Az első versenyem után(10 km) a maximalizmusomból fakadóan tovább tekintettem és az egyharmad vs félmaraton dilemmában vagyok. Szeretnék még ebben az évben előrelépni, fejlődni. Siófoki Balaton Maraton versenyre gondoltam, hogy majd ott indulok. Na, de melyik távon? A tüdőm-izmaim a felest, az izületeim a harmadost preferálják jelenleg.

Nos, okossággal felkészülhetek a felesre is ( igaz 6p-en kívüli idővel, na de ki bánja, ha megvan az a fél?!), de néha kétségeim támadnak, vajh meddig feszíthetem a húrt egyenlőre?!

Ma kezdtem az első mikrociklust, bíztató futással....na, de hol van még a vég(e)....???

Szóval, nem tudok dönteni, tapasztalt futók, versenyzők ( KI nem az itt, ugye ) véleményére számítok!!!

Ja igen, szeretnék nevezni a siófoki versenyre, ám csak regisztráltaknak lehet. De, ha regisztrálni szeretnék, akkor is kéri a Spuri kártya számomat, szal, mi a megoldás?

Mindenkinek szép és jó hetet kívánok!

Egy kezdően rutinos és egy rutinosan kezdő futó!

Zaklatott volt az e heti felkészülés a tegnapi versenyre. Az elsőre. Rossz idő, pihenés és átmozgatás kellő elegyét igyekeztem összerakni. Többé - kevésbé sikerült. Hét elején egy 5 km-es reggeli edzés, közben pihenő, valamint szénhidrát töltekezés. Előtte való napon pedig egy laza 3 km átmozgatás.

Reggel szakadó eső, Kanizsa felé haladva tisztuló égbolt esővel megint. A helyszínen már csak a felhő meg a 13 fok várt. Becsekkolás aztán öltöző. Semmi jel annak, hogy versenyezni fogok. Nyugalom. Tudom, hisz' többször lefutottam már - menni fog a 10 km. Két célom volt, lefutni és egy óra alatt teljesíteni. Ennyi fér bele szerintem abba, hogy tervszerűen és átgondoltan, edzéstervvel négy hete kezdtem futni. Azelőtt 'csak fertőződtem' s jólesőeket kocogtam - futottam.

Szóval Rajt. Nem vagyunk nagyon sokan, de nekem elegen. Elindulunk és nem találom a ritmust. Nem mehetek el senkivel, csak a magamét kell futnom! Mégis, ha mellém érnek akarva - akaratlanul felveszem a lépésszámot. Az első 7 percben többször is. Ennyi idő kellett, hogy magamhoz térjek. Lemaradok, illetve egyedül (így szoktam edzeni) haladok, rögtön minden a helyére kerül. De mégsem stimmel valami. Lassan futok. Bőven 6 percen kívül. Igyekszem fokozatosan gyorsítani, de a pulzusom nagyon fenn van. Sokkal feljebb, mint szokott. Mi nem stimmel? Egyszerűen kínlódtam 5 km-ig. A fordítónál aztán felszabadult bennem minden és elkezdtem tényleg futni. Fogytak szépen a kilóméterek. Az itthoni átlagon, vagy alatta haladtam. Jó volt, meg lesz az egy óra alatti célidő!

Aztán az utolsó 1,5 km-en elfogytam, pedig 500 méterrel előbb még volt 12 percem a 2 km-re. Bennszorult a levegő, s hiába erőlködtem, 8 mp-el túlhaladtam az egy órát. 

El voltam keseredve, mérges voltam. Hisz' tudok ennél gyorsabbat is. 'Legyen a Te napod!' - áll a befutó plaketten. Hát csak félig lett az. Lefutottam, utolsó nem lettem, de az a célidő....

S most hogyan tovább?

Keresnem kellene novemberben még egy versenyt, s nem tudom mi tévő legyek. 10 km vagy fél maraton? Csábít a hosszab táv, csak lehet, hogy elég lenne a 10, s majd tavasszal az első 21,1 km?

Hiába, no a délelőtt úgy tűnik nem az időpontom lesz. Ez baj, mert a verseny(ek) ekkor zajlanak. A jövő heti versenyidőpontot választottam edzés időpontnak is. Vajh hogyan tudok futni de 10-kor? Nehezen, kínlódva, esetenként ritmustalanul. Nagyon beálltam már a késő du - kora esti periódusra.

De majd a pszichológia, na majd az segít. Rákényszerítem a fejem, aztán mehet a kontroll, minden szabályosan adagolva: levegő, energia, hozzáállás, figyelem...stb. Ez lesz. Meg verseny.

Asszem pihennem kellene a jövő héten. Egy hetes perióduson belül 3x futottam le a 10 km-t. Átlagban biztató tempóban. A következő napok egy rövid, laza futással és pihenéssel telnek, talán egy kis úszás még. Aztán RAJT szombaton.

Már várom. 

Úgy döntöttem ma, az edzést kézilabdás módon folytatom, azaz a bajnokság első megmérettetése előtt vívok még egy felkészülési mérkőzést, s majd a még hátralévő időben csiszolgatom a sebességem...stb. Rákoncentráltam a feladatra, megfelelő állapotba helyeztem magam mentálisan ...és..hajrá. Az előírt adag tempó futást ígért mára, 45-50 percet. Ám én km-t akartam és neki mentem ismét az áhított 10 km-nek! Hogy biztosan tudjam, valóban tudom-e máskor is, nem csak egyszer. Meg hát az önbizalom szinten tartása sem utolsó dolog.

