Hihetetlenül megy az idő, mintha csak néhány napja kezdődött volna az idei versenyszezon. Túl az utolsó öszi versenyen, most élvezem a jól megérdemelt pihenést az alapozásig. Aktív év volt szokás szerint, bár nagy eredmények nem lettek, de azért jó visszaemlékezni rájuk. Március elején 6 órás versennyel indult a szezon, a cél az volt, hogy legalább 60 kili összejöjjön rajta, ez nehezen, de teljesült. Ha jól emlékszem utána egy vagy két héttel utána volt egy maraton Vácon, nem egy túl acélos idővel. Áprilisban tradicionálisan Sárvár, 24 órás futás. Nem ment úgy ahogy szerettem volna, aztán éjszaka több felvonásban rommá ázás a pályán, aztán amikor jött a szélvihar az edzőm elküldött pihenni. Mondjuk ha a pályán maradok akkor se lett volna nagy eredmény. Májusban Borvidék, ami számomra a társasági életet, bulit és rengeteg fröccsöt jelent.  Hónap végén UB párban az asszonnyal. Nem volt könnyű, akadtak nehéz pillanatok. Amikor a Káli medencében az olvadt aszfalton cuppogott a cipőm, vagy amikor alig világitó fejlámpával voltam a Balcsi nyugati oldalán a susnyás részen, valahogy nem az jutott eszembe, hogy mennyire szeretek futni.  A célbaérkezés öröme feledtette az összes nehézséget. A nyaralás aktívan sportosan telt, bár sok futás nem volt benne. Magashegyi túra, mászás, úszás a tengerben. Utána egyből jött a szerintem egyik legnehezebb hazai verseny a Deseda ultra. Küzdöttem rendesen, többet mentem mint tavaly. Szeptemberben még mindig jó melegben Optivita futam, 2 órás betétszám, a korábban tervezett 12 órás OB helyett, mert a korábbi kiíráshoz képest egy héttel később került megrendezésre, a következő héten meg már ott volt nekem a Vár a hármas hegyimaraton. Egy hetet meg kevésnek éreztem volna a regenerációra. Október végén az asszonyt kísértem a Piros 85-ös terepversenyen. A táv két harmadáig a halálzónában, azaz még éppen a szintidőn belül, aztán a befejezés már azon kivűl teljesült. A zárás november elején az utolsó Optivita futamon lett. Gyors 50 kilire esélyem se lett volna, arra nem nagyon volt motiváció, hogy 5 órát a pályán töltsek, inkább egy kis jóindulattal lendületesebbre futott félmaratonra neveztem. Ötletek, tervek, álmok megvannak a jövő évre. Az UB viszont 8 év után kimarad. Az, hogy előrébb hozták két héttel, már túl közel van a Sárvári 24 óráshoz. Ráadásul egyre drágább, és egyre nagyobb a tömeg, ettől függetlenül van némi hiányérzetem. Ráadásul szinte biztos, hogy a kedvenc őszi versenyemre a Vár a hármas hegyimaratonra se jutok el. Nagyon valószínű hogy a szeptemberi ultraversenyemhez túl közel lesz. Kicsit hiányzik a futás az edzések, de jól esik a lazítás. A jövő hétvégével meg már úgy is kezdődik az alapozás. 