jót, ha sokáig kínoznám magam, mert holnap is fel fog kelni a  Nap és edzeni akkor is kell.  7végén különben sem illik túlzásba vinni a terhelést.    Hétfőtől pedig még úsznom is kell reggelente a délutáni futások mellett, aztán hamarosan a bringát is beiktatjuk  napi programjaink közé. Unatkozni nem fogunk, mint ahogy azok a kedves sporttársak sem, akik ezt a blogot olvassák! 

2008.03.14---Péntek

14:00

Erzsébet futni megy. Kicsit késésben voltam, ezért úgy fogalmaznék inkább, hogy siettem szaladni. Most is mint minden nap, fent voltunk a világ tetején. Jómagam csak így hívom, mert igaz, hogy a Pool is elég magasan van, de a kedvenc pályánk elérése érdekében 1 komolyabb domb megmászására kényszerülünk. Megéri oda felsprintelni, mert emberünknek fáradtságos útja végén szeme elé tárul a végtelen mező. Imádom ezt az érzést. Leírhatatlan, ám vagyok annyira elszánt, hogy ennek ellenére mégis megpróbálozom vele. Ha másoknak sikrült, akkor miért én lennék a kivétel. Tehát megpróbálok élő közvetítést adni a helyszínről.

Megérkezem, hátizsákkal a hátamon, felmálházva, mint egy jól sikerült öszvér, aki koránt sem tudja mire vállalkozott. Szerencsére nem gondoltam végig, különben most nem tuom miről írhatnék ebben a blogban. Odaérkezem az öltözőhöz, a kispadra szépen lepakolok, majd helyet foglalok, és következik az uszodában már jól begyakorolt mozdulat. Haj összeköt, lélekben felkészül. Zuhanyozni nem kell.  Kicsit később érkeztem,  sebaj, a csapatból még nincsenek itt olyan sokan. Kivételes nap van. Csak az úszóedző helyettes, vagyis  új kedvenc edzőnk + legifjabb csapattársunk együtt róják a köröket. A team másik része  későbbre várható. Ülök a kispadon, nézem ahogy ők 2-en haladnak el előttem, majd egyre messzebb járjak.

Nem szerettem futni sosem. Ezidáig. Ez az a versenyszám, amit legszívesebben kihagytam volna a triatlonból, ha lehetett volna választani. Akkor az viszont nem is 3atlon! Sokkal inkább Vízi-bicikli. Szerencsére sokat fejlődtem azóta. Rájöttem,  tulajdonképpen nem is olyan vészes  a futás c. művelet, mert sokan szeretik csinálni. Mindíg is csodáltam őket. Vagyok annyira kitartó, hogy nem adom fel, amit elhatároztam azt véghez is viszem. Egy 1.000 mérföldes út  egyetlen egyszerű lépéssel kezdődik.  1. lépés az, ami segít neked lekűzdeni a tehetetlenségedet, és mozgásba lendít. Ha ezt az 1. lépést megteszed, elegendő lendületed lesz ahhoz, hogy utánna megtehesd a következő lépést is. Sokkal egyszerűbb, ha nem úgy állok neki a futásnak, hogy na akkor most teljesítenem kell 46,371 km-t (tökmindegy), hanem úgy, hogy csak az első lépéseket teszem meg, aztán még egy párat meg még egy kicsit, meg még néhányat, és így tovább. Pl: Domboriban, mikor tavaly futottam nem arra koncentráltam, hogy;

TE JÓ ÉG! Még 5 km visszavan, mert akor tuti nem bírtam volna ki. Sokkal inkább arra koncentráltam hogy elfussak a következő útszéli növényig, ami kb 15 méternyire nőtt ki a földből,  mikor elértem hozzá, kitűztem célul az egyik jelzőtáblát 12 méternyire, majd eztán a frissítőállomás volt  célba véve 22 méterre,  haladtam megint így tovább,  végül odáig jutottam, hogy már csak alig 200 méter van vissza  5000-ből.  Fordultam is  a célegyenesbe s rohamosan fogyatkoztak a kemény méterek.  Az utolsó centi is eltűnt a talpam alól. MEGCSINÁLTAM!

Felkeltem a kispadról, elvégre nem vagyok én tartalékos, zsebre tettem néhány útravaló pzst, mert mindíg kér tőlem valaki, megigazítottam a melegítőnadrágomat, kiléptem a tető alól és a napsütéses időben elindultam az óramutató járásával ellenkező irányba. Futásom feelingje tisztára olyan mint Interlagosban a brazil Formula-1-es versenypályán. Ayrton Sennára gondoltam. Hamarosan eltűnt a napocska is  sötét felhők tartottak csúcstalálkozót  a fejem fölött.  Olyan erővel fújt a szél,  hogy már az 1. kör közepén olyan volt mint amikor vihar készülődik. Jajj csak fel ne melegedjen a légkör, mert akkor perceken belül dörög, villámlik, azt pedig senki sem szereti, pláne ha felázik a pánya. Mostanra már egész megkedveltem a triatlon 3. versenyszámát is, de  iszappakolást inkább a kozmetikustól.

Szokás szerint most is szúr az oldalam, ennek ellenére meg nem állok egyetlen pillanatra sem, hiszen a "kiírás szerint" ez még csak a Warm Up! Milyen ciki lenne mindjárt az első kör elején feladni. Az én motorom még bírja. Hajtok tovább olyan közepes sebességgel, túljutok az 1. körön, irány a következő. Látom amint egyik "kolléga" elhalad mellettem, bár ő nem a mi istállónkhoz igazolt az idényre. Nem baj, fusson csak, én meg majd követem, meglátjuk ki bírja tovább. Most már érzem a tegnapi teljesítményem eredményét, amit szaknyelven izomláznak hívnak. Nem baj, mert ameddig érzem hogy fáj a lábam, addig van is lábam. Futok tovább a salakon, majd látom egyik csapattársamat, aki szemből érkezik. 1gyors üdvözlés, intünk egymásnak, mert ilyen tempó mellett nem túl nyerő egy hosszúra nyúlt SZÉPJÓNAPOTKÍVÁNOKHOGYTECCIKLENNI

Gyorsítok a tempón,  érzem  valaki hátulról próbál meg lekörözni, de feltehetőleg az illető már nem tegnap kezdte. Lehet hogy a múlt héten, azért van 7 nap előnye hozzám képest. Hogy fogom  ezt behozni?

---Most még sehogy, de napról napra könnyebb lesz. -hangzik a válasz. Utolér az úszóedzőhelyettes. Egy darabig együtt futunk, majd elengedem fal nélkül is. Nem szeretnék túlságosan lemaradni tőle, leszámítva azt az 1 kört amit ez idő alatt kaptam. Haladok előre, de mintha Cseh Laci nyilatkozta volna, olyan érzésem támad. Ebben a levegőben szinte minden van, csak oxigén nincs.

7.körben vagyunk, a tüdőm viszont egyre kisseb lesz, a fejem meg egyre nagyobb. A lábaim egyre keményebbek, arcom egyre pirosabb a táv pedig egyre hosszabb. Szeretném, ha valaki gyorsabban húzná alattam a talajt! Pedig a szintkülönbség szinte igen drasztikusan konvergál a nullához. Olyannyira fáradok, hogy gondolatok is ritkán járnak a fejemben, inkább  célomra összpontosítok, vagyis  8 kör befejezésére. Nem sok erőm maradt már arra, hogy magam, vagy a világ égető problémáin agyaljak, inkább csak a lehető leglightosabb dolgokat engedem be az agyamba. Menni kell, mert futni jó

Érzem ahogyan fogynak a körök. 7+1=8 Ügyes voltam.

--Most jöhet 1-2 kör séta, majd nyújtunk kicsit aztán megint néhány kör a pályán, majd lépcsőzünk párat, aztán mindenkinek kellemes hétvégét!--Ezek az edző szavai.

Sétálok, sétálok, de 1 kis dombra lecsücsülni talán mégsem kéne, mert ilyenkor kimelegedve könnyen rá- ill. felfázhatunk. Ezért csak sétálok sétálok, majd egy kis dombra felmegyek körülnézni. Itt még nem jártam sosem. Most felderítem a terepet. Jó 5let volt. Az egyetem kiskertje. Akárcsak a mesében. Mint egy hatalmas nagy sziklakert. Én meg a kis törpike. Magam részéről Vidor. De hol van itt a Kuka, mert időközben jó lenne megszabadulni egyik műsoros zsepimtől.

