2009.03.17--Kedd

"Megcélozni a legszebb álmot,

komolyan venni a világot...

Mindíg szeretni és remélni,

Így érdemes a Földön élni..."

                                               Képen: sárga, a tökéletesség színe

Reggel 06:55

Volt 1 álmom: Egyik éjjel azt álmodtam hogy, versenyt úsztam egyik edzőtársammal 100 gyorson.  Ez még önmagában nem lenne olyan érdekes, viszont 75 méternél egymás mellett fordultunk a falnál, én a külső.  ő pedig a belső íven. 80-ig fej-fej mellett haladtunk, aztán nem tudom mit csinált, de úgy lehagyott, mint Ian Thorpe Grant Hackettet 400 ffi gyorson a 2004-es Athéni Olimpia döntőjében. Egy szó mint száz, 100-hozközeledve kénytelen voltam belátni, hogy nekem itt vele szemben semmi esélyem sincsen, ezért lelassítottam.  Aminek az lett a végeredménye, hogy kb 2-3 másodperccel kikaptam tőle.  Na tessék, már megint jobb volt nálam. Erre ő csak mosolygott,  mert megint megvert, én meg nem bírom elviselni a vereséget, (pláne nem  tőle) és mérgemben egy hatalmasat csaptam ököllel a vízbe. Hogy a franc egye meg!!!   (Zárójelben jegyezném meg, h. ez májusban már 1* megtörtént egyik edzés alkalmával, nade akkor a  verseny végén ő engedett ki, hogy ne maradjak le túlságosan.  Azóta készülök arra, hogy visszavágjak neki.) Szóval  2008 május óta várok a Revansra!

Fantasztikus dolog történt velem! Tegnap bent jártam az egyik könyvesboltban beszerzőkörúton.  Nem árulok zsákbamacskát; Lance Armstrong: Edzésprogram c. könyvét készültem beújjítani.  Először a sikerkönyvek c. polcon kerestem, de onnan eltűntették.  Jajj, csak nem megvette előlem valaki?   Úr Isten, most mi lesz??   Tanácstlanul bolyongtam fel alá a boltban, mire végre ráleltem. Tudjátok hol volt?  A Leárazott példányok között.  699Ft-ért.   Először nagyon megörültem, hogy ilyen olcsón juthatok hozzá.  Második gondolatom már közel sem ez volt.  Ha Armstrong lennék, biztosan sírva fakadtam volna, hogy ennyire leértékelik ezt a nagyszerű írásomat.  Triatlonistaként még sokat kell fejlődnöm, és ki mástól tanuljam meg hogy kell pedálozni, ha nem a világ legsikeresebb kerékpárosától. Komolyan mondom, még akkor is megvettem volna, ha a hangyák vándorlásáról írt volna.  Egyébként gondolom nem mindenki tudja Lance-ről, hogy ő is triatlonozott, nem is 1*!!!   A könyv borítóján sárga sisakban terer, és mit visel?  Természetesen a Sárga Trikót.  A győzelem színe.  Lance-é. 

Továbbmegyek. Ayrton Senna bukósisakja is pont ugyanilyen színű volt. Az éltető napsárga.  Mint az úszósapkámé.  De ilyet hordott Ian Thorpe, Grant Hackett, Liesel Jones, Lisbeth Lenton Trickett + az egész Ausztrál úszócsapat úgy ámblokk.  Aggodalomra semmi ok.  Fejben erős vagyok. 

Mai napomról röviden:   Szokásos reggeli lendülettel indultam zuhanyozni.  Majd irány a The Pool kűzdőtere.  Csapatom 2. fele már szorgalmasan imitálja az edzést kedvenc edzőnk távollétében. (Ezért még megölnek, ha olvassák Trénerünk edzőtáborban tölti minden idejét a jobbakkal, az ügyesebbek pedig itthonról gondolnak rájuk szorgalmasan.  Remélem csuklanak eleget! Mire odaérek a medence partjára 5-en ott állnak nekem díszsorfalat.  Gondoltam ugrok egy jó kis fejest, ámbár ha mégsem jönne össze, akkor azt emlegetnék hetekig. Az nekem kevés.  Egy Cseh Laci féle bombát kombináltam 1 IFP mozdulattal.  1 Hatalmas CSOBBB!!!   Hatalmas FRÖCCS, aztán egyik-másik úszótársam arcán széles mosoly jelenik meg.   Kérdeztem az egyik helyettes ex edzőt, hogy; indulnak-é, vagy én mit ússzam.  Mire ő csak ennyit mondott:

---Ami jólesik!  Mondjuk még 1 seggest!

Derül az egész csapat, nem is kicsit. Nagy ám a vigadalom így reggel az 5-ös pályán.  A pécsi triatlonisták hangulatban vannak.  Velem az élen!  Hát aki ma sárga sapkában van...  Azt könnyebben észreveszik, mintha sánta:)    400 gyorson kezdek.  Bemelegítés gyanánt.  Már izzik a levegő, hangulatmérő a maximumon, mi jöhet még?  Picit éhes vagyok, és gondoltam hozok pecapotot, hátha fogok egy nagyobb halat a víz alatt.  De itt csak olyan méretes sellők úszkálnak mint én, fiúk-lányok vegyesen.  Edzőtársat pedig nem eszünk!!  Érkezem az 1. komolyabb bukófordulómhoz.  Egyre szebben csinálom a videó után. Köszi széPEN!

Közben nemcsak a bemelegítő köreim, hanem edzőpartnereim is lassanként fogyatkoznak el fele.  Attól tartok, hamarosan bekövetkezik a teljes emberfogyatkozás.  Bemelegítésnek vége, már csak 4-en maradtunk.   2társunk erősen támasztja a pálya szélét, nehogy véletlenül  bejjebb másszon,  hogy mi addig zavartalanul felkeverhessük a vizet.

