Nemrég tettünk egy  családi autós körutazást a Nyugat-Balkánon, Albániára súlyozva. Megnáéztük a Szarajevót (nagyon szimpatikus város!), túráztunk a montenegrói Alpokban (amihez képest a Magas-Tátra egy jelentéktelen  domb), keresztül-kasul bejártuk Albániát, majd a macedón-albán határon az Oridi-tavat. Sokan őrültnek tartottak minket az út miatt, holott nem történt  - ha az ember nyitottan, előítélet-mentesen áll a dologhoz -nagyon könnyen megszerati asz országot. Csodás táj, higetetlen kedves embere, totál turistamantes környezet, megannyi meglepetéssel. Albániában tényleg minden előfiordulhat, és annak az ellenkezője. Nagyon sokat fejlődott (?) az utóbbi időben, de még mindig  egy egészen különleges világ...

De ez itt egy futróblog, úgyhogy maradjunk a témánál. Montwenegróban összejött egy remek magaslati futás, csakúgy, mint Macedóniában az Ohridi-tó feletti hegyekben. Albániában viszot alig sikerült futni. 6 helyen laktunk Albániában, de a közeg  eltántorított a futástó.  Valahogy annyira idétlennek, diszonánsnak véltem, hgoy abban a környezetben  elmenjek futni, hoy inkább tartózkodtam tőle. Tiranában azonban hétvégén voltunk, ráadásul közel volt a városi park, voltak más hajnali futók is, úgyhogy ott nem éreztem magam teljesen tájidegennek. Délen pedig, szinte szemben Korfuval a gyönyörű tengerparton semmi ilyen probléma nerm volt. Képek a szokásos vonatkozó  albumban .

Ajánlom mindenkinek, hogy menjen és nézze meg Albániát minél hamarabb, amíg késő nem lesz!