Ez inkább az ostobább növények számára lett létrehozva, vagyis butanikus kert. Van itt minden ami csak megterem errefelé, egyik másik táblával és latin névvel ellátott. Nem semmi. De jó hogy nem vagyok biológus! Haladok a sziklakert teteje felé. Mit ne mondjak igen meredek. Közben gyönyörködöm a kilátásban. Kisebb erőfeszítések árán sikeresen feljutok a csúcsra. Lábaimban cipelem azokat a köveket amelyek ennek a természeti szépségnek a létrehozásához kellettek. Minimum 2 mázsásak lehetnek. Egyenként. Passzoljon ide valaki gyorsan egy Fastum gélt! Egy pillanatra megállok körülnézni. Letekintek a pályára és látom amint mennek a hangyák körbe-körbe. Tisztára mint Mogyoródon. Innen minden olyan picinek tűnik, viszont a látvány önmagáért beszél. Rálátni szinte az egész városra. A messzi tornyokat is beleértve.  Így aztán nem lesz nehéz tájékozódni. Milyen kicsi a világ, és milyen hatalmas a platz. Mint a Wembli Stadion. Úgy érzem magam, mint Otto Rehagel az Olümposzon, mikor 2004. 07.04-én Görögország szövetségi kapitányaként csapata megnyerte a 2004-es labdarúgó Európabajnokságot Portugália válogatottja ellen. Igen, eljutottam a csúcsra, de még korántsincs vége. Nem ez 3atlonos pályafutásom csúcspontja.

Visszatérve a pályára ismét futok néhány kört. De az óramutató járásának megfelelően. Így nem áll fenn annak a veszélye, hogy;

ATYAÚRISTEN, MÁR MEGINT LEKÖRÖZÖTT DAMON HILL!!!

2008.03.13--Csütörtök

Délután 14:00 

    Voltam reggel 06:00-kor úszóedzésen,  de az idő rövidsége miatt most inkább csak a délutáni első hivatalos futóedzésemről  számolnék be.

   Ugyanis történet a következő: Délelőtt folyamán volt szerencsém oly mértékben elfáradni, hogy szükségem volt 1 mielőbbi regenerálódásra, mielőtt felmegyünk a pályára. Sikerült pihenni kicsit, aztán összeszedtem minden cuccomat és elindultam szerencsét próbálni. Futni nem tudok és eddig még sosem tudtam, de életem első futóedzését a világ minden kincséért sem hagytam volna ki.  Felmentem hát az öltözőbe és ahogyan reggel úszás előtt, most is átvedlettem futócuccba.  Új cipő, hosszúnadrág, az időjárásnak megfelelően, póló. és egy piros melegítőfölső a tetejébe, mert akkora szél volt, hogy majdnem megfagytunk odakint.  Szépen nézhettem ki, de ennél már csak az az ember volt szebb, aki rám mosolygott a tükörből. Te jó ég! Úgy nézek ki, mint egy hivatásos futó. Le sem tagadhatom

   Irány a pálya. Mondanom sem kell a város egyik legszebb pontján fekszik, festői környezetben, de előbb meg kell érte mászni egy komolyabb dombot+pár lépcsőt. Na igen,  már ahhoz is komoly erőnlét szükségeltetik, hogy  eljussunk az edzés helyszínére. Viszont a siker garantált. garantálom mindenkinek, haogy  ennek a dombnak a tetejére érve futás közben nem kell folyton a hivatásos fürdőzőket kerülgetni.

   Mert aki már ide fölmászik, abban azért van némi energia! De érdemes megmászni a lépcsőket, hiszen felérve gyönyörű, szinte leírhatatlan látványban lesz  részünk. Hatalmas salakos pálya kör alakban. A pályán belül füves terület ahol éppen komoly rögbi mérkőzés folyik.  A környezet pedig leginkább egy hatalmas nagy sziklakertre emlékeztet. Nem is zavarjuk a résztvevőket, inkább felsorakozunk szépen egymás után a rajtvonal mögé és elkezdünk futni.  Érdekes lesz. Magam részéről én maradok a sor végére.

   Elindulunk, szinte egyszerre. Futok együtt a többiekkel, bár igyekszem tartalékolni az erőmet, hogy maradjon még belőle egy kevés, mert közel alig 1 órás futás nagyon kikészítheti a jóembert, ha nem elég óvatos.  Mivel kedvenc  trénerünk edzőtáborban készíti fel a csapat legerősebb  tagjait,  addig ide is kinevezett egy futóedző helyettest. Őt is nagyon szeretjük. Egyrészt, mert  nagyon jól megérti a helyzetünket, másrészt, mert együtt fut velünk néha-néha. 

  Elkezdjük a penzumot. Sajnos hamar kiderülnek azok a bizonyos dolgok, vagyis most nem állok a helyzet magaslatán.  Valami megfoghatatlant érzek a lábaimban,  mintha kővé nehezednének, vagy szinte már alig akarnak engedelmeskedni nekem.  Néhány körrel  később érzem az oldalamat is. Szúr, mint az őrült.  Pedig csak lazán kocogok.  Aszem kissé lemaradtam, mert  a  team többi tagja kb 1/2 körrel mögöttem jár. Vagy előttem?  Feladni nem fogom, mert jól tudom, van élet a halál előtt.

  Egyre inkább érzem, hogyan tiltakozik a szervezetem, miközben én gyönyörködöm az elém táruló látványban.  Hihetetlen szép a hely. Már csak arra koncentrálok, és a fejemben mindannyiszor megjelenik az a bizonyos megállni tilos tábla.  Júj de fáj!  Mindjárt abbahagyom, de még egy kicsit futok, mert megtanultam, hogy minden lépés duplán számít. Először is egy lépéssel közelebb visz a célhoz, másodszor pedig egy lépéssel távolabb kerülsz a rajttól.  Tehát  tudjuik jól: Szégyen a hasznos, de futás!!!

   Látom a messzi távolban, amint az edző és a boly egyre jobban engem figyelnek, amint a messzeségben felvillan a piros bokáig érő  nyakkendőm.  Az a poén az egészben, hogy az tulajdonképp nem is a nyakkendőm volt, hanem a nyelvem

   Érzem amint Marion Jones úgymond szép lassan elsétál mellettem.  Kezd sötét lenni. Nem csak azért, mert hamrosan esteledik és csörörög, hanem mert a következő pillnatban már erősen olyan feelingem van, mintha Annus Adrián eltévedt kalapácsa fejbe kólintott volna! Jobb lesz sétálni egy kicsit, ha nem szeretnék hősi halált halni az edzésen. Huh, az nagyon ciki lenne.   Sétálgatok, közben nézelődök, és látom a másik csapatot távolugrani.  A következő atlétikai wb-t már mi rendezzük, itt ezen a terepen. Még szerencse, hogy gátak nincsenek amiken át kelene jutni,  Látom, amint egy lelekes futó elhalad mellettem és nevetnem kell. Jajj oda az összes energiám!  Sapiban, kesztyűben és sállal a nyakán fut, de rövidgatyában.  Most akkor eldöntené végre, hogy fázik-é vagy sem?

  Elindulok, ismét futva,  meguntam ezt a sétálós stylustaságot, és szeretnék haladni a korral,  totál elegem van belőle, hogy annyian lehagytak.

Ajajajajajajajjj! Ezt talán mégsem kellett volna. Érzem, hogy savasodnak az izmaim,  görcsös fájdalom érződik  combomban, és sehogy sem akaródzik abbamaradni.  Fáj mindenem. Esni kezd. na tessék, ezt még az égiek is megsiratják.

  Edzés végére kiderítettem, hogy 1 kör olyan jó 300 méternek felel meg.  ezek szerint nekem ebből sikerült 8 egészet futva teljesíteni, a többit lesétáltam, de kezdetnek ez is elmegy.  (szódával)

Kis lépés az embernek, Hosszúlépés nekem!

