mivel szóba jött az ironman, logikusnak tűnt legyen elötte meg a következő lépcsőfok a tervben, az ultrafutás...a naptárt böngészve találtam Baját, asszony rábökött menjünk...naná voltak közelebb is 6 órások, nekünk jó a legtávolabbi...

már gyanús volt a pálya szintkülönbsége...csak 31 méter, mondhatja bárki az semmi 2740 méter alatt, viszont a terv 19 kör volt, mert nem tudtam a befejezetlen kört hogy számolják, gondoltam az a 2 km plusz belefér...és így már 589 méter megmászása jött ki...ami magában hordozta a feladat keménységét...mert kifogtam Maratonfüredet 1. maratonra, viszont utánaszámolva ott is csupán 200 méter körüli felfelé menet volt...gondoltam csak meg lesz valahogy, azóta edzettebbek is vagyunk, meg itt nem hosszú felfelé szakaszok vannak több kicsi, regenerálódunk...

nem aludtunk lent, spórelva a költségeken hajnalban levezettem...gond nélkül leértünk...volt is idő kis sétára, javasoltam sétáljuk végig a pályát, legalább megismerjük...elvileg senki nem futott még rajta, 1. verseny volt itt...sétálva semmi extra nem látszott rajta, télleg ahogy mondták sok árnyas rész, sok aszfalt, viszonylag kevés vacak minőségű út, megnyerő környezet...

tájékoztattak elötte mindenről, meglepetésemre a 2740-es pályából 2675-ös lett...rosszul emlékeznék?

nem hiszem, de kis utánaszámolás után így is jó a 19 kör...

jöttek a hírességek, Szilvi, Tibor, meg még sokan, párat már láttam itt-ott, kisebb bemelegítés, Puszi, és Hajrá...

azt tudtam 2 óráig gond nélkül elszaladgálok, 3 óráig még jólesően, aztán kezdődnek a bajok, az uccsó 2 óra meg gyötrelem lesz...fene az okos buksimat :-))

kiszámoltam az iramot itthon, persze a futpood nem pont azt mérte mint az igazi távolság, de viszonyításnak jó volt...6.20 körül szaladgáltunk, frissítgettünk, iszogattunk...volt azért napos oldal szépen...frissítés nem volt túl gazdag, pár aszalt termék és a sót is kispórolandós sósmogyi...mert a támogató a Mogyi volt...ital meg víz, pepsi max (cukormentes nagyötlet ilyen versenyre), szörp...később jött banán úgy 1 óra után...

az iram jó volt, fogytak a körök, előrébb voltunk mint a fele, gondoltam ez jó mert később lassulunk...ez így ment 3 óráig, akkor meg volt a 10 kör, tehát fél körrel azaz 1.3 km-el előrébb jártunk...még 4 óráig kis lemaradással tartottuk az ütemet, akkor már csak óránként 3 kör kellett...4. óra után már jól esett kicsit tovább időzni a frissítőknél, nem sokat de picit, kis séta is beleficcent utána, nem esett jól elindulni...kaja már nem csúszott le a gigámon, főleg víz, és bevizesztem a fejpántomat minden frissítőnél, az jól esett...asszonyka panaszkodott erre-arra, lábujj meg ez-az, de mondtam neki ez még semmi, majd egész másokat fog érezni a végén...néztem a tempót, a táblát, 5 óra után még terven belül voltunk, igaz tudtam a 19. már nem biztos hogy végigmegy, de elvileg nem is kell, majd meglátom a 18. után mennyi hiányzik még...de akkor már a kis dombocskán is sétát kértem, kivoltam...Szilvi már 3. körben lekörözött, ami nem is izgatott, és ez így ment visszatérően...aztán a uccsó órában mikor elment mellettünk, láttam már közel sem abban a tempóban száguldozik...pedig Ő tapasztalt és erős versenyző...állítólag féltávnál eszébe volt megfordítani a futás irányát...majd legközelebb :-))

