Elkezdtük a bemelegítést. Sajnos legnagyobb bánatoma a kedvenc úszótársam nem érkezett meg. így aztán bánatomban telesírtam a medencét. Beálltam a sor végére 400 gyorsot úszni, mert ha bemelegítek akkor még nem akarok teljesen felfórrósodni. Tök jó érzés volt, Tiszta HANDICAP FEELING

 

  Következett 1 2*50 felrázó gyors. Komolyan mondom tök jól sikerült. Még Alexander Popov is térdenállva könyörgött volna a receptjéért.

Mindenki ki a partra. Az első 3-as máris elkezdett vonatozni. Éééés Hopp-ra indultak egymás után erősorrend szerint. Egymás lábvizén haladtak őrületes tempóban. Az edző folyamatosan körmölgetett, minden 100-as fordulót követően. Szinte füstölt a toll kezében ilyen hatalmas nagy sebesség mellett. Sokminden lennék, de úszóedző biztosan nem. Mert a mi trénerünk fejben tartja minden tanítványa szinte összes legjobb eredményét. Aztán elnézve a többieket, megjegyezte, hogy ha a boly 2. tagja végig bírja ezt a tempót, akkor hatalmasat fog úszni, amivel messze-messze felülmúlja korábbi önmagát.

Magamra terítettem a törölközőmet, és a csajokkal nekitámaszkodtunk a jó meleg radiátornak, úgy izgultuk végig mit meccselnek a társaink. Volt izgalom bőven, szóval 18 éven aluliak jobb ha lassabban olvassák!

 

   Majd miután lement a 2., sőt a 3. turnus is, addigra én követkztem. Nade kérem tisztelettel! Miaz, hogy egyedül, magamat nem látom elsuhanni mellettem úszás közben. Na igen, ezt jól megalkottam ide.

A mester gondolt erre is. Mondta a társaimnak, hogy ússzanak velem együtt, de fokozottan figyeljenek,  mert az Erzsi, (alias én) felmérőt úszik 800-on! Jó magyar szokáshoz illően sikerült eltanulnom Cseh Lacitól néhány fogást! Pl: a borítékolás már profi szinten megy. Ugyanis az indulás előtt miután belevetettem magam az áttetsző habok közé, jó hangosan mondtam egy időeredményt, hogy ezt szeretném megúszni, vagyis rövid pályán ezzel lennék elégedett. Az edző megjegyezte és azt mondta, hogy segíteni fog nekem, de ez csak rajtam múlik, vagyis azon, mit produkálok a medencében. A szokásos szemüvegnyalogatás, hogy ne nagyon párásodjon be, aztán megigazítani, mert nem lenne célszerű ha verseny közben ilyen hülyeség miatt kéne megállnom. Közben megérkezett egyik csapattársunk apukája is, akinek fia már sikeresen túlélte a mai napot. Ő is hallotta az általam bemondott időeredményt.

Vízből indulunk fejes nélkül. Már vártam mikor hallatszik fel az a bizonyos Ééééés HOPPP! Azt hittem megfagyok, de lesz ez még fordítva is. Mindenki feszülten figyelt a medenceparton és minden tekintet rám szegeződött. Most mi van? Nekem kell megváltanom a világot? 1 próbát megér

 

  Az indító arca megkomolyodot, érezni lehetett, amint egyetlen pillanatra elcsendesedett a Pool és életemben sokadszoraa ami az idei 3. próbálkozásom, megkíséreltem a véghezvinni egy kisebb fajta csodát. Elrajtolram. Igaz nem a legjobban , de egy Kovács Ági féle fejesnél nem volt rosszabb. Hirtelen éreztem ahogy haladok előre, egész testemet simogatják a hullámok, és szinte repülök a víz tetején. Elkezdtem ahogy csak bírtam, kb: 100% osan. Mentem mint a meszes, nem törődve senkivel és semmivel, mert csak az lebegett a szemem előtt, hogy nekem itt és most egyéni csúcsot kell úsznom, a világ addig úgyis várhat. Vagyis az 5-ös pályát nem lopják el alólam. Megpróbáltam úgy csinálni a fordulókat, ahogy tegnap elmagyarázta az edzőm. az 1. 50 méter után kitekintettem oldalra, mondván megnézem mi a pálya. Csapattársaim pedig csatlakoztak hozzám szépen sorjában köröztek fel-alá. Lényeg, hogy láttam amint az edző bal kezével mutatja, hogy Good!  Azaz minden rendben, csak így tovább. Ez a jelzés leginkább a 2007-es Melbourne-i WB-t juttatja eszembe. Női 800 méteren, mikoris az történt, hogy a francia Laure Manaudou 400 méterig tökéletesen úszott szinte világcsúcs részidőre fordult, majd annyira elfáradt az utolsó 250-en, hogy végül a legutolsó 30 méteren ki is kapott. Ezt szerettem volna meg kivédeni, mivel rettenetesen éreztem volna magamat ilyen borzasztó helyzetben. Ugynmár! Ki szetetne 2. lenni egy világversenyen? Hát az milyen ciki

 

    Eddig jó, a fordulóm fenomenális és az energiáimnak mindösszesen 1/2-ét használtam csak fel kb 100 méter megtétele után. Végül is már csak potom 700 méter van vissza. Mi az nekem? Az edzőm szorgalmasan körmölget, de én csak annyit látok az egészből, hogy továbbra is azt mutatja nekem; jó, oké! Itt nincs megállás, menni kell, a többiek pedig egy pályán úsznak mellettem, tehát nem kell attól rettegnem hogy véletlenül hullámzásmentes övezetbe kerülök. De azért tetszik a helyzet, mivel most itt én vagyok a kedvezményezett. 125 felé közelítek és látom amint jobb oldalra kihúzódtak már 2-en is és nem kell másra figyelnem. bukózhatok akár középütt is, majd elmennek előlem. ez tetszik. Ilyen sem mostanában fordult elő, hogy minde egyes ember leginkább csak rám van tekintettel. ehhez könnyen hozzá tudnék szokni