2008-03-12--Szerda

Reggel 06:00

   Egész jól indul a nap. Lendületesen, pörgősen, ritmusosan. Egyre nagyobb világosság a városban, és már nem kell beérni az utcai lámpa vallató fényeivel.  Látom amint virággba borulnak a fák és csivitelnek a madarak. Ők is korán kelnek. Tök nagy hangjuk van, bár nekik csak repkedni kell néha-néha szabadon, nem pedig edzői utasításra.  Pillangókkal nem volt szerencsém találkozni a medencén kívül, pedig ritka szép látvány, viszont kénytelen vagyok beérni edzőtársaim  pillangózásával. Nem mondom, nekem személy szerint nagyon tetszik ahogyan a csajok és a srácok szépen sorban egymás után  pillangóznak a medencében, mint a lengyel Otylia Jedrejczak. Na és a mi magyar Cseh Lacink. Vagy talán rossz sorrendben írtam? Na jó, hölgyeké az elsőbbség és Laci sem fog megsértődni rajta, ha olvassa a blogomat

     Olyankor kiülök a partra és gyönyörködöm a tavaszi  vizipillangók repkedéseiben. Nagyon jó dolog a pille, főleg mikor más csinálja.  Ezt a többiek is így gondolják, ezért kell nekem is számtalanszor pillén úszni, mert az ő szemükben én vagyok az egyik "másvalaki"

    Kicsit sincs meleg az utcán, de legalább nem kell sötétben mászkálni. Ma nem vagyok álmos, inkább lendületes, és vidám. Jól ébredtem ezen a  derűs reggelen. Az uszodába elsőként érkeztem. szuper! Már meg is nyertem azt a bizonyos nem hivatalos  első díjat amit  "The Pool-ba 1.ként érkezőnek nem adnak"  Fel kéne venni az új Olympiai  sportágak közé. Küzdőtérre való elsőként érkezés címén.

     Az öltözéssel nem kell különösképpen sietni, hiszen a többiekhez képest kb 2-3 perc előnyöm van, ami 200 pillangón is igencsak megsüvegelendő. De ha egyszer nem megy a lassan öltözés, ill vetkőzés.   Már javában zuhanyzom, mikor megésrkeznek kabátban, sapkában és sállal a nyakukon.  Nem is emlékszem milyen az időjárás odakint. Először kellemes langyos vizet engedek magamra, aztán jöhet az ún. ébresztő. szép fokozatosan adagolni a hideget. Ennek hatására a medence vízhőmérséklete egész kellemes érzetet biztosít majd.  

    Irány a legközelebbi radiátor, mert túl jól sikeredett az általam csak reggeli ébresztésnek nevezett gyakorlat.  Mindjárt megfagyok! De jó lenne már csobbanni 1-et abba a jó meleg 26 fokosba!

    Elsőként érkezem ide is, lassanként szállíngózik a csapat többi része is, azonban a kedvenc edző helyettesre még várni kell. Már látom is, de miért van rövidgatyában? Ezek szerint ma nem úszik velünk. Szép lassan komótosan sétálgatva közelít felénk. Mi viszont sürgetnénk, mert nem szeretne megfagyni egyikünk sem.  Ilyenkor sajnálom, hogy nem iszom alkoholt, pedig jól jönne egy kis pálinka.  Megérkezik a srác, határidőnaplóval a kezében  mosolyogva. Már megint mit talált ki nekünk?  Valami megúszhatót. Mondjuk megússzuk a mai adagot 400 méter gyorssal.

    Igen-igen, neki is van humorérzéke.

---Ma nem kell 400 gyorssal melegíteni!   adja az utasítást!  Ezt megúsztuk!

---Mára 4*100 vegyes a bemelegítő.

     Ennél szebbet álmodni sem mertem volna.  Pillangóval kezdhetek. Ő pedig partról fog drukkolni minekünk. szuper, én is pontosan így gondoltam.  Minden vágyam, hogy pillangózhassak. Na nem azért mert pille nélkül nincs élet az usziban,  hanem mert 25 pille nélkül nem létezik 100 vegyes. és nem árt gyakorolni kicsit. ja és nem mindenki tud, ill. nem mindenki képes  pillangózni, úgyhogy szerencsésnek mondhatom magam.  Egészséges és erre a feladatra 100%-ig alkalmas fiatal nő vagyok.  

   
     Elkezdünk melegíteni. Az első 25 méteren szinte repülök a víz felett, mint Michael Phelps, aztán háton már annyira nem érzem magam  hú de szuperül,  mellen viszont egész Rózsás a hangulatom, úgy haladok előre, mint Norbi Atlantában.  Gyorson igyekszem csiszolgatni kicsit a technikai tudásomat. Lesz ebből még fedett pályás egyéni rekord!  Ne feledjük, még csak melegítünk.

 2. Száz méter Jó a pille, szinte érzem amint hullámzik alattam a közeg, bár mondjuk háton ez nem sokat segít. Mellen szuper, de abból sajna csak 25 méter van, aztán megint nagyon felgyorsul a tempó.  Már várom a 4. 100 végét, de nagyon élvezem a feladatot.   Szépen sorban állunk a fal mellett az edzőhelyettest sasolva, aki újabb küldetést bíz a Team elit-re.   Technikázunk. Gyorson. De jó! Szépen, nem kapkodva egymás után, közben pár  izmosabb triatlonistánk elkezdi a hosszútávúszást, rájuk ilyenkor figyelni kell,  vagyis  el kell őket engedni a falhoz érve.  Technikázunk. Érzem az izomlázat karjaimban, miközben olyan sebességgel pörgetem 2 lábamat, mint a motorcsónak propellerje. Valaki legyen kedves oxigént pumpálni a tüdőmbe, mert levedőt venni alig tudok, főleg mikor egyik-másik  erősebb izomzatú kolléga  úgy elhúz mellettem mint a Niki Lauda

   Kérdés már csak az, ilyenkor melyik oldalra vegyek  levegőt? Azahájzethogy... bal oldalt kolléga, jobb oldalon pedig  hivatásos fördők csapkodnak. Szóval velük sem árt vigyázni, ha az aktuális triatlonista sértetlenül szeretne hazamenni.    Hullámokban nincshiány, ezzel ellentétben a látási viszonyokról mindent el lehet mondani, kivéve a megfelelő c. szót.  Érkezem a fordulóhoz, de az a fránya fal megint rossz időben érkezett meg elém.  Látni szinte semmit, se előre se hátra, de érzem, jönnek utánam, mese nincs menni kell.  Bevallom férfiasan, ilyenkor 1 pillanatra megzavarodtam, mint vasorúú bába a mágnesviharban.

  Következő kép:  valaki elsiklik alattam. miliméterre pontosan alig ér a hasamhoz.  Ilyen amikor 2 sellő találkozik

    Ismerjük már egymást, amennyire csak lehet figyelünk a másikra,  nem okzunk karambolt. Voltam már hasonló helyzetben én is. Mindenkivel megesik. De ha valaki mindenképpen szeretné elkerülni ezt az elkerülhetetlen szitut, akkor az üljön be egy nyugis kis kávézóba edzés helyett.   Talán  ilyen és hasonló életszerű helyzetek miatt is megéri korán kelni. 

   Az penzum teljesítése után  mindenki szép piros szinben  tündököl. Kemény munkánk mesébe illő.  a közös edzés  végére itt még Hófehérkéből is hamar Piroska lesz.  Csapatkonzultáció következik, aztán jöhetnek a személyre szabott kérdések.  Sorra kerülök én is.  Nyújtanom kell többet. Hálle Lúja .

Imádok nyújtózkodni. Reggel különösen nem esik nehezemre.

2008.03.11---Kedd

Reggel 06:00

Erzsébet korán kelt, mert jól tudja; "Aki korán kel, aranyat nyer!" Tegyük gyorsan hozzá, hogy ez nem jöhetne létre, ha nem lenne elég kitartsom hozzá és nem lennék motivált. De ez mostanság nem okoz problémát számomra, mert hiszen sírni nincs okom. Kedvenc csapatom mindíg velem van és ők rendesen tudják motiválni az embert, főleg mikor 200-on rávernek 25 métert. No igen. Az olyan megnyugtató érzés, mert mindíg azt juttatja eszembe, hogy bőven van még hová fejlődnöm, tehát a kiöregedés veszélye egyáltalán nem fenyeget.

Beújítottam egy új futócsukát, úgyhogy ha nem esik olyan sebességgel az égi áldás, mint ezen a verőfényes zimankós napon, akkor hamarosan tudósíthatok a futóedzés izgalmairól is. Garantálom minden olvasó tövig rágja majd a körmét izgalmában, de ha nem vigyáz, még előfordulhat, hogy a szomszédjáét is, mire eljutok az országos bajnokság célszalagjáig.

