Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 42 750 477 km-t sportoltatok
Félmaraton és egyéb finomságok

33. Wizzair Budapest Félmaraton - visszatértem (úgy tűnik) ;)

oszanna | 2018-09-10 19:09:00 | 1 hozzászólás

Sikeresen vizsgázott az új helyszín (a BSI szerint legalábbbis Nyelvöltés). Sikeresen vizsgázott az őj futócipőm (az 1 hónapos felkészülése után). Sikeresen vizsgázott a sajátkészítésű edzéstervem. Sikeresen vizsgáztam én is: lefutottam megint a félmaratont. És, hosszú idő után, újra ment, nem volt az egész egy szenvedés és élveztem.

Áprilisban a Vivicittás 10 km után - ami egész szépen ment - egy vonatút alatt összedobtam magamnak egy újrabelelendülős  félmaratoni edzéstervet. Készülgettem, készülgetett a diplomamunkám is közben, lenyomtam egy 10k-t a női futógálán a dögmelegben, és, június végén sikeresen lezáróvizsgáztam. Szóval szabad lettem (egy időre, mert még visszamegyek MScre is...majd februárban Nyelvöltés). Azóta dolgozok, és több időm van, mint...hát, nem mint valaha, de olyasmi. Nevetés Kicsit ugorjunk: eljött a szeptember. Egy hetes pihenő (sulikezdés helyett nyaralás, hehehe) után jöhet a szokásos félmaraton. 4 éve nem voltam ilyen felkészült. Tudtam, hogy most az vagyok, de ennyi aligfutós év után nem mertem semmiben reménykedni. Sikerül, ahogy sikerül.

