5 hozzászólásEzen a héten sikerült a tervezet kilométer számot lefutnom egy pici változtatással az eredeti tervhez képest. Mondhatom, hogy jól sikerült. Az idő szép volt a levegő friss. Ami a nem volt túl kellemes az a havas terep ahol a bokaficam elleni küzdelem elég sok energiámat emésztette fel. Végül is egyben maradt...
A hosszú futás is jó volt eltekintve attól a kis hibától, hogy nem vittem magammal csak vizet. A 21. kilométernél nagyon leesett a cukorszintem és ezáltal eléggé fáradtnak és zsibbadtnak éreztem magam. A környéken friss bejgli illat szálldogált és én azt hittem, hogy megőrülök. Pedig 24 kilométert és annál többet is sokszor futottam már...De hát a hibáiból tanul az ember! Otthon az asztalon volt egy Újévi marcipán malac egy darabja és nekem az volt a földi manna...elhihetitek...
Nálam általában van pár szem csoki, vércukorszint leesés esetére vésztartaléknak. De volt már olyan is hogy bekopogtam egy házhoz és kértem inni valami cukrosat, mert éreztem, hogy jön a baj. Kicsit meglepődtek, de adtak, és így baj nélkül hazaértem.