2008.11.14---Péntek

 Hajnali 05:50

Tegnap még Márton napi hangulatom volt, mára már majdnem elmúlt. Közel 1 hét aktív kihagyást (betegség+ kényszerpihenő okán) követően folyamatos elvonási tüneteim vannak. TRIATLONT AKAROK!!!

Ilyenkor nem a legcélszerűbb Triatlon vernenyeket rendezni idehaza, mert sajnos ma sem volt jó az idő. Hajnalban ráadásul még sötét is van, azt pedig nem szeretem. Alhattam volna még pár órát, de minek, ha 1* edzeni is lehet

Az uszodában világos h. világos van, sőt még az öltözőben is. Nem vagyok egyedül, páran előttem érkeztek és hamarabb mennek zuhanyozni.  Ebben nem szeretek élen járni.  Közeleg a 7 vége, remélem mára is valami pörgőset úszunk, amitől nem fogok elaludni a medence alján. Teljes harci díszben vonulunk a parton kedvenc edzőnk irányába, aki igencsak egyedül van.  Olyan egyedül ülő személy. Kíváncsi lennék mit fog csináltatni velünk ebben az alig 1 órában.  Le merem fogadni, hogy most is bemelegítéssel indítunk. Mosolyt látok az arcán. Gyanús ez nekem. 4 ujját mutatja, ezek szerint 400 gyorssal melegítünk. Szerencsére nem úgy, mint múltkor 600-on. 

Mint ősszel a legyek, úgy potyognak be előttem a vízbe kedvenc csapattársaim félig meddig önszántukból, másfelől némi szakedzői segítséggel. Itt ma senki sem marad szárazon.  Jó hír, hogy végre már fűtenek is, tehát radiátornál gyorsan szárad aki a tanítványait vízbe dobja.

12-en kűzdünk az 5-ös pályán, még ő a következő feladatunkra koncentrál. Jajj nekünk!!   Van forgalom, hullámzik a víz.  Úgy tűnik a The Pool 5-ös pályája a legszélesebb a világon, akár 5-en is elférünk egymás mellett, alatt, fölött, között.

Bejött, amitől a legjobban tartottam; felmérőt úszunk párosával.  Élljen Poszeidon!!  Gyorsan gyorsan ki a partra, h. az 1. páros tudjom nelegíteni az 500 gyorsra 1 laza 100-assal. Megkaptuk a komoly utasítást; 

MEGTÖRÖLKÖZNI! UGRÁLNI! MOZOGNI! MOZOGNI és MOZOGNI! meg ne fázzunk.  Ha előbb tudom, hozok magammal váltás úszódresszt.  Még 1 megfázás és akkor még ennyi triatlonom sem lesz. Karkörzés+ páros lábon szökkenés, meg minden egyéb finomság.  Inkább az Egyetemi pálya!!!

1. páros indul, mi meg drukkolunk nekik 1.000-rel. HAJRÁ MARCI!!  Tegnap után igazán részrehajló lettem. De én már csak ilyn vagyok Elrajtoltak. Mi pedig 10-en ugrálunk örömünkben akárhányszor feltünnek a láthatáron. 25 méteren  nem volt nehéz. Jó volt nézni a partról, ahogy szinkronban  vannak.  100-as fordulónál Marci van elől, de vajon bírni fogja-e végig, ez itt a nagy kérdés. Az edzőnk folyamatosan jelzi neki  karmozdulataival, milyen sebességben haladjon.  300-nál még elsőnek fordul, nade 200 visszavan, azaz 8 hossz (+12 már megtett) Úristen! 20 hossz??? Addig talán még el tudok számolni, nade más kérdés, hogy az állóképességem korán sem az igazi, pláne reggel 07:00 előtt! Amilyen szerencsés vagyok, mi párosunk marad legutoljára. Ez így nem ér!  Akkor ki fog nekünk drukkolni?   400-nál már látni lehet a különbséget. Aki korán kezd, az nem mindíg bírja végig. Egyre jobban ugrálunk a parton, leginkább az izgalomnak tudható be.  450-es fordulónál  egyértelműsödik a helyzet.  Kedvenc csapattársam nem bírja a végét.  500-hoz  közeledve 2. ként ér célba. Szép volt  Srácok!

