21 hozzászólásTavaly az UB-t még párosban futottam, de már ott megszületett az ötlet, a következöt már egyéniben futom. Föpróbának a Sárvári 24 órást szántam. Ott sajnos eegy huszassal kevesebb jött össze a tervezettnél. A májust keményen megnyomtam, aztán jöhetett a pihenés. Teljesen nyugodtan vártam, úgy éreztem mindent megtettem a sikeres tókörhöz. Pénteken hamar leértünk Tihanyba. Szállás elfoglalása, tésztaparti, sörözés, fürdözés és a társasági élet jóvoltából hamar elrepült a délután. A kiséröm elég késön ért le, így némileg késön tudtam csak aludni. És, hogy ne legyen nyugodt az éjszakai pihenés arról a klima és a hütö gondoskodott. A klimát hamar kikapcsoltam, de a megpakolt hütöt kénytelen voltam elviselni. Reggel ha nem is kialudtan, de pihenten keltem. Reggeli után a bicajt elökészitettük a nagy útnak. A rajt után pár kilin át nem szakadt szét az egyéniek mezönye, ment is az ökörködés. Aztán a gyorsak megindultak, én meg Kicsit szórakoztattam. Ahogy ritkult a mezöny, úgy tudott a haverom is bicajjal felzárkozni. Az emelkedök egy része nem esett ugyan jól, de a terepes szakaszt nem értékeltem, alig vártam, hogy újra aszfaltot érezzek a lábam alatt. 40 kili körül hagytam, hogy Kicsi meginduljon, én meg a kisérömtöl kértem valami kaját a kisérömtöl. Hiányoltam a pontokról a vajaskenyeret és a paradicsomot. Bár a gyomrom elég vacak volt, éreztem, hogy ennem kell mert nem akartam eléhezni. Lassan de biztosan közeledett a Szigligeti vár. Becehegynél már a kisérömmel már azt lestük hol van egy kút, mert a fejem kezdett felforrni. A golfpályánál jólesett lemosakodni, fejet hüteni, de sejtettem, hogy ezzzel már elkéstem. Balatongyöröknél már olyan rosszul voltam, hogy ha nincs mellettem a haverom, illetve nem jut eszembe Ági biztatása a rajtnál biztos, hogy lefekszek egy padra és nem megyek tovább. Eléggé szétestem, fájt a gyomrom, szédültem. A mezöny végével haladva egy örökkévalóságnak tünt amig sikerült a Keszthelyi pontot elérni. A terveimhez képest fél órával késöbb. Leültem egy kicsit pihenni egy bögre forró levessel pihenni. Valósággal csodát tett a leves, ahogy lenyomtam már ugrottam is ki a székböl és futás. A kiséröm még megállt öltözködni, mert fázott, alig ért utól. Mivel a fejem a hüvösebb idönek hála kitisztúlt, újra tudtam számolni az esélyeimet. Hát...., próbáltam a gondolathoz hozzászoktatni magam a gondolathoz, hogy szintidön belül már nem biztos, hogy elérem Világost. Bár a tempóm nem volt valami szédületes, azért egész elfogadható gyorsasággal jöttek a pontok egymás után. A Máriafürdöi pontot nagyon a szivembe zártam, minden földi jóval vártak. Azt hiszem ott tudtam meg, hogy mi vagyunk az utolsók, mögöttünk már mindenki feladta. Fonyódra kezdett elfogyni a lendület, a fejem újra elkezdett lüktetni, szédelegtem, a sötétbe sikerült egy gödörben a bokámat meghúzni, ráadásul holtpontom is volt. Maradt a gyaloglás, közben vártam az ismerös érzést, ahogy eleinte csak egy-egy pillanatra, majd újra töltödök energiával és újra megy a futás. De nem jött, a sok probléma többet vett ki mint kellett volna. A Boglári pontot már pár perccel a szintidö után sikerült elérni. Kaja még volt, de dúgokázni már nem lehetett. Számomra befejezödött a verseny. A cél már csak szép kényelmesen elérni a Szántódot, hogy komppal visszatérni Tihanyba. Egyszer csak egy rendezöi polós ember megkérdezte, hogy elvigyen-e minket Tihanyba, mert úgy is odatart. Csak annyi kérdésem volt, hogy a bicaj befér-e. Hamar kiderült, hogy a ,,hullaszállitó,, azaz a verseny záró furgonja szedett fel minket. Bár Bogláron bevettem egy koffein tablettát, az út nagy részét átaludtam. A szálláson megfürödtem, az ágyban éreztem, hogy tűzforró a fejem és ráz a hideg pedig be voltam takarozva. Egész vasárnap pocsékul voltam, nagy részében feküdtem, aludtam. Gyenge voltam, szédelegtem amikor idönként lenéztem a versenyközpontba beszélgetni és szurkolni. Nagyon rossz érzés volt látni a nevemre szóló befutószalagot. Az egyéniek eredményhirdetése megtekintése után hazaindultunk. A haveromat nem renditették meg a szenvedéseim, jövöre ő is futni akar. Mondjuk én is, még a verseny elött eldöntöttem, hogy bármi is lesz a vége az ideinek jövöre újra itt a helyem.
És a végén, hogy jövöre mire figyeljek :
1. Hiába futok sapkában, minden lehetséges helyen hütöm a fejemet!!!
2. Mivel már máskor is voltak gondjaim az iso italokkal, lehetöleg elkerülöm őket!!!
Nem az a legény, aki a pofont adja, hanem aki állja! Jövőre revansot veszel mjoci, az tuti! Hajrá! Hajrá!