A kedvenc edzőnk elutazott a Team néhány tagjával edzőtáborozni, így a többiek, itt maradtak, hogy megvígasztalhassanak engem, mert bánatomban telesírtam a medencét! Szerencsére mielőtt teljesen kiapadnának a könnyzacskóim, egyik edzőtársunk átvette a stafétabotot a trénerünktől, persze, csak 2 héig. Ilyen edzést még nem láttam, most pedig testközelből élvezhetem jótékony hatását. Az edző srác úgy ahogy az a nagy könyvben meg van írva, átöltözött úszógatyába és úszószemüvegbe.

Elmondja, hogy 400 méter bemelegítés, aztán mondja a következő feladatot. Elindulunk egymás után. De miért pont 400 gyors?- Hangzik fel a kérdés több helyről is.

--Hogy jobban bemelegedjetek. Érkezik a válasz. Tisztára mint a Piroska és a farkasban. Hogy jobban ússzatok! Hogy jobban technikázzatok. Jajj csak meg ne egyen, ha elrontok valamit!

Szóval 25 méterhez közeledve hátrafordulok és látom amint az ügyeletes edző készül lekörözni. Ő is együtt dolgoznik velünk. 400méter végén odatapadunk a pálya szélére és körbevesszük a srácot  tágra nyílt fülekkel lessük minden egyes szavát. Mondja az utasításokat, mindenkinek személyre szabottan. Példamutató magatartását ajánlott követni, feltéve, ha valaki edzési szándékkal jött ide. Alig bírjuk utolérni. Így kéne minden egyes edzőnek csinálni, akor garantáltan nem fog elaludni munka közben.

Aztán mikor már mindenki rettenetesen el van fáradva és alig kap levegő, akkor befejezzük az edzést. Minden csapattag az összes visszamaradott erejével mászik ki a medencéből. A konzultáció most sem maradhat el. Szeretjük az edzőket. És már érkezik is a váltás. Nem irigylem őket. Mi már végeztünk, számunkra izzó lávának tűnik a 26 fokos víz, míg a többiek számára merő jégcsapként hat. Megyek öltözni, mert ott sem lenne célszerű lemaradni a többiektől, ha már a medencében meg kellett harcolnom a pozícióért.

Irány az öltöző, ilyenkor jól esik a frissítő, és a jól megérdemelt meleg zuhanyt a világért sem hagynám ki.

2008.03.10--7fő

 Hajnali 05:50

     Épp öltözünk, mikor megjelenik az úszótársam. Látszik rajta, hogy fáradt, de nagyon lelkes. Ugyanis mialatt én 7végén a medence klóros vizében kínoztam magam, addig ő és másik 2 társa részt vettek a Pécs-Harkány futóversenyen.  Mesélte, hogy nagyon tetszett neki.  Ehhez csak gratulálni lehet. Teljes szívből. Hiszen nem semmi teljesítmény, ráadásul ő az én csapattársam, tehát a klubunkat képviselte.

    Megyünk az edzőhöz, aki ismerteti velünk a napi penzumot. Annak ellenére, hogy  hétfő van, hihetetlenül jó a  kedve.  Kollégáimat hallgatja tágra nyílt fülekkel, mert egy ilyen élményt nem lehet csak úgy fél füllel érzékelni. Szeretnék én úgy futni, mint ők. Mit meg nem adnék érte, bár általában nem kifejezetten az úszókból lesznek a menő Triatlonisták, de sebaj, hiszen mint egyik triatlonos ismerősömtől megtanulhattuk;  A LEHETETLEN NEM LÉTEZIK!

    Jó, hogy ilyen kora reggeli órában is van valaki,  aki lendületet visz brigádunk életébe. Hihetetlen, de engem mások sikere már majdnem annyira motivál, mint a sajátomé. Pláne ha még ráadásul közös 1 Team-ben versenyzünk.  Milyen felemelő érzés lenne nyáron indulni triatlon csapatversenyben. Sokkal többet ér, mint az egyéni siker.  Hiszen nemcsak saját magunkért hajtunk rendületlenül, hanem közös célok vezérelnek mindannyiunkat.  A szenvedés ott csak fél fájdalom, s a boldogság kétszeres öröm

   Nagyon várom már az úszóversenyemet, mert társaimhoz hasonlóan én is szeretném megörvendeztetni azt az edzőt, aki ennyire sokat tesz a felkészítésünk érdekében. 

   Kezdődik az edzés, egy a sok közül. Az edző a naplót írja, nem véletlenül. 100-as részidőket jegyzetel rendületlenül.  Úszni kell, nincs mese. Össze kell kapnom magam, ha nem szeretném, hogy megelőzzön egy futó. Mert ugyan nem lettem sakkozó, de igencsak sakkosan érezném magam, ha kora reggel úszásban kapnék ki, vagyis lóvátenne egy futó. 

2008.03.08--Szombat

 Reggel 11:00

   Igen igen. Tényleg  Szombat van, ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy szinte hallani lehet azt a hatalmas nagy kongást. A Pool szinte kong az ürességtől,  az edző viszont már vár engem is. Elsőként érkezem meg majd várunk a többiekre.  Megérkezik 2 másik hölgy is. Úgy látszik, ma tényleg nőnap van. Szépen bemosakszunk, mint Carter doktor a nagy atrakció előtt.  Elfoglaljuk az egyik szélső pályát.  Ma hosszabb távot úszunk, de rengeteget fogunk technikázni. Viszont itt is ilik bemlegíteni egy laza 1000-sel.

   Ez aranyos, végülis nem kell felhasználni annyi energiát, inkább a kivitelezés szépségére kell nagyobb gondot fordítani.   Kevesebb, de az aztán nagyon gyönyörű legyen! Talán menni fog. Besorolok 2 társam után, hagyom had menjenek előre, ők úgyis sokkal gyorsabban melegítenek mint én

    Közben megérkezik a 4. társunk is, megmentve ezzel az otthonmaradt srácok becsületét. Tegnap nehezen akaródzott vízbe szállni, ma sokkal nagyobb elánnal veti magát  habok közé. Na tessék! Máris nem én vagyok az utolsó. Neki még van pár plussz köre az 1000 méterhez, de semmi gond, a végén bevárjuk őt is.  Haladok előre, s közben folyamatosan jár az agyam. Egyetlen pillanatra sem tudom kikapcsolni. Tényleg szörnyen unalmas dolog nap mint nap hosszú-hosszú éveken át faltól falig úszni. Ráadásul nem ám úgy, ahogy szertnénk, hanem, azt, amit megkövetel az edzéstervünk.  A legtöbb társunk ezért lett Triatlonos. Mert  egyfolytában csak úszni, az rohadt unalmas.

      Elérkezik az utolsó hossz.  Na végre, most már lehet odafigyelni a technikára. A medence szélénél sorban állunk és figyelmesen hallgatjuk, mit mond az edző.  Egy darabig magyaráz, majd eltűnik 1 rövid időre, valahová, hogy majd bólyákal és tenyérallenálásokal felmálházva térhessen onnét vissza. Addig mi elkezdjük a technikai úszást.  Erős lábtempót követel meg mindenkitől, de ez nekem nem igazán jön be, mert  hosszútávon csak zavarnak a lábaim, vagy nem mindíg lábazok, csak nagyritkán.  Viszont ebben az esetben pörgetni kell a lábat, mint a motorcsónak propelerjét.  Nem, nem nyerő, mert így lényegesen több oxigénre lenne szükségem, viszont annyit még 2-es légvétellel is nehéz lenne beszippantani.  Még szerencse, hogy nem dohányzom, különbven most fulladnék meg.  Oldalra tekintek és látom figyel az edző, és látom nem igazán tetszik neki valami. 

   A fordulónál félreállok, hagyom elmenni a többieket, és várom a javítást.

- Mit csináltam rosszul?-Kéreztem hatalmas érdeklődő tekintettel.

-A lábtempót kell még erősíteni. Sokkal erősebben jár a láb. a segítségem magyaráz, közben kezeivel hadonászva mutogatja a helyes lábtempót.

    Máris megigazítom a szemcsimet és haladok tovább. Láb bal, lábbal. Pörgetem ahogy csak bírom, de ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről látszik.  Az állandó tudat, hogy folyton szem előtt vagyok, egyáltalán nem zavar,  mert volt már elég alkalmam hozzászokni, sokkal inkább az a fájdalom amit az alsó végtagjaimban érzek. Na az a nem semmi. Mintha az egész uszoda betonszerkezetét  beépítették volna a lábaimba.  Aztán a következő húzáskor úgy érzem, hogy a plafon szakad rám.  Közelről látom a medence oldalát, és  mintha a lábaim oda lennének bebetonozva. Alig haladok előre.  De már nincs olyan sok vissza.  Megnyugtat az a tudat, hogy  ezektől a kínzásoktól erősödik az ember.  Ez most per pillanat nagyon szar, de Milyen jó lesz majd Baján vagy mondjuk Faddon, mikor célba érkezik az ember.  Ha nem lennének ezek a pillanatok akkor elveszne a célba érkezés varázsa.  Minnél jobban unalmas és minnél jobban fáj, annál nagyobb extázisban lesz része a sportolónak mikor versenyen van.

