Kellemes napsütésben gyűrtem le a szokásos lakótelep-kört. Közben karriertanácsadóként működtem - terveztem a saját karrieremet. Már épp témát váltottam volna, amikor meghallottam, hogy a déli hírekben szintén a külföldi munkavállalásról van szó. Hát, ez alapján hentesként vagy bádogosként nagyobb esélyeim lennének, de a tegnapi, éjszakába nyúló hirdetés- és fórumolvasgatás nem múlt el nyomtalanul; azt hiszem, bizakodó vagyok.
A lakótelep-kör hátralevő részében azért a témánál maradtam. Bár eddig azt gondoltam, financiális okokból mennék, most rájöttem bevallottam magamnak, hogy messze nem azért. De fedősztorinak jó lesz, ha tényleg úgy alakul egyszer.

Egyébként amikor a futásra figyeltem néha, akkor észrevettem, hogy teljesen ritmustalanul csinálom - nem is esett jól maga a mozgás része a dolognak. De a megfelelő hőmérsékletű levegő, a napsütés és a gondolkodás kárpótolt a kis kellemetlenségért. Összességében elég jó élmény volt.

Jó fáradt voltam már délutánra. Egész héten keveset aludtam, szombaton reggel, amikor meg ki lehetett volna pihenni a heti dolgokat, üzleti tevékenységeket folytattam, pl. a 12. kerületben. Jó hely az, de valószínűleg ott sem fogok lakni még egy darabig.

Az eredeti terv szerint egy jó kiadós alvás után indultam volna neki az edzésnek, de  internetközelbe kerültem, és hogy-hogy nem, elrepült egy óra gépezéssel. Ekkor már nagyon kóvályogtam az álmosságtól, de ha lefeküdtem volna, biztos, hogy sötétedés előtt nem megyek futni. Utána meg főleg nem. Ezt pedig nem hagyhattam, már csak azért sem, mert a lakhatási körülményeim megváltozása miatt érzett bánatom egy tábla csoki elfogyasztására kényszerített. Azt pedig le kell dolgozni, nincs mese, minden gramm meglátszik.  Tán így kezdik az evészavarosok is.

Tehát futottam. Vizsgáztattam a délelőtti akció során beszerzett polár pulóvert. Jó lesz , úgy tűnik. Majd 5 fokkal hidegebb időben. Most viszont jól beleizzadtam. Szép nagy, még alá is lehet öltözni, viszont legalább kesztyű nem kell hozzá, csak behúzom a kézfejemet az ujjába.

A lakótelep kör mentén végig nagy varjak gyülekeztek, én pedig próbáltam nem Hitchcockra gondolni. A kör (ami igazából nem kör, hanem oda-vissza) jobb oldali végénél nagy kutyástalálkozó volt, ezért útvonalmódosítottam. A bal oldalhoz közeledve meg kedvem támadt megint lakóparkozni, meg hát ugye nem is egy tábla volt az a csoki, hanem másfél,  kellett még a kilométer.

A majdani lakásomhoz vezető úton jómunkásemberek dolgoztak. Egy idő után rájöttem, hogy kerékpárutat építenek, fejlődik a környék, kérem szépen. Mondjuk nekem jobban tetszett a hely csak úgy földutasan. No nem baj, legalább a kölkök könnyebben megtanulnak majd biciklizni.

A hazafelé úton még olyan érdekességek történtek, hogy a munkagép majdnem leszorított az árokba, valamint kétszer megszédültem az álmosságtól. Aztán végre hazaértem, szép volt, jó volt, zuhany, ágy.

Tyű, a betyárját, de nagyon hideg volt! A kacsák meg simán belemerültek a vízbe, jáááj, még belegondolni is rossz volt abba, hogy esetleg nekem is ilyeneket kelljen csinálnom. De jó, hogy nem vagyok egy kacsa sem.  Igaz, hogy inkább csak az elején fáztam, de azért jól legondolkodtam azon, hogy legyenek-e téli edzéseim. Mostanában nem szokásom, hogy képes legyek fontos döntéseket hozni, szóval ezt a kérdést is a "majd látjuk" kategóriába soroltam.

Megint a lakópark felé indultam, mert szeretek új épületeket nézni. Meg olyan régieket is, amelyek már majdnem össze is omlanak, de ilyenről nem tudok a környéken. Szóval a lakópark. Az szép. Vannak még benne üres lakások, hej, ha egyszer beindul az ingatlan-bizniszem, biztos itt veszek majd egyet. Azt' amíg futok, majd beadhatom a kölköket a szomszédos sísuliba - az is megnyílt már, olyan hideg van erre. Persze a terv még nem áll biztos lábakon, mondhatni a sarkalatos kérdésekben súlyos hiányosságok mutatkoznak (úgymint: nincs lakóparkos lakásom, se pénzem rá, és persze kölök sincs egy darab se - pedig igény lenne mindháromra, különböző mértékben). Na de legalább futok, az is valami, bárhát ugye...