Ahogy az a tankönyvekben az anyagrészek lezárásaként szolgáló fejezetek élén állott :)

Mi is történt az elmúlt fejezetben... Először is: volt két hét kihagyásom. Futástól független okokból ugyan, de abba akartam hagyni az egészet. Aztán rájöttem, hogy az ok nem ér annyit, hogy miatta beforduljak és feladjam. Másodszor: eljött a jó idő, végre ki lehetett szabadulni futni. Kiderült, hogy kétféle fülhallgató létezik: a kényelmetlen és a használhatatlan. Tehát zene nincs, legalábbis amíg nem találok valami elviselhető ÉS használható megoldást. Viszont mivel sikerült rávennem három sarjam közül a két nagyobbikat, hogy alkalmanként jöjjenek velem, egyelőre nem is hiányzik. Úgyhogy a jelen felállás szerint egyik nap a nagyfiammal, másik nap a lányommal futok - az első 5 km futás-séta beosztása alapján ugyan, de annál általában hosszabb távon, vagyis több ismétléssel az előírtnál. Büszke vagyok rájuk, hogy vállalták, hogy végigcsinálják. És mókás együtt. Még így is, hogy ma földig hajoltak a fák (na nem a teljesítményünk előtt :)) és nyilván egész úton szembeszél volt :)

Az összefoglalás pedig, hogy mégsem megyek midicittàra idén. Jól esik a futás, hiányozna is, ha megint kihagynék napokat, de még nem érzem úgy, hogy rajthoz kéne állnom. Egyelőre marad az örömfutás. Aztán majd meglátjuk, hosszú még a szezon :)