    Elérem a falat a kezemmel, és szinte  érzem hogy ez is megvolt.  Most jön a 2. felvonás. Mindenki kap egy pár tenyérellenállást, és egy bóját . Karral fogunk úszni. Ez már sokal jobban tetszik.  Felvesszük a kínzó eszközöket szépen sorban + nekem még van 1 gumikötél a lábamra.  Történelmi pillanat. Ilyenem sem volt még.  Ezzel aztán nagyon buli lesz a munka

     Igyekszem gyorsan megkedvelni, bár szegény olyan egyhangú fekete, de lehet, hogy én sem tetszem neki.  Elindulunk.  Karommal húzok mint állat,  lábaimat meg magatehetetlenül húzom magam után.  Nem is baj, csak az a fránya gumikötél ne lenne a bokámon. Pfúj!  Érzem az ellenállásommal sokkal gyorsabban haladk előre. Mintha a bejáratnál lévő betonoszlopot tolnám el magam mellett.  Megyek mint a rakéta, Jön a foruló. Na itt kéne bukfencelni.  Jesszusom.  Ez katasztrófális.  Ehhez képest Csernobil szóra sem érdemes.  Talán hamarabb kellet volna megfordulni, mert az a csúnya fal olyan közel jött hozzám, hogy szinte lehetetlen normálisan megfordulni. Pláne összekötött lábakal. Vígasztal a tudat, hogy legalább nem fogok pofára esni.  Haladok tovább. Növelem a tempót ez nem is okoz különösebb nehézséget számomra, viszont lassanként érzem, ahogy húzódik a vállam. Mindkettő. Aztán csak száguldok nyíl egyenesen, mint Talmácsi Gábor Valenciában, de még időben észbe  kapok, mert a másik fal ismét az utamba állt.  Hirtelen fordulni kell.  Komolyan, legközelebb mondom az edzőmnek, a bukófordulóhoz legyen kedves mellékelni  1db  bukó-sisakot is.Mert ez ennél a tempónál már kész életveszély.

   Lassan véget ér az ez ellenállások rémunalma és lehet levezetni. Újra érzm a vállaimat. Majd leszakadni  Ma sem éltem hiába!  Megvolt a nőnapi ajándék. Nőnap alkalmából úszhattunk pár 1000 métert úgy grátisz.  Egyre jobban érzm a tagjaimban: Nőnek lenni jó

   Lazán levezetünk. Ugrálunk fejeseket, meg néha 1-2 hasast is. Aztán a szokásos edző-tanítvány konzultáció, ami elég viccesre sikeredik, és mindannyian derülünk egy jót az Olympia előtt. Enynire még nem mostanában volt izomlázunk. Igaz jó kedvünk sem nagyon.  Le a kalappal mindenki előtt, aki volt olyan kedves és tiszteletét tette nálunk ezen a szombati tréningen.  Huuh. 

A csajokkal együtt  igen férfiasan helytálltunk.

2008.03.06--Csütörtök

Reggel 05:50 

   Tél tábornok ismét erre járt, és mekísértette a tavaszt  Csípős hideg szél süvített az arcomba, a hőmérő higanyszála pedig -1 körül volt, és arra gondoltam milyen jó lenne ilyenkor a jó meleg ágyacskámban szundikálni még legalább csak egyetlen órácskát. Utánna tuti mennék edzeni, de nem lehet. Minden cuccot magamra vetem a szekrényből, előkerült sapka, sál, és az a cuki kis fekete kesztyűm is.  Mindjárt 6-ot üt a toronyóra és csobbanni kell. Muszály, különben el fogok lustuli. És mint tudjuk, lustaság fél nehézség!

  Irány az öltöző, én ilyen időtájt csak vetkőzőnek szoktam nevezni. Olyan ez az egész helyiség, ahová ennyi fiatal és idősebb nő egyszerre betömörül, mint egy sztriptízbár. Mindenki egyszerre igyekszik megszabadulni a ruhadarabjaitól.  De erre most nem nagyon érünk rá, mert az edző sokkal szebb látvány, stopperrel a kezében meg aztán pláne

    Következő kép: Ott állok az úszómesterek előtt és próbálom összekötni a hajamat, aztán betuszkolni az egészet a sapka alá, közben verenyt ásítunk mindannyian. Hiába, tegnap mindenki kiúszta magát. Ma éppen ezért lazább napot tartunk.  Néhány 100 vegyessel megspékelve. De úgy nézem az edzéslapunkon szerepel a 200 méter melúszás is. Isten az égben! Már csak 1 finom kis bemelegítés pár 100 gyors, meg amit akartok.

  Csobb! Máris  indulok a brigád után.  Szinte  simogatnak a lágy hullámok, de a tgnapi fáradtság nyomait még mindíg nem sikerült kiheverni.  Kellemes érzés azért mindenesetre, hogy itt lehetek megint és hódolhatok egyik legnagyobb szerelmemnek, az úszásnak.  Nem is a kora reggeli edzés az ami leginkább zavar, hanem az a sok herce-hurca amin keresztül kell jutni még elérem a Poolt. Nem elhanyagolandó a vetközés sem, de a zuhany kifejezetten jól esik.  Furcsa, de szinte már családias nálunk a légkör. Mindenki mindenkit ismer, és nem egyszer fordult elő, hogy egy-egy nap többet találozom a csapatársakkal, mint kis családom némely tagjával. 

  Fordulok párszor, vagy bukóval, vagy csak megsimogatom a falat. Ilyenkor az a lényeg, hogy jól átmozgassuk az izmokat, bemelegedjünk és felkészüljünk a ránk váró feladatokra. Nem kell kapkodni, szépen komótosan lapátolok és közben tekinteem a medence aljára tapad. Milyen szép tiszta áttetsző a vize.  ilyenkor jobb nem belegndolni, hányan mossák bele a lábukat naponta.  Közeledek a vége felé, már jobb valamivel, de szörnyen álmos vagyok, mert tegnap mégiscsak tegnap volt

Fordulnék, de halom, amint az edző kiabál A pálya széléről:

-NE NE NE NE!!! Stop!

  Félreállok és a többiekkel együtt hallgatjuk, mi a feladat. A stílus kellemes, a feladat nem tűnik bonyolultnak mert a vegyes általában jó szokott lenni, csak valaki igazán megtaníthatna háton úszni. Megkapjuk az intító jelet Ééééés HoPp-ra máris indulunk. Maradok a végére, mert nem 5-e után nem érzek magamban elég energiát.  Hiába, sokat kivett belőlem a 800 gyors.  Pillangózom mint Phelps, szinte már ráúszom az előttem haladókra, pedig erőm aztán semmi. Következik az a fránya hátúszás. Csak azt tunnám feledni, pedig régen nem volt vele ennyi gondom. Lemaradtam, mint a borravaló. Ez katasztrófea! Majd fordulok a mellemre. Egy tempó a víz alatt, jól sikerült lehúzás, bár a gyerekek már messze előttem járnak, de ez az én számom. Tempózok rendesen, csúsztatok is ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Következő fordulónál már utolérem  a mezőnyt. 2 kézzel egyszerre érintem a falat és egy pillanatra látom amint a kék színű csempékről csorognak lefelé a vízcseppecskék. Az izzadtság és a kemény munka vízcseppjei ezek. Gyors jön.  Ez sem annyira az erősségem, de nyertem én már versenyt 100 gyorson, de akkor előtte nap pihentem rendesen.  Teljesíettem ezt a távot is. Éppen beértem a célba, máris indult a következő kör.  Ilyenkor nincs sok időm. Levegőt is talán a könyökömön veszek.  Csak azt tudom, hogy mikor már kb 3*ra hallom az Ééés Hopp kifejezést, nagy kedvem lenne beinvitálni az edzőt is a medencébe  néhány forduló erejéig.  Kíváncsi lennék rá. ő mit tud.

