Mostanában nem nagyon futok. Pedig lehet, hogy kéne. Hogy miért? Hát olvassatok!

Olyan rég kukkantottam már be nagyerdei barátainkhoz, hogy a minap arra gondoltam, arrafele veszem utamat, hogy kifürkésszem, történt-e valami az elmúlt bő egy évben. De úgy láttam, hogy nem nagyon. Ezek ugyanolyan állatok, mint régen. Pedig semmi érdekes nem történt… a nap sütött, bár ez a felhőktől egyáltalán nem látszott, s most, hogy a levélhullással beköszöntött az avar kor, gyönyörű színekben kezdtek játszani a fák mellé lepakolt autógumi- és használt hűtőszekrénykupacok. Háromlábú Nyúl Géza hangja hallatszott a kupac mellől, amint valakinek nagyon magyaráz. Úgy értelmeztem, hogy egy emberszabásúval beszél, hiszen azt mondta:

-Melyik az a szerkezet, amelynek segítségével a csodatévő aranyhalból táltos paripát lehet alkotni? – mormogás volt a válasz – Hát a HAL-LÓ készülék, te majom! – aztán többet nem szólalt meg.

Épp arra gondoltam, hogy ilyen alapon ha a kínai büfében a húslevesben emberi medencecsont darabokat találsz, az a csípős leves, mer benne van a csípő? És ha azt megfogom, én vagyok a csípőfogó? De nem tudtam kifejteni magamnak a gondolatsort, mert ekkor hirtelen az alsó ösvényen kisebb társaság jelent meg, akik a Nagymálnásból jővén a kapatos Medveapu vezetésével spontán tüntetésbe kezdtek, ahogy azt a  tévében látták valaha, bár a szöveget már elfelejtették. Így aztán hangos „Lápiretek! Lápiretek!” üvöltözéssel vonultak el a rét mellett. Ám mögöttük szomorúan tűnt fel a Nagyerdei Kísértet, kezében a Mocsári Bíróságról kapott szellemidézéssel, miszerint éjjel egykor köteles megjelenni egy tárgyaláson mint a régi idők tanúja. Ahogy meglátott engem, felcsillant a szeme és felém fordult és kissé megemelkedett, hogy szellemi fölényét fitogtassa.

-Jó napot kívánok. Megállt az órám.

-Hö? – hökkentem meg.

-Mondom megállt az órám!

-És ezt miért nekem mondja?

-Hát nem magánál kell bejelenteni az óra állását?

-A gázóráét, ember! – persze azt se nálam kellett, de most vitatkozzak egy szellemmel?

-Elég gáz az az óra…

-És megállt?

-Meg. A múlt hét végén, mikor eljött a téli óraátállítás ideje, átállítottam a szemközti sarokba. És azóta áll.

-Hogyhogy?

-Mert ez egy állóóra, tudja. Paripa formájú.

-És mondja: igazi-e ez a ló-óra?

-Á, fenét. Azt hittem, hogy igazi, de ez hamisítvány. Ál-lóóra – mondta a szellem, s ellibegett.

No ekkor gondoltam arra, hogy talán most van itt az ideje, hogy inkább újra elkezdjek futni.

:-D