Ma tavaszt köszöntöttem. Végre kijutottam ugyanis futva Szentendrére! Párszor már próbáltam, de valahogy sosem jött össze. Láttam sokféle tavaszi állatot, köztük csónakosseggűeket, akik magukat valami "kajakosoknak" neveznek, láttam rengeteg gyönyörű, színes lepkét, akik a nedves töltésen cikáztak, láttam egy állatot a zebrán parkolni, a senkiföldjén a töltés mellett pedig egy másik állatot hájas hassal az autója mellett meztelenül napozni.Ha én akkor elviszem a kocsiját, beállt volna jobb híján horgászni a kukacával. :)
Akármi is történik ezek után, jöhet vissza a hideg, a szél, számomra végérvényesen tavasz van. Hiába minden: a fény, a meleg, az előbújni készülő virágok és a még alig, de már érezhető illatok bebizonyították, hogy eljön idén is a napelemeim feltöltésének féléves ünnepe. Ahogy minden évben. A világ mindig járja a maga útját, körbe-körbe-körbe-körbe... Mindig ugyanoda érkezünk, s noha valami mindig más, a megszokott jó dolgok megmaradnak. Körbe-körbe... körbe... És még egy kör, és még egy kör... és mégegy...
Körbe, körbe...
Tényleg! Sárvárra is be kell neveznem! Aztán... körbe...
:)