Erre a szombatra az edzéstervem 20kili terepfutást irt. Bár a heti kilométer adagomat csütörtökre már túl is teljesitettem, kapóra jött a Dobógóköi hegyi futások. Sok cuccot nem akartam vinni, a szükséges ellátmányt beraktam a mellényem zsebébe. A kiirásban szerepelt, hogy Pomázról mikor megy fel busz. Úgy voltam vele a 8'20-as busz tökéletesen megfelel, így csak 10 percet kellett volna várni. A menetrendet megnézve jött a szomorú valóság, háromnegyedóra fagyoskodás. Szerencsére sütött a nap így könnyebb volt kibirni. Pilisszenkeresztig napos volt az idö, de felfelé, már ködös. Dobogókön meglehetösen barátságtalan volt az idö, hideg, jég, köd. Gyorsan elintéztem a nevezést. Kaptam egy térképet, és egy kis kartonlapot, hogy az ellenörzöpontokon lyukasszak. A térképen be voltak jelölve az ellenörzöpontok, a megközelitésük egyéni. Rádöbbentem, ez egy tájfutásos hegyiverseny. Ilyet még soha nem csináltam. Arra gondoltam ráragadok, egy hasonló távon indulóra és figyelek mit kell csinálni. Rajt. A látótávolság 100méter alatt, a hó is elkezdett szállingálni. Az út a Pirosról jól ismert úton a Szakó-nyergen át Körtvélyes felé tartott. Esélyem se volt tartani a tempót a futókkal, tulságosan féltettem magam ahhoz, hogy a meredek hegyoldalon lerohanjak. Hamar egyedül maradtam, szerencsére lejjebb már nem volt köd. Óvatosan kocogok lefelé, mögöttem feltüntek páran akik a rajt után elöttem futottak. Kiderült ök is hozzám hasonloan elsöbálozó tájfutók. Innentöl kezdve együtt mentünk. Az ellenörzö pont után le kellett térni a turistajelzésröl. Innentöl kezdtek a dolgok izgalmassá válni. Néhány patak átkelés, sikerült is belelépni a kellemes hömérsékletü vizébe.Hamarosan jött egy kisebb hegymászás. Nem sokára a Vadálló kövek alatt másztunk fel Prédikálószékhez. Az út felén négykézláb lehetett csak menni. Az avar mindent beboritott, a köveket és a lukakat is. Nem egy lépésnél térdig süllyedtem, a szél majdnem lefújt a nyiltabb hegyoldalról. Csiga tempóban sikerült felérni. Lyukasztás után élveztük a csodálatos panorámát. Elövettem egy müzlit, keményre fagyott a zsebembe. A Sikáros rét felé végre egész jó uton lehetett futni. Utánna jött a Bernát forrás. A legrövidebb turistaút egy része le volt zárva, arra nem lehetett menni. Két lehetöség volt, vagy kijelölt de kerülö út, vagy megpróbáljuk levágni az utat. Megpróbáltuk, elöször óriási dagonya, majd eltévedés. A helyzet kezdett eldurvulni. Az addig zömében napos szeles idö elkezdett romlani. Beborult, a szél hidegebb lett, a hó is elkezdett esni. Volt meredek hegyoldalról lereszkedés(lecsúszás), újra négykézlábas hegymászás, sürü bozótoson való átvergödés, persze a nehezités miatt egy része tele volt tüskével. Azért a végén az utolsó két kilit már újra futhattuk.Mire a célba értünk már elkezdték a dijátadást. Nem sokkal késöbb nekiállt a hó szakadni. Hazafelé némi nassolnivalót beszereztem(somlói+mignon). Otthon megnéztem, az alsó ruházatot leszámitva, minden ruhám saras lett. Otthon forró fürdö, többszöri vacsora. Most meg miközben ezt irom, a meleg szobában borozgatok. A nehézségek ellenére élvezetes kiruccanás volt.