Jajj-jajj, a kedvenc elmaradt hegyi felesem helyett neveztem Sárvárra. Jajj-jajj meg nyirmi-nyirmi, hogy fogok én annyit futni ott körbe-körbe. És ma megnéztem, már ott vagyok a nevezettek listáján, innen már nincs visszaút.

Néhány nap már eltelt a célbaérkezés óta. Szabadságon vagyok a héten és nagyon jól esik a lazitás. Az egész éves alvás elmaradásomat  úgy tünik kezdem behozni. A sok pihenés mellett persze némi mozgás azért jól esik. A verseny persze elég sokszor eszembe jut. A beszélgetések, a közös reggelik és vacsorák, a sörözések, a rajtok izgalma és a célbaérkezések öröme, a biztatás a csapatautokból és a váltoktól, és természetesen a sok-sok kilométernyi együtt futás a ,,doppingommal,, vagy inkább a ,,hajcsárommal,,. Felejthetetlen élmény volt.

És itt megragadnám az alkalmat, hogy mindenkinek mégegyszer megköszönjem a felkészülés a verseny alatt a sok biztatást és gratulációt. Ezek nélkül nehezebb lett volna.

http://www.edzesonline.hu/index.php?page_id=9&action=list&current_album=1632

Éjszaka nagyon pocsékol aludtam. Hajnalban viszont alig birtam felkelni. A lábaim fájtak, és nagyon fáradt voltam, ráadásul a hasmenésem is volt. A reggel 6 órás reggelinél már nem esett jól a kaja. Még a rajt elött sem éreztem motivációt a futáshoz. A rajt után elkezdtem lesz ami lesz alapon vonszolni magam. Úgy másfél kilivel késöbb beindultak a lábaim. Brutális kb. 5'30-as tempóban elkezdtem száguldozni. Egymás után elöztem a futókat. Hamarosan még Kicsit is lehagytam. Tudtam, hogy ez nem a legmegfelelö tempó, de muszáj volt kihasználnom a lendületet. Úgy voltam vele, ha Almádiig eljutok, már valószinüleg szintidön belül beérek. Almádi után elkezdtem fáradni és a lábam is elkezdett fájni. Kicsi utolért, egy keveset futottam vele, A Füzföi domboknál már sétáltam, kiméltem a lábamat. Kenese után már csak idönként egy-egy rövidebb megiramodás volt. A lendület elfogyott, már nem tudom mi vitt tovább. Semmi nem volt jó. Az engem megugató kutyákat lekiabáltam. Idegesitettek a mellettem elhuzó váltók. Siófokra beérve a füben botladozva káromkodtam, hogy miért kell arra mennem. Utánna a partra kicsapó hullámokat szidtam, hogy eláztattak.  Egyszer csak feltünt a célkapu a távolba. A vége elötti biztatás hatására óriási hajrával beértem. Nagyon boldog vagyok teljesült egy nagy álom: KÖRBE FUTOTTAM A BALATONT. És tudom nem ez volt az utolsó Balatoni ultrázásom.

Már hajnalban úgy ébredtem, hogy futni akarok. Óriási lelkesedéssel értem a rajthoz. Szokás szerint Kicsivel indultam el. Nagyon jól ment, de Évi 10 kili után elkezdett gyorsulni. Tartottam a tempót vele, de a térdem nehezen birták egyre jobban fájtak. Kb. 12 kilinél elköszöntünk egymástól. Onnan egyedül kocogtam tovább. 35 kili körül a szél a sok szint és a fáradtság miatt teljesen belassultam. 40 kiliig egy kimerült futóval együtt vonszoltuk magunkat. Egy kissebb csoport utolért, elöször tartottam az iramot velük, utánna mivel nem szerettem volna, hogy megelözzenek, ritmust váltottam és félelmetes iramú 6 percesekkel leszakitottam öket magamról. Sőt a célig még két maraton plusszost is kb. 30 méterre megközelitettem. Mivel már a masszázs már tegnap is fájdalmakkal járt inkább a szállodába söröztem helyette. A holnapi 51.6 kili nagyon komoly kihivás lesz a jelenlegi állapotomban. Nehéz lesz, de megpróbálok szintidön belül beérni.

Tartottam a 2. naptól. Reggel 6 óra ébresztö: én nem futok. Reggel 7 óra: megpróbálok kocogni. Reggel 8 óra reggeli után: inkább aludnák. Fél órával rajt elött: futok, lesz ami lesz.:)) Kicsi, roppant szórakoztató társaságában kezdtem. Meglepö módon nagyon jól ment, bár 30 kili után kezdett szenvedösebb lenni. A szél is feltámadt, az út is szintesebb lett. Egy idö után már csak frissitö ponttól frissitö pontig gondolkoztam. 50 kili körül Kicsi kezdett belehúzni, nekem a lábaim egyre jobban beálltak. A hóvihar megadta a kegyelemdöfést. Elköszöntünk egymástól, én még nagyon lassú futással próbálkoztam, de hamar sétálni kezdtem. Mire a célt elértem úgy néztem ki mint egy hóember, ráadásul a fagypont körüli hömérséklet miatt szétfagytam. Váltóruha hijján vacogtam. A vádlijaimnak a masszázs se esett túl jól. A szállásra érve forró fürdö és alapos vacsora nagyon jól esett. Utánna az eredmény listát átnézve láttam, hogy 15HELYET JAVITOTTAM. Kezd a versenyszellem feltámadni. Csak birjam a hátralévö két napot.

