Végre karácsony, végre egy kis nyugalom. Remélem, mindenki jól érzi magát, minden testrész megvan még, miután sikerült a fát beerőszakolni a helyére, és nem lett szerencsétlen fa aljából sem fogpiszkáló, mire elkészültetek. Ha angolszász kultúrában élnénk, erre az oldalra már joggal reklamálhatnánk a Télapó edzéstervét, az tényleg döbbenetes, hogy hogyan lehet képes egy este alatt végiglátogatni a világ összes jó gyerekét - így azért, hogy nálunk a Jézuska hozza az ajándékokat, már érthetőbb a dolog, nála a komoly apai segítség meglehet az állóképesség fenntartásához. Róla még azt is elhiszem, hogy nem doppingol.

A sportemberi szemlélet persze ilyenkor, az ünnepek alatt is fontos. Elsősorban nyilván a megfelelő táplálkozásra kell odafigyelnünk - erre ad tökéletes alapot az Anya Update nevű étkezéstechnikai csoda, ami abból indul ki, hogy alapvetően mindent szabad enni. Sokan azt mondják, hogy hat óra után már nem szabad semmit sem enni, ennél ezekben a napokban sokkal jobb ötlet egy szót módosítani csak, hat adag után már ne együnk azért többet. Persze csak ugyanabból az egyfajta ételből, másból nyugodtan újra lehet kezdeni.

A karácsony azért is remek az edzések szempontjából, mert rávezet a téli alapozás fontosságára. December közepére már elég bosszantó tud az lenni, hogy minden edzésre sötétben kell már elindulni, hogy folyamatosan hideg van, és persze hogy az alapozó tempó még sokkal lassabb, mint az, amit igazából tudna az ember egy jó kis tavaszi pörgésben. No, a karácsony helyreteszi ezeket a problémákat, aki igazán szereti a sportot (márpedig ki ne szeretné?), az egy otthoni evés - szülőknél evés - nagyszülőknél evés - szerencsésebbeknél másik nagyszülőknél evés kombináció után hihetetlen módon várni fog egy-két lassú, de jó sokáig tartó edzést. Az elhízásra hajlamosaknál ott lesz egy adag extra edzésmotiváció az ünnepek után is, szerencsére én ebből az egyből azért kimaradok. Ellenben önbizalomnövelőnek fantasztikus ez a pár nap, most például egy 18 km-s futást tervezek a szüleim meglátogatásának egyik kis szünetében - ez otthon annyit jelent, hogy a szomszéd kerületbe azért már át kell futnom, itt meg egy várossal arrébb fogok visszafordulni. Kimondani azért szépen hangzik.

És persze a legfontosabb: itt a tökéletes idő a lelassulásra. Amit egy edzéstervben hívhatunk mentális regenerálódásnak is, de ennél sokkal szebben hangzik, ha azt írom, hogy béke. Hogy nyugalom, hogy szeretet. Hogy egy kis kikapcsolás fejben, ami már valami rettenetesen hiányzott. Meg a Reszkessetek, betörők, igen. Ezt kívánom mindenkinek. Legyetek nagyon jól, boldog karácsonyt.

Eljött a mi időnk, a hidegtűrő embereké. Az én fajtámé, akiknek ilyenkor sem kell agyonöltözködnünk magunkat, elég egy-két réteggel több. Végre revansot vehetünk minden áprilisi edzés utáni percért, amikor az első tizenöt fokos napon egy kényelmes átmozgató edzés után is vallatásra használhatná a szagunkat a spanyol inkvizíció. Ilyenkor bezzeg elég egy kevéske plusz, én például futáshoz még mindig csak rövidnadrágot veszek, mit csináljak, bírom.

Persze nem minden szép, minden jó ilyenkor, még jó hidegtűréssel is ólomlábakon csoszog az idő, az az aljas, hogy még mindig nem akar jóra váltani, és még hónapokig nem is fog. A leglátványosabban akkor szembesültem ezzel, amikor nekiindultam egy kétórásra tervezett bringázásomnak, szakadó esőben, és úgy öt perc után már azon gondolkoztam, hogy nem, ez nem egy futó tavaszi záporocska, ennek nem lesz vége, végig az egész edzésemet ilyenben kell lenyomnom, nincs könyörület. Jó, az, hogy utána még három napig folyamatosan esett, már tényleg egy kicsit sok volt... Hát ugyanez nagytotálban. Mindegy, tudomásul kell venni, még jó pár hónapig nem lehet edzeni normális körülmények közt.

És nem csak az idő jár ólomlábakon, hanem gyakran én is. Jó lassú tud lenni az alapozás, hiába mondom el magamnak milliószor, hogy most még nem kell rohanni. Persze azért szeretem a hosszú, lassú edzéseket, jó dolog tud lenni a kilométergyűjtögetés. Még úgy is, hogy ez még csak a munkának nagyon az eleje - maradva a házépítés rémesen elcsépelt, de annál praktikusabb példájánál, ha a jövő nyári nagy menetem lenne a ház, akkor most tartok ott az építésben, hogy a szerszámokat már kipakoltam, és valamit már sikerült is ásnom lefelé, de tényleges, látható eredmény még arrébb van. Ami nekem ezekben a hetekben extra nehezítést jelent, azok a fogaim - egy bölcsességfogamtól viszonylag problémamentesen megszabadítottak, egy gyökérkezelés viszont azóta is folyamatban van, ami miatt azért többször is át kellett szerveznem az edzéseimet (lásd még: tömés után úszni rossz ötlet lenne). Mégis, azt gondolom, haladok.

Sportágakra lebontva ez azt jelenti:

- Úszásban már stabilan 2 km fölött megyek, persze ez még csak a kezdet. Heti két edzés, abból az egyik jó hosszú, a másik inkább pörgősebb, pihentető. Eddig jól bírom.

- Bringa: a nagy téli kérdőjel. Mentem még hosszabbakat, még amíg lehet - a hideg nem gond nagyon, addig kell örülnöm, amíg az útviszonyok engedik a hosszabb kinti tekerést. Ebből is heti kettő volt, egy másfél és egy két óra környéki, abszolúte visszaszoktató jelleggel egyelőre, olyan tempókban, amikért eléggé kiröhögném magam tavasszal, de most nyilván nem ez a lényeg.

- Futás: továbbra is ebben érzem magam a legjobbnak magamhoz képest. Hetente kettő ebből is, az első inkább könnyed résztávozás, egyre hosszabb egyben lenyomott erősebb részekkel, az ilyen tud fárasztani, de egyelőre rendben vagyok velük. A másik egy hosszabb állóképességi, ebben szép fokozatosan már 17 km-ig feljutottam, és minden gond nélkül bírom. Az év végéig jó volna a stabil húszas környékére jutni úgy, hogy az problémamentesen legyen heti szinten, és aztán majd még följebb. De egyelőre türelmes igyekszem lenni magammal.

Szóval itt vagyok most. Volt már rosszabb, lesz még jobb - nagyjából így tudnám összefoglalni az eddigieket. És úgy, hogy akármi is van, szeretek télen is edzeni.