2008.03.17---Hétfő

Reggel 06:00

   Ahogy közeledtem The Pool irányába, szinte mindent látni lehetett, annyira világos van már ilyenkor.  Sokkal jobb az emberek közérzete, és nem sugárzik mindenhonnan az a kómás hangulat. Jobb is így,  különben sírva hazaszaladnék,  mielőtt vízbe lehetne csobbanni. Pedig ha már egyszer fölkeltem az ágyamból, és voltam olyan rendes eljönni idáig, akkor ha akár eső, akár hó, akár néger gyerek esik, akkor sem fordulok vissza

   Szerencsés voltam, mivel a portás néni hamarabb beengedett, és így nagy előnyhöz jutottam neki is köszönhetően. Mikor elkezdtem átvedleni, a többiek még félúton voltak idefelé.  Ásítottam 1-et, 2-t, és bemásztam a jó meleg ill. langyos zuhany alá!  Először szokás szerint langyos vizet engedtem magamra,  aztán csökkentettem a meleget, szépen fokozatosan adagoltam a hideget. Ennek hatására sikerült tökéletesen felfrissülni. Pezsegtem, mint az élet.  Beléptem az uszodába, megálltam a pálya szélén. Dehogyis! Szinte toporzékoltam,  mikor lehet már végre megkezdeni a bemelegítét. Valaki mondja meg. mikor kezdjük már, valaki mondja meg miért nem?

   Többedmagammal ácsorogtam a medence parton, mire végre megjelent az új kedvenc edzőnk,   előző kedvenc edzőnk határidőnaplójával a kezében. Ide kerülnek  be azok az eredmények, amiket csapaton belül produkálunk. Később visszanézzük őket,  mindenki levonhatja belőle a megfelelő konzekvenciát. Lehet is, mert sajnos még senki nem úszta meg a Pekingi Olympiai részvételhez szükséges szintidőt

   Pedig már nem is egyszer megpróbáltunk a közelében úszni, viszont az a fránya piros vonal, mindíg elúszott előlünk. 2-en egyszerre sem bírtunk vele. Nahát! Megérkezik hozzánk az ügyeletes edző.  Mosolyog. na ez már jó jel.  Nem is beszélve arról hogy  ismét együtt fog úszni velünk. Na ez nagyon tetszik nekem.  Ilyesmit nem nagyon vettem észre más trénerek esetében.  Ismerteti kis csapatunkkal az edzéstervet, ill amit végre fogunk hajtani. Mert mi szorgalmasak vagyunk ám. Minden utasítást pontosan betartunk, de általában 1-1 gyerek megpróbál lealkudni a penzumból.  

---Lehet bemelegíteni! --hangzik az utasítás. Ami annyit tesz, hogy tessék csobbanni, azán hajrá.  Szabadon választott kötelező 400 gyorssal indítunk. Edzőnk szabadon megválasztotta a kötelező feladatot számunkra. Ez egyre jobb lesz.

   Állunk szépen sorban a medence parton, miközben minden kolléga panaszkodik a vízhőmérsékletére. Na, ha nem megy senki, akkor majd én elindulok. Ilyet is ritkán látni. Elsőként kezdtem meg a bemelegítést.  Közeledek az 1. 25 méteres fordulóhoz. Hátratekintek, de még mindíg mosakodnak a srácok. Szörnyen  egyedül érzem magam ebben a hatalmas nagy kádban. Na mi lesz már? Vagy mindenki nekem drukkol?  Vagy talán ma  Erzsébet képviseli a magyar színeket a medencében?  Nem bánom, de akkor legalább 1  nemzeti színű zászlót hozzanak!  50méternél fordulok, még mindíg senki. Majd 75-höz érve hátratekintek és látom, amint közeledik a Team-em.  Mindenki engem üldöz. Hurrá! Én vagyok a nyúl!