Elindultam, bemelegítő szakasz, utazó sebesség, végjáték. A kis hólyagócskák a bordáim között óvatoskodva tágultak, na de aztán  'bekerült a szél a vitorlába'. A megadott 70%-os futás helyett inkább feljebb mentem. Ott esett jól, ott voltam nyugodt. Ott szerettem.

Ment minden szépen, egyenletesen, fogyott alattam a táv, aztán jött az utolsó 2 km. Ez volt a nehéz. Az ugrott be rögtön, tán gyorsan futottam az elejét, de nem éreztem annak. Hisz' gond nélkül érkeztem az utolsó kilométerekhez. De aztán jött a 'fal'. Azt hiszem így hívjátok Ti régi, tapasztalt futók ezt. Igaz ez a fal, nem az a fal, ami a maraton 30 valahányadik km-re után jön. De nekem jött, ott volt. Meg még a szél is segítette. De rá néztem az órára, annak ellenére, hogy kínlódtam, alig volt feljebb a pulzusom, ám az idő nagyon bíztató volt. Így aztán nyomtam tovább. 

Végül örömmel teli fáradtsággal nyugtáztam, hogy megint sikerült lefutnom ezt a tizest. Önbizalom stabil. Nyugalom állandó. Bizton le fogom futni jövő hétvégén. 

Ja igen, és az idő: 49.55! Csak nézegetem, ízlelgetem, büszkélkedem.

Nem gondoltam azt, hogy ennyire megviseli a fejemet szeptember 3.-a. Felkészületlen voltam a mai edzésre. Hopp, egyszercsak annyi idő volt, öltözni, melegíteni és gyerünk.

Ólomlábakon, meg mintha valaki húzna visszafelé, az 'emeleten' rendetlenség.....szóval egy kínlódás. Talán a 20. percben ( 45 volt a penzum) éreztem először ismerős hullámokat a homlokcsont mögött, ismerős energiákat a küllőkben, s ekkorra rendeződött az oxigén is megfelelő ritmusban és mennyiségben.

Ez így nem mehet tovább! felkiáltással (néma) veselkedtem a tréning másik felének. Valahol megtaláltam az aktuálisan ideális sebességet-pulzust, onnantól kezdve tudtam, hogy ez már lényegesen jobb lesz (érzetre) az első szakasznál. Végig futottam becsülettel a teljesítendőt. Az eredmény nem lett olyan jó, mint szombaton, ám így is elégedett lehetek, összességében a célt tekintve, még így is belefértem volna az egy órába. :)

Tanulság: koncentráltabb rákészülés az edzésre! Tisztább fej!

Változás. Szeretem ezt a szót. Meg a szinonímáit is. Így hát átírtam egy picit az e heti harmadik tréninget. (20p futás, 5p nyújtás, 5 km tesztfutás)..ebből lett aztán 10p nyújtás egy óra futás, 10p nyújtás. Mivel két héz múlva verseny, szerettem volna 'önbizalmat szerezni' arról van e tudásom a 10 km-hez ( ez lenne a cél 'A' része) valamint az egy órához ( ez lenne a cél 'B' része)?

Csak szép lassan...kezdtem el, bemelegítendő minden alkatrészt magamon, magamban. Mintha versenyeznék, nehogy elragadjon a 'tömeg', a saját tempóban indultam neki. S mivel le akartam gyűrni a távot, na és egy kicsit at időt is, nagyon figyeltem mindenemre s persze az órára is. 

Olvastam egy helyütt, egy a felkészülésről értekező szakembertől, hogy a verseny előtti közvetlen időszakban egyszer fussuk le a versenytávot, de két perccel lassab tempóban, mint a tervezett célidő. 

Hát ennek figyelembe vételével tettem a dolgom tegnap a 'pályán'. Az első 20p-ben bőven alatta voltam a megszokott tempónak. Jólesően fogytak a kilométerek. A 30. perc után 10-el emeltem a pulzusszámon, de még mindig alatta tartottam az általam kedvelt sebességnek a lábaim. S milyen jól tettem! Maradt energiám, oxigénem, és csak futottam amíg vissza nem értem a rajthoz. 1:01:55 (10.9 km)! 

A légzésem nagyon hamar visszaállt, a lábaimban alakult ki némi savasodás az utolsó kilométereken, de mérhetetlenül büszke és elégedett voltam! Vagyok. Önbizalomtól, ha nem is duzzadok, de nagyon bizakodóan tekintek az előttem álló két hétre és a versenyre! 

Egy újabb cél az életemben, amelyet sikerülhet elérnem. (persze elértem, de majd, ha hitelesedik szeptember 15-én, Nagykanizsán úgy kb 11.00 - 11.15 között)

Ja igen, s azóta, hogy konkrét céllal futok, mintha megváltozott volna bennem valami. Valami nyugodt erő telepedik rám lassan, kiegyensúlyozottság érzete van a lelkemben.

Szükségem is lesz rá, holnap kezdődik a tanítás! :)