Hazaértem :) Túl az első magyarországi versenyen. Mit is mondhatnék..... Ágnessel mentem, teljesen jó társaság volt, bejegyzései alapján pont ilyennek képzeltem őt el :D Miután összeszedtük egymást többszörös telefonos értekezlet után - nálam volt egy kis gond, mert sikeresen minden, de minden papíromat itthon hagytam, se személyi, se tb kártya, se papír arról, hogy én joggal kérem a rajtcsomagom, semmi - és Ágnest faggattam, hogy kell-e valami a rajtcsomaghoz. Ráadásul a párom telefonjába írtuk fel a rajtszámomat, amit ő sikeresen a kocsiban felejtett.... de semmi gond, végül is emlékeztem rá xD Megkaptam a rajtcsomagot sikerrel, összefututunk sikerrel majd pakoltam valami ételt a gyomromba - azaz ingyensali életmentő volt - és mentünk a rajthoz. A hídra felfutás kicsit ütős volt, majd vészesen belassultam, Ágnes ment előre, bár keresett, de nem tartottam fel, hisz gyorsabban fut. Úgy voltam vele, már az elején, hogy kész, benéztem ezt a versenyt, sok ez nekem, lassabb vagyok mint hittem, nem megy, még most visszafordulok. Ha Petyánál lett volna a telefonja meg is teszem, rácsörgök és mondom neki, hogy várjon, visszamegyek, amúgy is felszed a busz. De nem volt nála, így kénytelen voltam legalább megpróbálni. Kocogtam szépen, visszalassultam a megszokott tempómra szerintem - bár kütyüt direkt nem vittem, de a neten meg fogom nézni. Kicsit arconcsapkodós volt, mikor a gyalogosok lehagytak. Mondom kész, mit erőlködök? Aztán úgy a 2. km-nél megnyugodtam és mentem, mivel sűrűn tekintettem hátra, nem láttam a záróbuszt. Mondom, mi mást akarhatnék? Nem akartam többet, csak a buszt ne lássam, ne vegyen fel. Az meg megvan. Akkor? Szóval, innen már csak mentem. Belesétáltam, többet, mint szerettem volna. Az elején nagyon magával rántott a rajt, gyors tempó - nekem gyors - kicsit megkavart. Mikor fáradtam a futásban, visszaváltottam a régi futóstílusomra, mikor összekaptam magam "átmentem kenyaiba". A fordítónál láttam a busz, én mentem a híd felé, ő ment a fordító felé. Háhá, rávertem a buszra :D A hídnál belesétáltam, de ott volt egy csapat, akik konkrétan azt üvöltötték, hogy "Ne add fel rózsaszín pólós, jó vagy! Gyerüüüünk!" Ez nekem szólt, csakis nekem :D Szóval, felfutottam a hídra. A hídon pedig belefutottam az egyik versenytársba, aki sétált. Láttam rajta, hogy nagyon akarja, de elhiszi, amit az agya mond. Megszólítottam, mondtam, hogy gyerünk ,csak szépen-lassan, busz sehol, lassan kocogjunk, éppenhogy nem sétálunk, de fussunk. Nem tudom, mennyit idegesítettem, mert végig pofáztam neki, lélegezzen mélyeket és lassan, nem kell rohanni, mindjárt ott vagyunk.... remélem, nem mentem az agyára. Mikor nem bírta sétált én ott kocogtam mellette, mondta, hogy menjek csak előre, nem akar visszafogni, azt feleltem, szó sem lehet róla. Az utolsó 800 méteren már láttuk a célt, biztattak. Mikor közelebb kerültünk, akkor láttam, hogy az 59- percet kezdjük meg, mondom hóhó, gyerünk menjünk neki! Futótársam nem akart követni, menjek csak. Kizárt. Ott maradtam vele, kicsit rágyorsított, tartottam a tempót, majd elkezdtem fokozatosan gyorsítani és jött velem :D A srác, aki a mikrofonon keresztül biztatta a futókat, kiszúrt minket, szurkolt, még a nevem is bemondta :3 Az utolsó másodpercekben vágtattunk át a célvonalon, azt hiszem meglett 1 óra alatt a 7 km. Úgy saccolom, ez az egyéni rekordom :D A 6 km tart átlagban nekem 54-56 percig, nem a 7 :D

Ja és úgy 2,5 km-nél csörgött a telefonom. Soha jobbkor. Felvettem, anyám volt az, kérdezték merre járok, mondtam erre. Mondták okés, nézzek balra, kint vannak kutyástul. Szóval volt egy kis családi szeánszos stoppom is :)

Összességében nem bántam meg, hogy elmentem - még ha az elején bántam is - de van mit fejlődni és sokat kell fejlődni a jövő versenyeihez. De nem vett fel  záróbusz és többször futottam, mint sétáltam :D