Már régen észre vettem, hogy köszvényes vagyok. Egy éjszaka azonban arra ébredtem, hogy akkorát hasított a fájdalom a lábujjam melletti bötyökbe, majd bevizeltem.

Ugrok a netre, nézem..... KÖSZVÉNY.

Nézem a gyógymódot,.....hát elkeserítő.

 Azóta rövidebb, hosszabb időnként előjön és akkor nem valami frankó a dolog.

A napokban azonban valami olyat alkotott amire még álmomban sem gondoltam volna: már ülni sem bírtam miatta.

Valószínüleg megtámadta a csípő forgónál az izületet. A lumbágóval egyenértékű.

Na mondok akkor diéta. Egész nap vizet ittam, átmosás gyanánt. Valamit segített, de nem tökéletes.

Tegnap azért elmentem "futni", de 5 lépés után 3 olyan mint amikor elmegy a lábból az erő.

De mit is nyavajgok!?

Innen szép felállni és azt a fránya Bükki hegyit lenyomni mint a bélyeget....

Nem ?

Egyszer hallottam egy filmben egy mondást: az egyik szereplő - a kínzó - megkérdezte a kínzottat, hogy tudná-e, mi a jó a fájdalomban?

Nem tudta!

Mire a válasz: Azért jó, mert tudod, hogy még ÉLSZ?

Nem vicces?  De igaz!!!