Reggel még az ébresztö elött már fent voltam. Készülödés, alapos reggeli. Beszélgetés a feltünt kedves ismerösökkel. Azután eljött a rajt ideje. Egy-két lekocogott kili után fetünt az úton Kicsi. Gyorsan leküzdöttem a köztünk lévö távolságot. Utánna már a célig együtt mentünk. A parton a viharos szél megnehezitette a dolgunkat. Beszélgetve jobban és könnyebben fogytak a kilik, bár a végén már egyikünk sem bánta, hogy célba értünk. Ha minden jól megy holnap újra együtt folytatjuk. Utánna jöhetett a gyúrás. A végén még az asztalon feküdve, úgy éreztem futnák tovább. Persze a leszállás után már más volt a véleményem. A szállodába visszaérve, fürdés és alapos vacsora, a svédasztal többszöri meglátogatásával, és pár sör kiséretében. Most pedig jöhet a pihenés, mert a holnapi nap hosszú lesz és fárasztó.

Már csak egy éjszaka választ el a rajtig. A leutazás elötti délelöttömet a különbözö közlekedési vállalatok nehezitették meg. Jó, hogy elöbb lejöttem, így legalább a két megpakolt sporttáska cipelését kipihenem.

Jelenleg elég huzatos az idö a parton. A kicsapó hullámoktól garantált a lábmosás menetközben. Kocogtam egy laza átmozgatot, ebben a kényelmes tempóban a szél elviselhetöbb volt. Jó volt ugyan egy kicsit mozogni, de a lábaim nagyon vittek volna. Érdekes lett volna, egy gyors Tó körrel átmozgatni. A legfurcsább az egészben teljesen nyugodt vagyok. Holnap délelött elkezdem a tavat körbefutni.

És ezúton szeretném megköszönni a sok biztatást amit a felkészülés alatt kaptam.

Ma felvettem a rajtcsomagot. Már nagyon hiányzik a futás. Egyszerüen nem tükön ülök, hanem minimum tüpárnán.

Még 3 nap, de abból sajnos kettöt dolgoznom kell. Nehéz lesz már a melóra koncentrálni. A hétvégén már nagyon hiányzott az utobbi idöben megszokott fáradtság, a kemény edzésektöl. Elég pihentetö hetet zártam , még ha az edzésnaplomból nem is ez látszik.  A pénteken összeirt lista nagyon jó lett, nem is tudtam kiegésziteni.

Ma már nagyon hiányzott a futás. A Balcsi közelségére való tekintettel a Dunamentin nem lett volna jó ötlet hosszút futni. Persze ez egy egész napot betöltö terepezést is értékeltem volna, ezen a napsütéses kora tavaszi napon. Igy be kellett érnem egy ,,rövid,, terepfutással. A tempót is kényelmesre vettem. Furcsa is volt otthon, éreztem ugyan, hogy mozogtam egy keveset, de hiányzott az ilyenkor megszokott jólesö fáradtság. Persze egy hét múlva már nem fogok erre panaszkodni.

Lassan jobban kezdek izgulni, mint sok évvel ezelött amikor az elsö versenyemre készültem. És hogy lehetöleg semmi fontos ne maradjon a felszerelés listámat papirra vetettem.

Hihetetlenül rohan az idö. Egy hét múlva ilyenkor már túl leszek az elsö szakaszon. A múlt hetet már lazára vettem, az egész felkészülés alatt most fordult elö elöször, hogy kevesebbet mentem mint az edzéstervben szerepelt. Viszont újra eljutottam az uszodába, a bicajomat is meghajtottam párszor. Futóruházatomat is kiegészitettem néhány darabbal, a biztonság kedvéért porcerösitöt is elkezdtem szedni. Napok óta a lélekben már a Tó körül vagyok. Gondolatban ott a lista mit kell még elintéznem, mit pakoljak össze.

Ez is elérkezett, vége a BSZM elötti erönléti alapozó edzéseknek. A múlt heti döcögös, küzdös futások után újra jól ment és ezt a hetet nagyon keményre vettem. Hihetetlen, 185 kilis hét belehalás nélkül, a vége meg ráadásul tempósra sikeredett. Majdnem körbe futottam a Balatont. Tavaly nem egy hónapom ennél gyengébb volt. A hátralévö idöben jöhet a lazitás. Kevesebb és rövidebb futások, legalább újra lesz idöm és energiám eljárni úszni, és a bicajnak sem kell a görgön porosodnia.