Kűzdnek a többiek, bennünket addig 4-es pályára küld a mester, hogy addig se menjen az idő feleslegesen. Röviden összefoglalva: Melegítés=Dögunalom.  Változott a program, mivel túl  szalad az idő, ezért a főnök kitalálta, h. 3-3 ember úszik majd egymás mögött 5-4-es pályán. FRANKÓ! Nade hol itt a motiváció kérem tisztelettel?? Nem kényszerülök pályaelhagyásra, ezzel ellentétben tűkön ülve, vagy inkább állva várom a folytatást. Tisztára úgy, mint Fadd-Domborin. Kérem szépen kezdjük már el, mert idefagyok. Sapka és szemüveg beélesítve, tekintet az indítóra szegeződik, aki elengedi a 2*3 versenyzőt. Erzsébet megy elől a 4-esen.  Ugyanis ez röviden annyit tesz, h. én vagyok ebben a TEAM-ben a leggyorsabb, még ígygyengélkedveis, bár sokkal szívesebben lennék utolsó ember 1 keményúszó brigádban, márcsak a lekörözések végett.  ÉÉÉs HopPP!  Jó szokásunkhoz híven erre indulunk most is. Taktikázni túl sok értlme nincs, mert kissé gyengélkedik a szervezetem. Az uccsó 100-at különben sem bírnám csőmaxon végig, annak meg semmi értelme, h. most itt leamortizáljam magam. Elég leszkicsit erősebb tempóban, hogy kibírjak 20 hosszt. ATYAÚRISTEN!!  A helyzet  több, mint siralmas, hiszen március 05-én 800m-t abszolváltam hatalmasnagy egyéni csúccsal, most pedig "túlélésre" játszom 500-on. Na szép, mondhatom!

Kérdezték Peking után 1* Michael Phelpst, mitől retteg leginkább a vízben. Mire ő azt mondta;

--Cseh Lászlótól! ---Igeen? A fehér cápa bekaphatja! Szívroham elmehet a francba, az nem számít!  Mi az Cseh Lászlóhoz képest??  Jelentem bátran, nem félek Cseh Lacitól!

Visszatérve a 4-es pályán javában folyik a harc.  Áttekintek az 5-re,  ahol gyorsúszó kollégám halad elöl, igencsak előkelő tempóban. Felveszem az ő ritmusát, meg persze az elején 1/2 testhossznyi előnyt összelapátolok magamnak és onnantól már... Haladunk is rendesen.  Most mindenki kapaszkodjon meg jó erősen, mert nehogy őt is elvigye az a hatalmas lendület, amivel Erzsébet kishíjján lefejelte a falat.  Hamisítatlan falközeli élményben volt részem. Képzeljétek csak el, 100-as tempónál 5 centim maradt bukófordulózni. Szerintem az ilyesmit minimum bukósisakban kéne, mert egyébként életveszélyes, úgyhogy mondjuk otthon a fürdőkádban ki ne próbáljátok!!   Valahogy megoldottam, bár pontosan nem emlékszem.  1 pillanatra sem szabad elengedni a szomszéd sávban száguldozó konkurenciámat, tapadni kell, mint nyuszinak a sasra! Ja és nem árt közben levegőt is venni. Minden 2. vs 3. kartempóra. Probléma a következő:  Kissé gyengélkedik mág a karom, ezért úgy húzni, ahogy szeretnék, szinte megvalósíthatatlan. Ide komoly lábtempó kéne! azt majd külföldről importálunk. (Csak ne a franciáktól!)  Az 50-es bukó lényegesen tetszetősebbre sikeredett. Ahogy érzékeltem, csapatom tagjai ott maradtak drukkolni nekünk. Talán ezért is szeretem őket annyira. 2. 50-en már kűzdenem kellett, mert 5-ös pálya semmi leszakadási hajlandóságot nem mutatott irányomba. Ekkor fordult elő, hogy  megfeletkeztem arról, mire nem vagyok képes. GYORSÍTOTTAM. Majd most én itt elhúzok. Szép gondolat, bár 1 fal már megint az utamba keveredett és a fene egye meg, de megint hasonlóképpen sikerült fordulni, mint Grant Hackettnek. Olyan közel voltam, ahonnét bármit könnyedén lehet, kivéve az  elrugaszkodást! Mint mikor a palacsinta plafonon landol egy erőteljesebb feldobást követően. (ennek örömére Szombaton almás palacsintát sütöttem. Végülis ez is 1 féle változata az almasütésnek

  Pen, ha van kedved próbáld ki!!

75 méter sem fog a kedvenc fordulóim közé felkerülni. Leginkább 250-es  bukót imádom a 400 freestyle közben, bár azt is NAGYMEDENCÉBEN!!