  Ilyenkor talán sokkal nehezebb, mint bármikor máskor. Vagyis elhinni azt, hogy ő jót akar nekünk. Pedig ez tényleg így van. Csakhát hogy hihetné el az ember ezeket, mikor szenved mint állat, és valaki folyton csak hajkurássza oda vissza.  Szerintem ez az igazi sportteljesítmény!

SZENVEDNI KELL MÉG HA FÁJ IS!!!!

  Hisztizhet az mber, meg nyavajoghat, vonogathatja a vállát, de egy idő után rájön, hogy nem megy vele semmire.  Jobb ha szót fogad, mert ha igazán eredményes akar lenni, akkor legcélszerűbb arra a személyre hallgatni, aki segítő szándékal oszt tanácsokat.  Pláne ha az illető nem csupán edző, de ember is!

   200 mell. Ezt imádom a legjobban.  Szinte eggyé válok a vízzel. Úgy érzem maga, mint egy igazi sellőlány.

  25 gyors, de nem akárhogyan. 3sorban egymás után. elöl a legkissebbek 4-en aztán mki ketten az egyik úszólánnyal, majd a nagyok kb 5-en. Feladat a következő:  első sor elrajtol, utána a második, majd a 3.  Cél, hogy előre kell verekedni magunkat, az elöl lévőknek pedig meg kell védeni magukat. Persze a nagyok mindjárt úgy leverik a kicsiket, mint vak a poharat. Volt izgalom bőven. Bunyó annál több. Komolyan mondom amit itt kaptunk egyiktől másiktól, ahhoz képest egy Erdei Zsolt meccs smafu!

  Az 1. sor  fröcskölte a vizet gőzerővel, a möröttem lévő meg párszor végighúzta kezeit a hátamon. Wow. Visszafelé megint elpróbáltuk ez a variációt.  Akkor pedig azt volt szerencsém megtapasztalni, milyen érzés mikor valakit felkellenk a falra.  Mondhatom szuper, de élve megúsztam. Ismét elindultunk. szeretem a szendvicset, de benne lenni korántsem annyira izgalmas.  Bedaráltak rendesen. Látni semmit nem lehet, hullámzik a víz, és ha az ember túlságosan rossz ütemben érkezik rá az előtte haladóra, akkor rosszab esetben  megspórolhatja a fogorvosi vizitdíjat.  Hatalmas csetepaté bontakozott ki , hátulról pedig valaki rettenetesen szeretett volna maga alá gyűrni.  Forma-1!!  Belgiumban a rajt utáni  kakaskodásra emlékeztet.  Szerencsére megúsztam minden komolyabb sérülés nélkül!  Pár kisebb karmolást sikerült összeszednem. Legalább van rá bizonyítékom, hogy részt vettem az edzésen.

    Majd Baján még hasznát veszem.  De előtte nap kialszom magam rendesen.

   07:00 

   Vége az erőlködésnek, lehet levezetni. Erre vártam nagyon rég óta. Jöhet a jól megérdemelt edzés uráni jó meleg zuhany.  Máris lehet készülni a holnapi felmérőre 400gyorson. Röviden konzultáltam az edzővel, és úgy döntöttem kialszom magam. Holnap rajtam a világ szeme, véletlenül sem szeretnék szégyenben maradni.  

  Jól esik a zuhany és a frissítő, majd a reggelim. Ennél jobb talán már csak az a tudat, hogy megcselekedtem amit megkövetelt a haza!

2008.03.05--Szerda

Reggel 06:00

  Az éjszaka gyorsan elmúlt, bár a csillagok fénye még nem aludt ki teljesen. Nem voltam magyon álmos, mert előző este rendesen rápihentem erre a felmérésre. Eddig ugyanis csak 50 méteres medencében volt mért eredményem, ezért kerestem egy százalékszámítót az interneten és legjobb 50-es eredményemet átkonvertáltattam 25-össé.

  Mentem edzésre olyan szép komótosan, mert ugyebár aki a vízben gyors, az a parton sosem az. Sajnos ezért nem vagyok jó futó

   Szépen nem kapkodva átöltöztem szinte pillanatok alatt és már mentünk is a zuhany alá, hogy ne hasson annyira dermesztően ránk a medence klóros vize. Szépen sorban odaálltunk az edző elé, aki már előre kinyomtatta a mai napra szóló edzéstervet. Versenytáv felmérőt tartunk. Ki-ki a maga triatlonos távját teljesíti. Hála Istennek, így legalább nem leszek utolsó, mert 800-on olyan kevesen vagyunk, hogy szinte egy ujjamon meg tudnám számolni saját magamat

  Elkezdtük a bemelegítést. Sajnos legnagyobb bánatoma a kedvenc úszótársam nem érkezett meg. így aztán bánatomban telesírtam a medencét. Beálltam a sor végére 400 gyorsot úszni, mert ha bemelegítek akkor még nem akarok teljesen felfórrósodni. Tök jó érzés volt, Tiszta HANDICAP FEELING

Magamra terítettem a törölközőmet, és a csajokkal nekitámaszkodtunk a jó meleg radiátornak, úgy izgultuk végig mit meccselnek a társaink. Volt izgalom bőven, szóval 18 éven aluliak jobb ha lassabban olvassák!

   Majd miután lement a 2., sőt a 3. turnus is, addigra én követkztem. Nade kérem tisztelettel! Miaz, hogy egyedül, magamat nem látom elsuhanni mellettem úszás közben. Na igen, ezt jól megalkottam ide.

Vízből indulunk fejes nélkül. Már vártam mikor hallatszik fel az a bizonyos Ééééés HOPPP! Azt hittem megfagyok, de lesz ez még fordítva is. Mindenki feszülten figyelt a medenceparton és minden tekintet rám szegeződött. Most mi van? Nekem kell megváltanom a világot? 1 próbát megér

  Az indító arca megkomolyodot, érezni lehetett, amint egyetlen pillanatra elcsendesedett a Pool és életemben sokadszoraa ami az idei 3. próbálkozásom, megkíséreltem a véghezvinni egy kisebb fajta csodát. Elrajtolram. Igaz nem a legjobban , de egy Kovács Ági féle fejesnél nem volt rosszabb. Hirtelen éreztem ahogy haladok előre, egész testemet simogatják a hullámok, és szinte repülök a víz tetején. Elkezdtem ahogy csak bírtam, kb: 100% osan. Mentem mint a meszes, nem törődve senkivel és semmivel, mert csak az lebegett a szemem előtt, hogy nekem itt és most egyéni csúcsot kell úsznom, a világ addig úgyis várhat. Vagyis az 5-ös pályát nem lopják el alólam. Megpróbáltam úgy csinálni a fordulókat, ahogy tegnap elmagyarázta az edzőm. az 1. 50 méter után kitekintettem oldalra, mondván megnézem mi a pálya. Csapattársaim pedig csatlakoztak hozzám szépen sorjában köröztek fel-alá. Lényeg, hogy láttam amint az edző bal kezével mutatja, hogy Good!  Azaz minden rendben, csak így tovább. Ez a jelzés leginkább a 2007-es Melbourne-i WB-t juttatja eszembe. Női 800 méteren, mikoris az történt, hogy a francia Laure Manaudou 400 méterig tökéletesen úszott szinte világcsúcs részidőre fordult, majd annyira elfáradt az utolsó 250-en, hogy végül a legutolsó 30 méteren ki is kapott. Ezt szerettem volna meg kivédeni, mivel rettenetesen éreztem volna magamat ilyen borzasztó helyzetben. Ugynmár! Ki szetetne 2. lenni egy világversenyen? Hát az milyen ciki

    Eddig jó, a fordulóm fenomenális és az energiáimnak mindösszesen 1/2-ét használtam csak fel kb 100 méter megtétele után. Végül is már csak potom 700 méter van vissza. Mi az nekem? Az edzőm szorgalmasan körmölget, de én csak annyit látok az egészből, hogy továbbra is azt mutatja nekem; jó, oké! Itt nincs megállás, menni kell, a többiek pedig egy pályán úsznak mellettem, tehát nem kell attól rettegnem hogy véletlenül hullámzásmentes övezetbe kerülök. De azért tetszik a helyzet, mivel most itt én vagyok a kedvezményezett. 125 felé közelítek és látom amint jobb oldalra kihúzódtak már 2-en is és nem kell másra figyelnem. bukózhatok akár középütt is, majd elmennek előlem. ez tetszik. Ilyen sem mostanában fordult elő, hogy minde egyes ember leginkább csak rám van tekintettel. ehhez könnyen hozzá tudnék szokni

   Fordulónak nem épp a legsikeresebb, de szódával elmegy. Ballra tekintek és várok egyetlen kézmozdulatra, de semmi. fáradok mint állat, de nem tudom milyen a tempó, csak annyit érzek, hogy teperek mintha muszály lenne. 150 után jobbra fordítom a fejem és látom, ahogyan az edző továbbra is elégedett, bár most valaki másnak adott jelet ara, hogy engedjen el engem. Ez tök jó. Legközelebb talán lelassítja Michael Phelps-et is a kedvemért. Ilyen edzőre van szükségem. Mint anno a Beépített szépség c. filmben. Hé ember, nem látja, hogy épp suhanok!