 

   Fordulónak nem épp a legsikeresebb, de szódával elmegy. Ballra tekintek és várok egyetlen kézmozdulatra, de semmi. fáradok mint állat, de nem tudom milyen a tempó, csak annyit érzek, hogy teperek mintha muszály lenne. 150 után jobbra fordítom a fejem és látom, ahogyan az edző továbbra is elégedett, bár most valaki másnak adott jelet ara, hogy engedjen el engem. Ez tök jó. Legközelebb talán lelassítja Michael Phelps-et is a kedvemért. Ilyen edzőre van szükségem. Mint anno a Beépített szépség c. filmben. Hé ember, nem látja, hogy épp suhanok!

  

  A víz hullámzik a többiek pedig olyan szépen állnak sorfalat a pálya egyik, ill. másik részében hogy szerintem 2. Erzsébet királynő tiszteletére nincs ekkora sorfal. Na mindegy, a királynő lehet 2. Erzsébet, de ma itt én leszek az első!!! Aztán ismét kitekintek az edzőre de nem látok semmit. Persze, csak odafele mutogat, visszafele meg én találjam ki az egészet? Aztán fordulok megint, de szúr az oldalam mintha megkéselnének kicsit,  úszom minden erőmből. Felnézek és látom az edző kapálózását, hogy gyerünk, gyerünk gyorsabban. Próbálom megtalálni a 7. sebességet, de az szinte már csoda lenne. Aztán ismét bukózom, elrugaszkodom a falról és repülök előre, közben a kezeim úgy kapálóznak mint egy cséphadaró. Hú de bekezdtem, vajon fogom-e bírni végig? Szinte teljesen elkészültem minden erőmmel 300 méter környékén. Nem lehetne megállni 400-nál és beszorozni az időt 2-vel?

  

  Úszom és figyelem mit mutat az edző. Tehát odafelé kalimpálás visszafelé semmi sem látható edzői oldalról. Ezt pár száz méter megtétele után megtanultam. Szuper. Érzem a fájdalmat, már a hasam is fáj és szenvedek de rettenetesen. Valaki adjon egy Nospát! Ennyi vízzel könnyen be tudom venni. Izzadok, mint egy csataló a 100 éves háború végén, de még korántsincs vége a megpróbáltatásaimnak. Víz előről, víz hátulról. aztán hopp egy fal, majd gyors bukfenc és ahogy ezt kimondom, már száguldok is tovább. Azt meg ne kérdezze senki, hogyan csinálom mert fogalmam és energiám sincsen, azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lény, mindössze annyit tudok, hogy én itt most egyéni csúcsot akarok dönteni, de azt mindennél jobban. Visszafelé haladok, ballra nézek és szokatlanul ilyesztő a látvány. Vagy inkább vicces, de nevetni semmi erőm. A segédem a partról hajt, hogy gyorsabban, gyorsabban, de mindezt olyan heves kardendítések közepette, hogy azt hiszem mindjárt utánam hajítja a határidőnaplóját, ha nem húzok bele. Még ennél is jobban kéne tempóznom? Fordulok,  szernintem már a társaim energiáját használom, mert esetemben ez az érték már rég mínuszba vándorolt. Mintha csak a jó öreg Philip Lucas-t hallanaám fütyülni, mikor Manaudou úszik 400-on alig lemaradva a világcsúcstól. Nem lehetek ennyire béna! Találtam 1 magasabb fokozatot, rákapcsolok, érzem nem bírom már sokáig, az edző pedig már az összes levegőt átkanalazta a túlpartra olyan agresszíven hadonászik. Nem hozhatok rá szégyent. Komolyan mondom,  a szaharába fűteni kell ehhez képest. A testhőmérsékletem átlépte a 100 celsius fokos álomhatárt. Mindjárt megsülök a 26 fokos vízben. Aztán látom amint társaim parton ülve drukkolnak nekem. Akárcsak az amerikaiak, akik a zászlókkal integetnek, üvöltenek kiabálnak és űzik hajtják előre Kate Zieglert! Ő is mekkora hatalmas nagy időt úszott 1500-on. 26 másodperccel jobbat, mint addig valaha is. Levegőt már alig kapok, fáj mindenem, és fogalmam sincs mennyinél tartok. Na még 1 bukfenc aztán irány tovább, de már nem bírom. Bukfenc megvolt indulok tovább, de érzem amint valaki elkapja a bokámat és visszahúz. VÉGE!

Feltekintek az edzőre aki szilárdan áll velem szemben, rám néz, azt mondja:

   Ez nem lett annyi amennyit szerettél volna, hanem közel 1 perccel jobb! Elszúrtuk, bocsi

Úúúristen ! Ennyit tudtam csak kinyögni az eredmény hallatán és felsóhajtottam. A társak hangos nevetésben törtek ki. Arra nekem már nem volt erőm. Teljesen elkészültem. Olyan lehettem mint egy főtt rák és minden maradék erőmmel azon imádkoztam, hogy valaki szánjon meg és adjon az arcomra 1 vödör jeget!

Na Laci bácsi, ezt sasold meg! Sosem úsztam még ekkora nagy időt. Kimondhatatlanul fáradt és leírhatatlanul boldog voltam, nem mellékesen totálisan elégedett. Mindenki mindenkinek gratulált,az edzőnk kiosztotta a dícséreteket, mert a mai napon sem maradtam egyedül teljesítmény növelésbenben.

Ez király volt!