Nem gondoltam, hogy a futóidő lesz, de mivel nem esett az eső és Csillától egy kis inspirációt is kaptam (Köszi), így nekiindultam. 

A sál ma már nem kellett, sapka azért maradt:) 

A mai tervben 1 óra kiránduló futás volt. Elindultam a szokásos úton, de akkora volt a sár, hogy muszáj volt visszafordulnom 

Így aztán másfelé vettem az irányt...A Szőlőhegyre elég sokáig asztfaltos / murvás az út, így az olvadás és az eső ellenére is kényelmesen haladhattam:)

Az idő tényleg szuper volt, néha még a nap is próbálkozott, bár sajnos nem sok sikerrel

Menet közben rádiót hallgattam, de még azt is túlharsogták a madarak:) Igen, a remény még megvan, a tavasz megállíthatatlanul közeledik.

Így igazán jól sikerült a mai futkározás  Folyt.köv holnap

Hát, igen, egyszer fent, másszor lent...Ma nem esett jól a futás.

Azt azért szeretném mér az elején kimondani: nem vagyok egy gyors futó:( Csak futok a magam örömére:) Fél óra alatt eddig kb 4,8 km-t tudtam futni...

Szóval, térjünk vissza a tegnap estére...Szokásos, hazaérkezés, következő napi ebéd előkészít, futóruha, cipő felhúz és elindul...Nem volt olyan ideális az idő, mint tegnap. Nem volt ugyan hideg (0 fok körül), de fújt egy kicsit a szél, de hétvégére sajnos még rosszabbak a kilátások, így ennek is örülni kell. Úgyhogy KITARTÁS!!!

A mai futózene Ákos 2084 albuma volt...a számok kicsit több, mint 4 percesek, így nagyjából követni tudom, hogy időben hol tartok, anélkül is, hogy az órámra néznék...Sajnos, a mai futás valahogy olyan volt, hogy egyfolytában csak a dalokat számolgattam...még 4, még 3...és vége:( Valahogy nem vittek úgy a lábaim:(

DE, azért ez a futás is adott örömet, mert mikor végeztem és a GPS-re néztem, mit látok?!?! Életemben először ma lefutottam az 5 km-t 30 perc alatt!!!!

Ismét egy tapasztalattal gazdagodtam:) Nem mindig az a legjobb futásunk, amit annak érzünk! Van, amikor csak a végén döbbensz rá, hogy ma is megérte "szenvedni":)

És a legjobb, hogy holnapra a szenvedés elmúlik, csak az első 30 perc alatt lefutott 5 km élménye/öröme/büszkesége marad:)...és ez fog erőt adni a hétvégére, hogy rossz időben is felhúzzama  futócipőt:)

Alig vártam, hogy hazaérjek és végre elmehessek futni. Persze még gyorsan bekészítettem a holnapi ebédet a sütőbe (így amíg én edzek, "dolgozzon" a sütő is)

Igazából már tegnap is terveztem a futást, mert mikor reggel elindultam, annyira jó volt gyalogolni a buszhoz a friss hóban, hogy az első gondolatom az volt, hogy este mindenképp elmegyek futni. Aztán elmaradt...mire hazaértem, a lelkesedés már a múltté volt:(

De MA nekiindultam. Még egy kicsit szállingózott a hó, de hideg már nem volt (kb -1 fok lehetett), teljes szélcsend...szuper fuóidő:)

A mai futás adagom a 10 km-es felkészülésben:

10 perc futás - 5 perc gyaloglás (3-szor)

Az első pár percben még egy kicsit éreztem a hideget, de ez nem tartott sokáig:) Az első 10 percemet már nagyon jó érzéssel futottam le, szinte bántam, hogy le kellett állnom gyalogolni, de be akartam tartani az "előírást":). Szóval alig vártam, hogy a "séta-résznek" vége legyen és folytathassam...és a második 10 perc...hihetetlen jó volt:) A lábam csak úgy vitt, a lépések úgy jöttek egymás után, hogy úgy érzetem, soha jobb dolog nem történhet velem:) Nem tudom, éreztem-e már ilyet futás közben, talán azon a hétvégén, mikor az erdős részen futottam a napfényben és közben a rádiókabarét hallgattam és szó szerint "röhögve" vettem a kilómétereket:) Szóval megint nem volt jó érzés sétára lassítani, de a terv az terv:) A harmadik 10 perc már nem is esett annyira jól:( Könnyű volt lefutni, de valahogy már elmaradt az előző érzés...

A következő edzésnapomon 30 perc egyben futás lesz, remélem, olyan jól fog menni, mint ma:) (azt hiszem, ezután a jó élmény után, honap be is iktatom:))

Március 15-én beszorulunk a lakásba. Egész nap esett a hó és fújt a szél. Egész nap a rádiós híreket hallgattuk a hóhelyzetről, az elmaradt március 15-ei ünnepségekről:(

Mi pedig elzárt település lettünk:( (bár, ez nem is vot annyira rossz:))

De március 16 napsütést hozott. Futás:)

Már a lakásból való kijutás is nehézségekbe ütközött.

Mivel továbbra is le voltak zárva az utak, akár az országút közepén is futhattam. Egyetlen autó sem jött...csak futottam bele a nagyvilágba:) Hihetetlen jó érzés volt:)

Sütött a nap, szélcsend volt már, a hideg kicsípte az arcom, szinte senki nem volt kint:) 

Jó volt így futni, bár azt hiszem, nem sokan tartották ezt normális viselkedésnek. A polgárőrök pl mindenképp haza akartak vinni...nehéz volt nekik megmagyarázni, hogy csak úgy, saját szórakozásomra futok:)

OK, nem megszokott, hogy a kokárda feltűzés helyett a havat lapátoljuk, de nekem azért bejött ez az idő:) (közben persze a szívem mélyén várom már a tavaszt:))