  A víz hullámzik a többiek pedig olyan szépen állnak sorfalat a pálya egyik, ill. másik részében hogy szerintem 2. Erzsébet királynő tiszteletére nincs ekkora sorfal. Na mindegy, a királynő lehet 2. Erzsébet, de ma itt én leszek az első!!! Aztán ismét kitekintek az edzőre de nem látok semmit. Persze, csak odafele mutogat, visszafele meg én találjam ki az egészet? Aztán fordulok megint, de szúr az oldalam mintha megkéselnének kicsit,  úszom minden erőmből. Felnézek és látom az edző kapálózását, hogy gyerünk, gyerünk gyorsabban. Próbálom megtalálni a 7. sebességet, de az szinte már csoda lenne. Aztán ismét bukózom, elrugaszkodom a falról és repülök előre, közben a kezeim úgy kapálóznak mint egy cséphadaró. Hú de bekezdtem, vajon fogom-e bírni végig? Szinte teljesen elkészültem minden erőmmel 300 méter környékén. Nem lehetne megállni 400-nál és beszorozni az időt 2-vel?

   Ez nem lett annyi amennyit szerettél volna, hanem közel 1 perccel jobb! Elszúrtuk, bocsi

Ez király volt!

2008.03.04--Kedd

Reggel 05:50

  Sötét az ég, süvít a szél. Alszik a város. Szerencsére az ellenálló brigád megérkezett. Szépen sorban állnak az uszoda (én csak úgy hívom The Pool:) bejáratánál nyitásra várva. Megérkezem hozzájuk én is. Ez életem 2. hivatalos triatlon hete. A kisebbek előre köszönnek nekem. Hihetetlen, már 1 hét után megismerik az embert. De nem csak az. Először a legtöbben ugyanis az arcodat jegyzik meg, aztán a keresztnevedet, mire észbe kapsz, már azon veszed észre magadat, h. fejből tudják a lábméretedet. Ehhez képest Columbo felügyelő szinte sehol sincsen.

  Hangos dübörgés hallatszik, aztán nevetve megérkezik az edzőnk, akinek sikerült az idefele futásban  megelőznie csapattársunkat. Akkor azért volt ez a nagy derültség így korán reggel. Ők már bemelegítettek. Tegyük hozzá jól is esik ilyenkor vidám arcokat látni, pláne olyan fiatalokat, akik poénkodva kezdik a napot. Nem szeretem azt, amikor reggel minden ember szokás szerint fásult és egy szót sem szól a másikhoz. Attól csak átragad rám is a rosszkedv, már ha én ezt hagynám.

  Irány az öltöző, ahol 2 pillanat alatt megszabadulhatunk minden egyes ruhadarabtól, aztán versenyt öltözünk, azt irány a tusoló. Méghogy a lányokra sokat kell várni?  Kellemetes langyos, kissé hűvöses a vize. Jó reggelt mindenkinek!  Irány az medence.  Ásítozom, mintha fizetnének érte, de ilyenkor ez szinte majdnem kötelező.  Az edző már vár és mindenkinek köszön, pedig 1* már találkoztunk a bejárat előtt

  Gyorsan mindenki melegít néhány 100 méterrel. Szokatlanul kevesen vagyunk. Egyik társunk megsérült a másik 2 távol maradt egyéb okokból.  Bemelegítésnek vége, jöhet a pillangó variáció. Pillangó láblempó folyamatos közben egyszer jobb karral, másszor a ballal húzunk, mint gyorsnál, ezt követi 2 páros karcsapás.  Ez inkább amolyan technikai jellegű. De nagyon nem teccik ez énnekem

Nem vagyok vele egyedül, hiszen eléggé vegyes a csapatunk. Van itt olyan aki triatlonistának született, van ex- úszónk,  kerékpárosunk  futónk és asszem még ex és jelenlegi duatlonistánk is van"raktáron".

Magam részéről a mellúszást hiányolom de rettenetesen. Nem csupán azért mert az a fő erősségem és ott rendesen lehagyom a mezőnyt, hanem mert szerintem nem túl jó móka az a rettenet sok Freestyle.  Igaz most nem úszóként hanem triatlonosként kell helytállnom aminek a víz mindössze 1/3  részét teszi ki, de nem bánom. Anno, mikor még csak úszó voltam, akkor az előző edzőimnél gyakran előfordult hogy 1500 méter folyamatos mellúszó távot kellett teljesíteni. A lényeg a lényeg, edzés végére ismét elfáradtam. Nem is akárhogyan. De volt egy két érdekes momentum is.  Pl: mikor a fordulóhoz értem csak annyit éreztm, hogy valaki simogatja a lábamat.  Hártafordultam  megnézni ki akar elhúzni mellettem, de a szemüvegem már kezdett bepárásodni, a hullámok meg egyre nagyobbak lettek, így kb annyit láttam, mint DerDevil a sötétben.

Mikor  a penzum végéhez közeledtünk, észrevettem a következő turnust, akik már várták hogy kikászálódjunk a medence partjára. Ők még nálunk is kevesebben vannak úgy alapból.

-Elfáradtam.

-Így a jó, különben az egész nem ér semmit, -mondta az edző és mosolygott.  

igen, vele minden edzés után konzultálunk pár percet. Röviden és tömören ismertette velem, mit csináltam jól és mi az amit hogyan kell kijavítani Na ezt jól megfogalmaztam. Az a vicces az egészben, hogy a legelején szinte kivétel nélkül minden ember rendes és kedves, barátságos, segíőkész és nagyon megértő.  Később azonban kiderül róluk, hogy valójában ez csak álca, ami a felszín alatt rejtőzik az bár sose jött volna elő.  Szal én senkit nem sorolnék egyenlőre sehová, sem edzőt, sem a többieket, de majd kb fél év múltán visszatérünk erre a témára. Addig kicsit jobban megismerkedünk egymással.

Következtek a nagymenőink. Huszon éves srácok. Nekik ma volt felmérő napjuk 1500 gyorson. Olyan 18 perc környékén tudnak kismedencében. Nade az élővíz az teljesen más Csókolom!   Nem semmi teljesítmény. Szeretnék én kicsiben 20 percet úszni 1500-on!  Bár legjobban attól félek, hogy elszámolom magam, mint Alessia Filippi  tavaly Debrecenben,  így "csak" 3. lett!!!  Néztem hogy úsznak ők, milyen technikával és mit csinálnak jobban, il másként. Ingyen úszóversenyt, közvetlen a medencepartról.   Hihetetlen, de ezt az élő képet és a hangot nem szakítja meg semmiféle toalettpapír-reklám, és nem mondja el senki sem, mitől ment tönkre a fűtőszál a mosógépében

Kérdeztem az edzőmet, hogy mit fogunk úszni a közeljövőben. Holnap versenyfelmérőt tartunk, azaz nekem 750 gyors, de a kedvemért felkerekíti 800-ra. Milyen kedves ember.  Hozzátette, hogy majd én is úszhatok 1500-at! majd, majd, majd....

Addig pedig rápihenek a holnap reggel esedékes 800-ra. Az edzőm megígérte, hogy segíteni fog, vagy kalimpál a kezével a tempómnak megfelelően. Én meg majd csak haladok körbe-körbe, mint Ayrton Senna a Hungaroringen.

