Tegnap úgy döntöttem, hogy ellátogatok kedvenc boltomba és veszek egy futócipőt a Balcsira. Lehet röhögni, hogy egy héttel előtte új cipőt veszek, de én már csak így szoktam. Az volt a meghatározó a döntésemben, hogy hétfőn elmentem egy utolsó hosszút futni, ki Gödöllőre a hepehupákon és vissza - és a hosszabb lejtőkön valahogy nagyon furcsán keménynek éreztem a cipőm talpát, valamint a bokám-térdem is jelezte, hogy most ez neki sok volt... Hja, én meg azt képzeltem megspórolhatom a cipő árát nyár közepéig, de logikusan átgondolva egy 1500 kilométer körül használt cipő igen rossz döntés volna a Balatonra, tudván, hogy a verseny után úgyis vennék egy újat, mert idén még minimum egy 150 feletti távot akarok futni. Így aztán elmentem a bolba és vettem egy Adidas Supernova Sequence II.-t a régi Supernova Sequence-em helyett. Otthon felpróbálva éreztem, hogy ég és föld a kettő, az új rugalmas, puha, egyáltalán nem tud berogyni középen a belső talpélnél, nem "csattan" leérkezéskor, a talppárnánál is remekül csillapít - míg a régi talpa mindezeket nyögvenyelősen produkálja, nyugdíjasan. Örömmel tapasztaltam, hogy ezek szerint Adidasék megint fejlesztettek egy sort a Sequence sorozatban...

Azért kíváncsiságból összehasonlítottam a két ciőt szemmel is - és lőn meglepetés: a két cipőnek tökéletesen azonos a talpszerkezete, csak a felső rész változott. És akkor megnyugodtam, hogy jó döntést hoztam, hiszen az "ég és föld" érzést pusztán csak az okozta, hogy tényleg nagyon elhasználtam a régit és tényleg őrültség lett volna abban elindulni.