  Hátrébb az agarakkal, 100 méter megtétele után, ha számításaim nem csalnak, még kb olyan 300 van vissza. Igazítani kell a szemcsimen, mert kezdene párásodni. Néhány pillanatra megállok. Na amit láttam, azt el kell meséljem: Kedvenc edzőm megvárja szárazon, még elhalad előtte a legutolsó versenyzőnk is. ÉÉéés HoPPP!  Na ez nem akármilyen mutatvány volt.    Beveti magát a hullámok közé. De nem ám akárhogyan.  Helyből ugrott,   Csobbb!    Vigyázni kell a mi úszó tréningünkön, mert reggelente  igen magasan szállnak az edzők

   400 gyors nem fogott ki rajtunk, igaz ez csak olyan bemelegítő jellegű volt. Folyamatos gyorsokat "kér" tőlünk a srác.  Nincs mese, indulunk egymás után, mint tegnap a Forma-1 rajtjánál felsorakozott kocsik.  Udvariasan magunk elé engedjük azt a személyt, aki mindíg ellát minket jó tanácsaival, majd teperünk utána, mint  Ayrton Senna a WB címért.  Nem is lenne semmi gond, mivel pontosan tudja mindegyikünk, hol a helye, hányadik a sorban.  Természetesen itt  annak van elsőbbsége, aki előzni akar. El kell engedni. Mikor emberünk érzi, hogy társa elhúzna mellette, szépen félrehúzódik a fal melé, ill. a kötél közvetlen közelébe, hogy ne tartson fel egyetlenegy gyorsabb "pilótát" se.   Kb 175 méternél járhatok, mikor érzékelem,  itt valaki készül valamire. Ha Erzsébet nem vigyáz, könnyen előfordulhat, hogy nyakába kapja a kedvenc új edzőjét.  Gyorsan félre!  Nem lenne szerencsés egy ilyen találkozás.  Inkább a parton.   Menjen csak, elengedem őt magam mellett, mint Marcus Vinkelhock Fernando Alonsot  a Nürburgringen.

   200-hoz közeledve, érzem, kezdek lemaradni. Hártatekintek, s látom, ill nem látom amint valamelyik társam közledik.  Párás a szemüvegem, hullámzik a víz,  ilyenkor baromi nehéz megkülönböztetni egymástól a többiek úszósapiját. Pláne akkor, ha nálunk egyik sapka sötétzöld, a másik szürke, a 3.fekete, a 4.sötétkék,  vagy aranybarna.   Úszom  kitartóan a 250. méterem felé. Hullámzik a víz. A szélső pálya jobb oldalára, a fal tövébe húzódom, hogy a szembejövö forgalom mellett is lehessen előzni,  érzem, hogy kezdek fáradni.  3-as levegővel gyorsozok általában, mint mindíg, éppen jobbra veszek levegőt.  Majd kissé balra fordítom a fejem, hogy a következő 3. tempónál is oxigénhez juttassam a tüdőmet.  HÖÖÖ! ÖÖH!  Fúj de kellemetlenül jártam. Történt ugyanis,  az ügyeletes kedvenc edzőm szembejött,  hihetetlen semességgel elviharzott mellettem. Ennek következményeképp sikeresen beterített vízzel a fejem búbjáig.  Sajnos még nem tudom kiszűrni a vízbül a zoxigént, ebben az esetben pedig jobb lett volna. Lenyeltem egy csomó vizet, gyomorba is. PFÚJ! Ez de undorító!  Soha többé nem iszom vizet.  Az edzőm abba mossa a lábát, akkor nem kell.

   Szerencsére elmúlt az életveszély, a többi feladatot is sikeresen végrehajtotta csapatunk.  Levezetünk. 100 hát+100 szabadon választott laza úszás.  Szuper. Háton elringatnak a lágy hullámok, közben felfelé nézek.  A  plafonon nincs semmi izgalmas látnivaló, ezért elfordítom a fejem picit. Ablakon át figyelem a kinti világot. Nagyon szép látvány így kora reggel. Festői. Gyönyörű kék az ég, virágba borultak az albak előtti fák és annyira csodálatias, mikor halványrózsaszínben és fehérben pompáznak a kis virágok, kék az ég, és  előbújik a Nap,s mindezt beragyogja.  Már ezért érdemes volt ennyit dolgoznunk.

Aztán 50 laza mell, majd 50 laza gyors, bár  inkább lassú. Végeztem. Leveszem a szemcsit, madj a sapkát, kiteszem a rajtkőre. Kikászálódom a vízből.  Az edző rám néz és megkérdezi:

---Végeztél?

---Igen. Röviden ennyit.  De a futás még hátra van  délután folyamán. Akkor újra találkozunk. Utána tartjuk meg az együttes konzultációt. Amolyan Aquatlonista elbeszélgetés féle lesz. Már alig várom. Ha csak fele olyan jól sikeredik, mint ez a nap itt a Pool-ban, már megérte reggel felkelni.