Ma már nem strapálom magam mert holnap jó időt kell teljesítenem. Azt tervezem hogy szépen nyugisan kialszom magam, hogy reggel korán, még mielőtt megvirrad  meglegyen az idei 3. világraszóló egyéni csúcsom is. Csak tartani tudjam a tempót 400 méter megtétele után is, mint Laure Manaudou a Budapesti EB-n

 2008.03.03--Hétfő

Reggel 06.00

  Még alig tértem magamhoz A NEM TÚL HOSSZÚRA NYÚLT 7vége után, dörzsölgetem a szememet és nagyokat ásítozom.  De nincs mese, menni kell!  Kezdődik az edzés, ráadásul mint kiderült ezen a héten felmérőket tartunk.  Üdvözlések gyors egymásutánja és máris bemelegít a "Dream Team"

  400m gyorsúszás aztán jöhet a többi szépen sorban. Majd megkezdődnek a felmérések. Mindenki a partra,  kettesével úszunk,  ki-ki a szintjének megfelelő úszótárssal.  50 m teljes erőbedobással. 25méteresben. Fejes nélkül vízből indulva. Úszótársaimmal a partról figyeljük 2 társunk ádáz kűzdelmét. Kedvenc edzőnk pedig szorgalmasan körmölgeti az elért eredményeinket.  Van akik kicsit nagy különbséggel csapnak a  célba, még mások kéz a kézben érnek falhoz. Izgalmas csata bontakozik ki. Aztán a nevemet hallom, a mi párosunk következik.

50 gyors. Elkészülni éés Hopp! Egyszerre indulunk,  én a pálya bal, még társam a jobb oldalán versenyez. Teljes erőböl kell teperni (mint vaddisznó állat:)

  Hol jobbra, hol ballra veszem a levegőt.  Előbbinél folyamatosan látom a mellettem úszó erőfeszítéseit, és hogy milyen nagy sebességgel haladna el mellettem, feltéve ha hagynám. Nem lenne szép ha valaki, aki nálam fiatalabb csak úgy se szó, se beszéd lehagyna engem. Ehhez nekem is van néhány szavam.  Tempózok rendesen ami belefér. a fordulóhoz egyszerre érkezünk oda, de az én bukófordulóm jobban sikerül, már csak 25 méter és kész.  Teperek a cél felé, de sehogyan sem tudom leszakítani a társam.  Max sebességi fokozatra kapcsolok, már csak 15 méter és célba érünk. Talán mintha egy hangyányival előrébb lennék. Akkor most pörgessük meg még egy kicsit. A nagyonnál is jobban.  Mint a Thorpedo, a víz meg hullámzik 1000-rel. Utolsó 5 méter és talán egy hajszálnyival én vagyok előrébb, de nagyon vékony ez a hajszál. Aztán egyszercsak kinyújtot kezemmel elérem a falat. Bingó!

   Feltekintek az edzőre, aki máris mondja az eredményeinket, miközben folyamatosan jegyzetel.  Huh! Új rövidpályás egyéni csúcsot úsztam; pláne fejes nélkül. Ráadásul a partnerem mindösszesen 2 tizeddel maradt le tőlem. Ő is élete legjobbját teljesítette. Ez nagyon kircsi volt.

  Aztán laza hátúszás következik, majd 1 kis pihnő. Kimászunk a medencéből, és az edzőre figyelünk. Hamarosan következik a 100 méteres triatlonos gyorsúszás döntője

  Sorbanállunk a pálya szélén és figyeljuk az éppen aktuális versenyzőket, akik vízbe csobbannak nevük hallatán. Ismételten vízből indulás, pedig én jobb szeretnék fejessel indulni. Na nem azzal a hagyományossal, hanem az ún. támadó fejessel, mint Pieter Van den Hoogenband. Nade ha egyszer az triatlonoséknál nem szokás, marad a jól bevált vizecske.  Mindenki csöndben van és a főszereplőkre összpontosít, akik elfoglalják helyüket a kijelölt pálya 2 oldalán.  Aztán utasításra egyszerre elrajtolnak.

  Közben meginterjúvolom az úszótársam, milyen időt úszik 100-on. .... Egész jó, bár én ennél valamivel jobbat teljesítettem igaz az fejessel volt és nagymedencében.  Na nem baj, most nem érzem magamon, hogy annyira formában lennék, de majd meglátjuk, végül is csak konkurensek vagyunk és csak házon belül, ellenségeskedésről pedig koránt sincs szó.  Legalább a többiek is jól szórakoznak majd az összecsapásunk alkalmával.  Kár, hogy ezt nem közvetítette a TV, bár nem tudom melyik szakkommentátor lett volna erre a legalkalmasabb.  Egy biztos, ezt még  Palik Lacika sem bírná idegekkel.

  Az első páros kéz a kézben söpör végig a pályán, hullámzik a víz jobbra ballra, mint tavaly  augusztusban Fadd Domboriban.  Az időeredmény pedig önmagáért beszél. Na én ilyet "MÉG" nem tudok. Kihangsúlyoznám a MÉG c. szót! A következő páros egyik tagja kissé lemaradt, de ő is hozta a papírformát. Dehogy is!  Annál lényegesen jobbat repesztett. Nem semmi ilyen fiatalon ekkorát úszni, pláne triatlonistaként. Nem is csodálom hogy teljesen elkészült az erejével. Alig bírt kikászálódni a medencéből.  Most jövünk mi

Ha 50 méteren ilyen minimális volt a különbség, akkor 100-on izgalmas csata várható. Gondolom a fogadóirogák már csordultig megteltek. Vízbe csobbanunk. Megigazítom a szemüvegemet  mint a "nagyok a TV-ben" és figyelmesen lesem az edző minden rezdülését. Kezdjük, már el végre, mert szeretnék mielőbb túlesni rajta.  Az utcai lámpa sárga fényei szépen kialszanak és kezdetét veszi a rajt. Az idei második futam.

  Elindulunk: szinte egyszerre. Na nem lenne szép, ha itt kapnék ki, miután az 50-en még valahogy elől tudtam maradni. Menni kell nem szabad egy pillanatra sem felengedni magamra a másikat, végülis talán kicsit jobb lehetek nála. 25 méterig szinte minden egyes tempónál érzem magam mellett. Következi a fal. Na igen, az a bizonyos bukóforduló most is sokat segíthet, mivel az neki nem erőssége. Szeretnék azért úgy kidelfinezni a víz alatt, mint az amerikai Michael Phelps. De ott sajna még nem tartok.  A fordulóval nincsen gond.  Ballra nézek és látom kissé leszakadni a mellettem úszót. na most még kb 20 méter és aztán ismét bukózhatok. Tartanom kell a tempót, mert az edző a partról hajt, hogy tovább- tovább, tehát növelni kell a tempót. De hiszen még csak a 2. 25 méternél járok. De ez van, ő jobban tudja én meg hiszek neki.  Gyorsítok  aztán máris ott az a nagy fal. Hopp ismét egy bukóforduló, jól sikerült elrugaszkodás.  Mindjárt megpusztulok ennél a tempónál de az edző csak egyre inkább azt mutatja hogy húzzak bele.  Maxon pörgök, de érzem hogy már nem bírom sokáig és szeretnék minnél hamarabb túlleni rajta annak ellenére, hogy imádok úszni. Ilyenkor teljesen együtt tudok érezni Egerszegi Krisztinával.  Már nem sokat érzékelek a történésekből, mindössze annyit hogy következik a 3. bukóforduló és jön az uccsó 25m. Na most egy jó bukfenc és aztán mindent bele. A falat eltalálni tökéletesen sikerült , néhány tempó aztán arra leszek figyelmes, amint a társamat látom a fal felé közelíteni. Ez kb annyit tesz, hogy  10-12 méter előnyöm lehet vele szemben. Most már nem kétséges, én nyerek, de nem ez a lényeg, hanem az időeredmény. Itt önmagamnak kell bizonyítanom.  Úszom mint egy őrült felhasználva az utolsó energiáimat is, majd a végén pihenek.  Komolyan,  úgy úszok, mintha az életemért úsznék.  Erőm  már alig maradt, talán csak a szívem vitt előre.  Aztán egyszercsak szembe jött a fal. HÁLLE LÚJA!

 Visszanéztem a medencében és láttam tempózni a konkurensemet.  Megvártam még beér a célba, aztán gratuláltunk egymásnak.  Mindketten nagy időt úsztunk önmagunkat súlyos másodpercekkel messze messze felülmúlva. Jóleső fáradtsággal és annál nagyobb elégdettséggel másztunk ki a partra.  Aztán úsztunk még néhány száz lazát  levezetésképpen. 

 A csapat szinte minden tagja jobb időeredményt ért el önmagához képest.  Nem semmi teljesítmény. Ezt az edzőnk is elismerte.  Panaszra semmi okom, makulátlan a mérlegem. 1nap, 2 egyéni csúcs! "Mégis szép a reggel... "

Ennél rosszabbul egyikőnk napja se kezdődjön!!!