az elején még acconykával beszélgettünk, aztán Ő még nyomta a 4-5. órában is, nem válaszoltam, há mondom csak észreveszi hogy unci...de akkor már minden idegesített...a kicsi domb, a kis-szakasz rossz minőségű aszfalt...és lőn csoda a 6. órában már nem beszélt :-)))

azért fogyott-fogyogatott, főleg az idő...sose gondoltam keveslem majd a 6 órát egy futásra...csúsztunk kifelé az időből, ezért 5 óra 20 perc körül, mikor a 17.-et befejeztük, mondtam nem állunk meg frissíteni...mivel apelláta nincs, ezért elkeztük szaporázni, abban az iramban ahogy elkezdtük frissen az egészet...tudtam iszonyat lesz, de ezért jöttünk, nem lehet hiábavaló ez a sok idő, pénz...kudarcélményem meg van elég, nem hiányzott még ez is :-))

nem tudtam hogy bírjuk, mert ásvány már nem volt sok bennünk, de láttam szedi a kis patáját, nem nyafog tudja menni kell...a 18. végén a távot nézve 48.150-en álltunk, az időben nem voltam biztos mennyit látok az órámon, de annyit tudtam még kell 2 km, az meg majd' 1 kör...asszony felvette a 2 babzsákot a rajtszámunkkal, azt kell ott hagyni ahol megszólal a sziréna ha lejár az idő, és huss...elérkeztünk a kb 2 km-hez, mondom megvan, sétáljunk. mert meglepve tapasztaltam még van kb 10 perc...kb, mert az elejét naná hogy nem indítottam pontosan, mint Maratonfüreden...

Gratuláltam asszonykámnak, nagyon penge vagy...aztán 5 perccel a vége elött nagyképűen mondom nem sok van hátra, kocogjunk be a célba...aszongya ő nem megy már sehova...hála égnek, asszem én sem bírtam volna :-))

sziréna, babzsák lerak...gondoltam ha hiányzik pár méter, kislabdával hajítottam 70 felett, ezt is 30-ra csak elhagyítom...de nem kellett :-)))

aztán jött a test válasza a megterhelésre...a vér kiment mindenhonnan, sztem csak a szívemben maradt kevéske...asszony eldőlt az úton, lila szájjal, láthatólag nem volt jól :-)))

én nem akartam ledőlni, mert nem tudok felállni, és még rosszabbul vagyok mint sétálva...de aztán ledőltam a fűbe...nem sokáig, mert egy hangyaboly betelítette fél lábam, pattantam felfele...asszonyt felhúztam, kerülgették a biciklisták :-))

kellett nekem 1.5 óra míg normálisnak mondhatónak éreztem magam...a vádlim és a sípcsontomon az izom egyszerre görcsölt, nem tudtam hova nyújtani mert a másik akart görcsbeugrani...asszonyka meg sírt  úgy kivolt...hiába, nekem köszönheti tőlem kapta :-))

utána tésztaparti, de enni én nem tudtam...láttam mindenkit kicsinált ez a 6 óra itt...érdekes, aki elején otthagyott minket Sárváros pólóban, na mondom ő profi futott már ott, őt a végén visszaelőztük...de az igazi profik mentek mint a golyó...

nem hittem volna, de hazavezettem utána, ez céges kocsi asszony nem vezetheti...aszittem nem tudok majd, de a kuplunkgoláson kívül nem volt más bajom...így nem kellett ott aludni...

másnap aztán jöttek a fájások, meg harmadnap...tán a 4.-en elmegyek bicajozni egy kicsit...a térdem nem éreztem közvetlen utána egyáltalán hogy fájna, aztán később igen, de korántsem annyira mint maraton után...

tehát aszondom, a szinteket figyeljük ám de nagyon...a Balcsis ironman kilőve, eleve, csakis Nagyatád jöhet szóba, ha...haha :-))