Hát megtörtént. Amint ígértem. Részt vettem (vettünk családostul) a 28. SPAR Futófesztiválon, ahol én a Danone Maratonka távján, a „PCOS ellen” futottam. Nagyon jól éreztük magunkat – mind a huszonezren  - 22056-os volt a rajtszámom...amit olykor jobb előre tűzni, mint a pólód hátuljára.

Az enyém hátul volt. Amikor áthaladtam a célt követő hüsi-zacsi-érdemérem- folyosón...egyszercsak:
„Ez magának is jár!” kiáltással utánam szaladt egy hölgy; és legott a nyakamban lógott a „Spar Budapest Maraton Fesztivál” feliratú érem, amit nem kis büszkeséggel villogtattam, és őrzök ereklyéim között.
Együtt volt a legfiatalabb és a legidősebb, a leggyengébb és a legerősebb, a segítő és a támaszra szoruló egyaránt. Nagyszerű volt! Köszönet a szervezőknek, segítőknek, résztvevőknek - minden érintettnek!

Másnap, jutalomként, fölkerestem a fiammal a BME Atlétikai Pályáját, ahol egy intervallos 4000 m-rel toldottam meg „fesztiválos” élményeimet