Hamarosan következnek a lekörözések. Amit nem szeretek még most sem. Mint ahogyan azt sem, ha ennek az egésznek én vagyok a szenvedő alanya. Bal oldalt fordulunk, viszont verseny van, s ilyen esetben legnehezebb egyszerre kb: 100 dologra  összpontosítani.  100-as bukó sem lesz  mostanság kedvenc résztávjaim egyike.  Olyannyira pocsékul ment, h. összefejeltünk egyik pályatársammal. Ennek az lett a következménye, hogy mindketten annyira megrémütünk, h. valakinek valami komoly baja lett hirtelen el sem tudtuk dönteni, mit tegyünk.  Ez  súlyos 3 másodpercbe került + 1 igen drasztikus lendületkiesésbe.  Folytatni kell, mese nincs. 5-ös  pálya versenyzője jól meglépett tőlem. Talán nincs veszve a dolog, megpróbálok rácsatlakozni az oldallábvízére, hátha, hátha lesz Mert az azért mégsem járja, hogy 4 db bukfencből nekem 3 ne sikeredjen.  Megnyugtatott az a tény, h. én már "sikeresen letudtam a pechszériát" innentől kezdve az ellenfélnek kell reszketni. 125-nél  már éreztem,  muszály maxra felpörögni, ha nem szeretnék úgy járni, mint egyik favoritom Pekingben. Asszem  hoztam kicsit a hátrányból, 150-nél egyszerre rugaszkodunk el. Csak 350 méter!  Inkább nem is gondolok bele.  200-hoz közeledve pörgök, mint a ringlispil,  még simán meglehet a meccs.  Fordulóval no problem.  Azt követően történt valami felfoghatatlan;

EEFÁRAdtam!!

Jajj neee!!! Ez minden versenyző egyik rémálma. /ha Cseh Lacival nem számolunk!/ Ekkor következik  az az általam legkevésbé kedvelt rész, amit egyik sportoló sem szívesen él át! És higyjétek el, ez fejben a legrosszabb + lelkileg. Testileg csak megvisel a táv kritikusabb második fele, ezzel ellentétben lélektanilag igencsak hazavágja az embert.   Kűzdenél, mint egy oroszlán, látod, mindenki szurkol neked, szíved szerint száguldanál, ahogyan a szél se tud, mert te fejben és szívben egyaránt erős vagy és bátor és keményebb, mint a kő.  Pontosan tudod milyen felemelő érzés legyőzni valakit, aki talán szinte mindíg jobb nálad és mennyivel, de mennyivel, szinte mérföldekkel szuperebb mikor saját magadat sikerül legyőzni.  Ellenben mikor nagyon is érzed már: Ez nem úgy megy, ahogy szeretnéd, pontos okáról is tudomásod van, hiába csinálsz akármit, az agyad még mindíg nem adja fel, de a tested nem engedelmeskedik. Borzasztóan éreztem magam. És  az csak hab a tortán, mikor  275-höz közeledve a piros kötél irányába jobb oldalról látom szembejönni azt,  akit néhány körrel korábban  kishíjján leszakítottam. Köbö: 10 m hátrány. Milyen taktikával dolgozzam én ezt le 9 hossz alatt??

300-hoz közeledve egyre inkább elmagányosodom.  Nem csak a társam, de az erőm is elhagyott. A piros vonalról nem is beszélve. Valaki adjon kölcsön egy erős lábtempót!350 után jól jött volna 2 erős kar is! 400 nál teljesen elfogytan közel 20 méter hátrányban.  Na és akor mostsprinteljükmeg a visszalévő 100-ast!

--Hogy MITCSINÁLJUNK??  --SPRINTELNI??  --KI?? --ÉÉÉN??

Erzsébet teljesen elkészült minden erejével. Lássuk, mennyit bírok ki! Fokozatosan növelni kéne a tempót, úgyis nemsokára fal lesz,aztán még egyszer,aztán megint, de utoljára! Gond 1 szál sem, hiszen Filipo Magnini is úgy nyert 100 gyorson, hogy majdnem szó szerint végigaludta az 1. 50-et, aztán beleadott apait, anyait és kajakra  levert mindenkit, mint vak a poharat. Akkor feladat a következő: Pihenünk 1db 50Magninit, ezt követően kajakra 50m Alain Bernardot megszégyenítő hajrát vágunk ki! 25-ig minden szépnek tűnt, leszámítva azt a fájdalmat amitmár 200 méteren keresztül érzek az egész testemben. Valaki adjon kölcsön 1 másik szervezetet!!

Még nagyon nem a vége. Versenytársat látni jönni szembe, lenni forduló után.  Ő most fejezi be a kűzdelmet. Sprintelnék, azonban könnyeim is előjönnek, annyira nem bírom.  Ezt kell túlélni, bár az elég ciki, h. ily pocsékul menjen.  Utolsó 25 méterem, hamarosan itt az a bizonyos T betű a medence alján, addig  kűzdeni kell.  Karjaim magam előtt 5 méterrel kinyújtva, a húzásban az erő hatástalan. a lábaimról nem is beszélve. Na most motiváljon valaki!!!!!!

Hol késlekedik már az a nagy fal? Komolyan mondom, mintha egészen Kínáig kéne elúsznom azért a falért. Persze 25 nél milyen gyorsan ott tudott lenni! Építsetek 1-et gyorsan ide elém, mert fáj a hasam, a tüdőm, kezem, lábam, stb...  Jobb kezem party falat érint. VÉÉGE!  A mester szerint többet kéne  edzenem, sokat voltam beteg és ez meg is látszott a teljesítményemen.

Sohasem gondoltam volna, hogy 500méter ennyire hosszú és megeröltető is tud lenni...