A tegnapi mogyoródi kifutással befejeztem az évet. Jó volt a tiszta hideg zúzmarában futni, ismeretlen utakon. Szeretem az ilyen felfedezőutakat.  A szokásos futásokat is próbálom mindig cifrázni. Persze lehetetlen minden alkalommal máshol futni, de azért igyekszem a sűrű ismétlődéseket elkerülni. Van is vagy 100 utam bookmark-olva.

Ezzel be is zártam az évet, ami minden bizonnyal (bár rendszeres statisztikát csak tavaly óta vezetek) az eddigi legjobb futóévem volt. A 223 futás során összesen 3010 km-t abszolváltam, és az évből több mint 10 napot elfutkároztam. Azért ez így elég perverz...

Az év legnagyobb sikere, hogy túl a maratoni koron végre lefutottam életem első rendesen kimért maratonját (Debrecen, 3:38:40).Az év legnagyobb kudarca pedig, hogy pont az év fő eseményeként várt Plus maratont az idén se tudtam lefutni, most éppen egy, az utolsó pillanatban jött hányásos-fosásos vírus miatt).

Az év legfantasztikusabb futása a Bihari- hegységben esett meg, amikor egy remek túra után koraeste még elfutottam az Elveszett Világba (ami egy fantasztikus sűrű erdő, benne érdekes kartsztjelenségek, zsombolyok mindenütt: sejtelmes, titokzatos, elhagyatott hely). A másik legelemlékezetesebb futás is Erdélyben volt, mégpedig Farkaslakán. Kukkerrel megmutatták, hogy hol van a falu fölötti hegyen az árvízi emlékmű Mária-szobor. Gondoltam megnézem közelebbről. De mire elindultam, leszállt a reggeli köd, és semmit sem láttam. Bóklásztam vagy egy órát a havasokon, de a ködben nem találtam, amit még korábban messziről is tisztán látni lehetett. Egy idő után feladtam a dolgot, leereszkedtem. De mire leértem, a köd felszállt és (lentről) már megint látni lehetett..... Mentem volna vissza, de sajnos már nem volt rá idő.

Az év legszörnyűbb futóemléke pedig szintén egy kora reggeli futás Pag szigetén, a horvát tengerparton. Csak egy sima reggeli tizit terveztem, de valahogy eltájoltam magam a kopár szigeten, és így aztán lett belőle legalább egy félmari: étlen- szomjan, a már reggel is erősen tűző napsütésben, a sós levegőn. Körülöttem csak a fantasztikus Pag-i táj: a  kék tenger, kősivatag, szúrós mediterrán aljnövényzettel és birkákkal.. Árnyék sehol és persze sehol egy teremtett lélek, akitől vizet kérhettem volna. Teljesen kiszáradtam, az utolsó km-eken majd’meghaltam (pedig én általában jól bírom a futást folyadék-utánpótlás nélkül) Hát elég nehéz elképzelni ezekben a hideg napokban.....

Hát ezek jutottak hirtelen eszembe erről az évről. Összességében sose rosszabb évet: se futásilag, se amúgy. Jövőre tervezni nem tervezek semmit (ez eddig is bevált), célkitűzésnek meg legyen elég ennyi.

BUÉK mindenkinek!