Vasárnap reggel annyira nem tetszett semmimnek az 5 óra. A nap még sehol. Olyan volt, mintha 2 perce hunytam volna le a szemem. Na de ez a jelenség se ismeretlen...ÜvöltésNevetés Időben elindultunk kísérőmmel, időben kiértünk, közben a nap is felkelt. Még akkor pakolták csak ki a mobil wc-ket, így bent tobzódott mindenki, aminek a biztiőrök annyira nem örültek, dehát a szükség nagy úr, aminek 2x is engedtem, hogy ne a rajt előtt kelljen, de persze csak kellett, így megint kapkodva álltam be a rajtba. Árnyékban még hűvös volt, napon már nem annyira. Nem igazán a rajtra figyeltem, csak úgy elindultam, hát jó, akkor fussunk egyet. Egészen vagy 3 km-ig éreztem, hogy szar helyre álltam. Jó, a saját zónámba, de túl hátul. Mentem volna, és nem volt merre-hova, csak keringtem a többiek körül-között. Meg is fogadtam, legközelebb 1 zónával előrébb nevezek. A pulzust direkt nem néztem. Tudtam, hogy magas lesz, és csak idegeskednék miatta, úgyhogy maradt az érzésre futás. A tempót km-enként ellenőriztem. 5 percesen éppen kívül volt, kellemesen meglepődtem. Először csak úgy voltam vele, érjek be 2 órán belül, de ettől vérszemet kaptam. Nem éreztem nehéznek ezt a tempót, úgyhogy kicsit gyorsabbat vettem fel, és innentől ezt tartottam. Éppen túl a kényelmesen, de lendületesen. A frissítőpontos kiliket leszámítva sima volt 5 percesen belül futni. Gyorsan elteltek a km-ek. Csodálkozva élveztem, hogy ez megy. Elszoktam ettől az érzéstől, de kedves, rég látott ismerősként üdvözöltem. Felhőtlen kék volt az ég, csupasz, izzadt bőrömet hűtötte az árnyékos szél, fülemben ordított a jó zene[azért még figyeltem mindenfelé, hallottam a külvilágot is], én meg csak raktam a lábaimat egymás után fáradhatatlanul. Tökéletes volt. És tényleg, minden 1000 méter olyan gyorsan elment, hogy igazából gondolkozni se volt idő. A fotókról szerintem lemaradtam, jó szokásom szerint, engem nem szeret a kamera. NyelvöltésAmennyit zsémbelődtem a verseny előtt a hajnali kezdés és az új, rakpartos útvonal miatt, annyira nem is vettem észre közben, sőt, még talán hozzátett ez is valamennyit. A 17. km jelzőt valahogy elmulasztottam, így csak néztem, hogy mivan, mikor elmentem a 18. mellett. 18, akkor már csak 3 van. Megint egy árnyalatot gyorsítottam. Aztán Szabadság-híd, és megint. 20 km. Itt van az Egyetem is. Ez a szeretet-gyűlölet érzés is motivált: akkor is lefutom. Megcsinálom, nem is akárhogy. Ahogy az egyetemet is befejeztem(legalábbis a BSc-t). Érdekes, hogy nálam ez a 2 dolog hogy gátolja és mégis hogy segíti egymást: alig tudtam futni, míg egyetemista voltam(se idő, se energia, se életkedv hozzá), mégis, olyan kitartóvá nevelt, amilyen sosem voltam még. Vagy azért tudtam elvégezni a képzést, mert a futástól eleve kitartó voltam? Hmm. Mindegy, így megint belehúztam. Viszont nem 1, hanem 1.1 km maradt még, egy örökkévalóság a különbség... Így a vége, az utolsó 5-600 m már kicsit fájt, kicsit küszködős volt. Utolsó 100 m. "Mosolyogj!" Na hagyjál már. Ennyi év után már tudom, hogy ilyenkor olyan mindegy, hogy mosolygok-e, ígyis-úgyis olyan fejem van utána a képen, mint aki épp megpusztul, még ha nem is így van. HatározatlanNyelvöltés Megint összejött: sprinteltem a végén, úgy, hogy már azt hittem, úgyse fogok bírni. Cél, jöhet az elmaradhatatlan kézfelemelős ujjongás. Enélkül nem félmaraton a félmaraton. Aztán nagy levegő. Vége. Botorkáltam, na, végre van hely odébbmászni, van idő fellélegezni, van idő magamhoz térni az éremig is, a csomagig is. Meg se néztem az időm se egészen addig, míg a kísérőmmel nem találkoztam. 1:43:38. Nyakbaborulás, aztán szünet nélküli csacsogás az elmúlt 21.1 km-ről, mintha csak egy 5 perces szeánsz lett volna.
Sikerült. Visszatértem. A jóleső, a nem vánszorgós félmaratonhoz. Az élvezhető futáshoz. Nevetés Verseny előtt megfordult a fejemben a 30 km újbóli teljesítése. Kitaláltam, ha jól megy, nem túl szenvedős a félmaraton, akkor megyek. Hát, nagyon úgy néz ki, október 7-én 30000 métert futok...KacsintásNevetés

Ui.: még a félmaraton előtt vagy ey hónappal beneveztem külön a mérnök félmaratoni bajnokságra is. Most eszembe jutott, hogy ez is volt, megnéztem az eredménylistát. Nahát, 1. vagyok a női mérnökök közt!MeglepettNevetés Ezt se gondoltam volna...Nevetés

2018-09 hó (1 bejegyzés)
2016-04 hó (1 bejegyzés)
2016-01 hó (1 bejegyzés)
2015-09 hó (1 bejegyzés)
2015-04 hó (1 bejegyzés)
2015-03 hó (1 bejegyzés)
2014-11 hó (1 bejegyzés)
2014-10 hó (1 bejegyzés)
2014-09 hó (2 bejegyzés)
2014-05 hó (1 bejegyzés)
2014-04 hó (4 bejegyzés)
2013-09 hó (1 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (1 bejegyzés)
2013-04 hó (6 bejegyzés)
2013-01 hó (1 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2012-04 hó (2 bejegyzés)
2012-03 hó (1 bejegyzés)
2012-02 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (1 bejegyzés)