Megbetegedés és legyengülés miatt nem tudtam edzeni tegnap és ma sem, nem tudom mikorra leszek jobban. Megpróbálok itthon csinálni valamit, legalább egy 20 perces blokkot aerobicozni. A futást hanyagolnom kell még pár napig, de úgy döntöttem nem kezdem újra az első napi futásom, hanem folytatom majd a 2. nappal, 12×1 perc futás+1 perc séta.

Most pedig vitaminhegyek és immunerősités, utálom, hogy ilyen gyengus vagyok...

Nos, hát vége a napomnak. :) Több szempontból büszke vagyok magamra: elsőként arra, hogy fel tudtam kelni ma 10 órakor, miközben eddig az átlag dél-egy-kettő óra volt és megcsináltam végre az óriástakaritásom (utálom, hogy nincs hosszú i az angol billentyűzetemen -.-" ). Másodszor azért, hogy egy görbe este helyett azt választottam, hogy itthon maradok, pihenek és elmegyek futni, ha már "reggel" más dolgom volt. Mondjuk ehhez hozzátett az is, hogy eszméletlenül izomlázam van (köszi RubintRéka, hogy végre tudom milyen, ha úgy kell kimászni az ágyból). Harmadszorra pedig elmentem futni végülis, elkezdtem az első 5 kilométerem edzéstervet. Ez elvileg sosem sportolt emberkéknek (is) jó, gondoltam miért ne. Anno, mikor még küzdősportoltam és durva edzések és edzőtáborok során reggel-este futottunk...nos, nem tudom hogy csináltam azokat meg, régi énemnek respect, mert...

ROHADT NEHÉZ ELKEZDENI FUTNI!

Én nem gondoltam volna, hogy ennyire az lesz. Megcsináltam, oké, de a 8., egyben utolsó köröm már nagyon necces volt. Úgy, hogy 20 éves vagyok, dugidohányos vagyok 1 hónapja, szóval még az sem olyan hátráltató tényező. Szóval mindenkinek óriási tisztelet, aki esetleg nálam később kezdett el újra mozogni-futni, mert tényleg nagy akaraterő kell hozzá, főleg ha még közben le is kell szoknod a bagóról. Drága öcsém mérte nekem az időt, plusz "nehogy elraboljanak" alapon velem tartott bicajjal, miután végigjátszott egy egész focimeccset. Imádom. Anyumnak gondoltam felteszem a kérdést, hogy lenne-e kedve bringázni velem 15 kilométert és rögtön rávágta, hogy "Perszee! :) " ennek külön örültem, szóval holnapra ez a terv estefelé. Olvastam az új cikket a hőségben futásról, hát tényleg nagyon meleg van még 6 órakor is, legközelebb máshogy indulok el majd. 

Szóval igen, a sport tette ma örömtelivé a napom összességében és ez fantasztikus. I'm lovin' it! :)

Nos, tegnap kezdtem hivatalosan a programom. Kitűztem magam elé új célokat, hogy jobban érezzem magam, jobban elfogadjam magam, növeljem az önbizalmam és hogy büszke legyek magamra, hogy büszkék legyenek rám a szeretteim. Nem tudom meddig fog tartani a lelkesedésem, mert az hamar elillan...de megpróbálom komolyan venni ezt az egészet. Reggel kezdem az "Első 5 kilométerem" edzéstervet, plusz aerobicozom majd minden másnap. Szeptembertől heti 2× konditerem plusz futások, meglátjuk.

Többször elkezdtem már, de most, hogy abban az életszakaszban vagyok, hogy 20 évesen feszegetem a határaim ( és most ez kivételesen egészséges :D ), megpróbálom nem elszúrni.

Van egy sztori. Egy rabbi utazik a tanítványával, és a szekerük megakad a sárban. 
- Húzd ki, fiam! - mondja a rabbi. 
A tanítvány húzza, vonszolja kétségbeesetten, vicsorogva, majd' megpattannak a nyakerei - nem megy neki.
- Nem bírom - mondja végül. 
- Bírod te - feleli a rabbi. - Csak nem akarod. (Müller Péter)