Induláshoz készülődünk.  Erzsébet a külső még pályatársa a belső íven várja, hogy kialudjanak a piros lámpák és kezdetét vegye az idei 1. 100 méteres száguldás.   Hasonlóképp mint amire már 10 hónapja várok. Azzal az aprócska kis különbséggel, hogy most mindez edzői utasítás nélkül történik, stopperóra nélkül, vagyis a győzelem a fontos, nem az  őszinte részvétem az idő mellékes.  Pihenőfélben lévő falattámasztó triatlonos társam indítja el az első futamot.  Egyszerre indulunk.  Mondjuk 2 hét kihagyás után én igen komoly handicappel.  + májussal ellentétben most már nincs "Kaszó feelingem."   A várva várt 100 méter.  Taktika a következő. Laure Manaudou módjára az 1. 25 méteren elnyúlunk mint a rágógumi, utána tapadjon ha tud!   El is kezdtem, ahogy az Philip Lucas edzésnaplójában meg van írva.  Csúsztattam amennyit nem szégyell az ember lánya. Ma rajtam van a sárga sapka, tehát nekem kell nyerni. Armstrongék előnyben.  Persze nem árt  figyeni a szintén 5-ös pályán tempózó másik ellensellőre sem.  Technikája szép, ámde én nem hagyom nyerni.  Előtte vagyok, ha 1 fél kartempóval is. 25-höz közeledve nem fog lerázni.  Nem alszom én téli álmot, meghódítom a világot...  Bárcsak futásban is ilyen könnyen el tudnék bánni vele.  Hopp egy hirtelen vizibukfenc.  Vajon ő ma sellőt reggelizett?  Annyira jól eltalálta a falat, nekem pedig annyi jutott a rágógumiból,  hogy szinte szó szerint rátanadtam a függőleges felületre.  Máris  közel 1 egész másodperces hátrány.  Te jó ég!  Mikor fogok így meglépni előle??? 

Ez még behozható, talán nincs veszve minden, hiszen neki is van még pár elrontható fordulása.  (Milyen kedves vagyok  Tovább tempózom,  mint Manaudou 400-on,  erős karral. Ez az igazi Armstrong!   Pályatársam lábtempójával továbbra sem tudok mit kezdeni.  Közeledik az 50-es fordító. Az most tuti jó lesz, aztán már csak 1 és több nincs!   Sikerült picit hozni a hátrányon, de igencsak fárasztó érzés. Kezd fájni a szervezetem.  Fogom én ezt bírni???  A párhuzamos sellők tétele alapján, egyszerre bukózunk 50-en, aztán szinkronúszunk 75 irányába.  Aggodalomra semmi ok, hiszen Alain Bernard is nyert  már úgy 100-on, hogy az első 50-en aludt egyet, majd a másodikat kajakra csőmaxon mehúzta.  Valahogy még mindíg a nyakamon van és csak nem akar nőni a különbség, legalábbis a javamra biztos nem. Akkor most egy tökéletes Michael Flex féle forduló kidelfinezéssel rendel.  Azt hiszem máskor 2* is meggondolom mit kívánok.  A másik sellőnek sikerült. És micsoda tüdeje van. Igazán kölcsönadhatná nekem egy kicsit!  Meg a lábtempóját is, ami  egyre jobban termeli számára az előnyt.  Érzem, hogy karból erőteljesen fáradok.   Új érzés tört rám, amit idáig még talán sosem éreztem igazán.  Imádok úszni, de ha ezt most ide leírnám, Manaudou  megöl.

Kezd sötétedni. Nem odakint, hanem inkébb idebent a szemeim előtt.  85 méterhez érve, csak köbö mondom ezt, mert őszintén szólva fogalmam sincs hol járunk, ill. hol jár az eszem.  Oldalra tekintek, s úgy érzem magam, mintha nem is egy amatőr triatlonistát próbálnék meg legyőzni, hanem mondjuk Frederic Bousquet száguldana el mellettem.  Nem kaphatok ki, de hogyan????  Pörgettem a lágamat, kezemet, mindent, amit csak lehet, de éreztem ez ma sem fog összejönni.  Rajtam nem múlt. Ilyen esetekben szokta mondani kedvenc edzőm, hogy bele kell adni apait-anyait, nagyanyait-nagyapait.  Őszintén mondom, magam részéről én nem kíméltem magamat.  Beleadtam Ádámot, Évát de mindhiába. Csúyán kikaptam kb 2-3 mp-vel.  Úszótársam meg sem állt, 1 szóbeli vállveregetés erejéig sem. Hát tudnék én rá haragudni ezért??? Továbbúszott.  Ekkor bevillant hirtelen, hogy ezt pár napja már megálmodtam.   Tehát teljesült az álmom á'lá tri!  Viszont az éjszakai bosszúsággal ellentétben valami hihetetlen felszabadultság érzés öntött el, és hihetetlen boldogság áradt az arcomról.  Hirtelen ökölbe szorított jobb kezemmel 1 hatalmas mozdulattal csaptam a vízre, majd  félkör alakban végidvágtam a tetején.  Arcomon hatalmas széles mosollyal. Kb mint mikor  Filippo Magnini új világcsúccsal címet véd 100 gyorson Tina Turner: Simply the Best c. slágerére. Szal nem kelll magyaráznom Beterítettem minden érdeklődőt.  Ennyire még nem mostanában örültem egy 2. helyezésnek.

Valóra vált egy álmom

Egyik ismerősöm írta erre délután msn-en; "Rég Láttalak ilyen boldognak és feldobottnak már"