Ma van 2 hónapja, hogy nem dohányzom. A sérvműtét után még megszokásból rágyújtottam 1x-1x, de amikor hazajöttem a kórházból gondoltamn, ha úgyse kívánom igazán, akkor tán nem is kéne egyáltalán rágyújtani. És lőn. Igazából nem volt ez nagy elhatározás, csak egyszerűen úgy alakult.

Mondjuk már korábban is kérdezgette is az asszony, hogy mivel  az utóbbi években amúgy is csak kb 8 szálat szívok naponta, akkor azt meg minek? A válaszom meg az volt, hogy arról a kevésről  leszokni meg minek? Egyszerűen jól esett cigizni, szerettem pld elvonulni a teraszra egy cigire, és közben  gyönyörködni a leandereimben, stb. Meg bosszantott az a borzalmas társadalmi nyomás is a leszokásra, és már csak azért se volt hozzá kedvem.

Most viszont úgy alakult, hogy mégiscsak aabbahagytam. Azóta 1x-2x rágyújtottam, nem annyira azért,mert hiányzott, sokkal inkább azért, mert kíváncsi voltam, hogy jól esik-e még. És pár slukk után eldobtam. Annyi elég volt. Volt, hogy egész egyszerűen undorítónak találtam, hamutartó íze volt.

Összegezve a tapasztalatok:

- Nem annyira a cigi hiányzott, inkánn a cigarettázáshoz köthető rítusok. 

- Közérzetem se nem lett jobb, se nem lett rosszabb attól, hogy nem bagózok (talán ahhoz nem szívtam korábban eleget?). A leszokás hamar jelentkező jótékony hatáaiból én semmi nem éreztem.

- Nem múlt el a reggeli köhögés (addig se volt) 

- Nem kezdtem el jobban érezni az ízeket, szagokat. Kivétel: a kávé (régen mindig cigiztem kávézáskor, de így cigi nélkül még finomabb!)

- Nem éreztem, hogy bármennyire is javult volna a légzésem futáaskor, nem kapkodom kevésbé a levegőt, mint eddig..

- Persze örülök is, hogy ilyenb könynen sikerült megszabadulni a dohányzástól (talán tényleg nem voltam olyan nagy függő, igaz, vagy negyed százada cigiztem), de érdekes módon kicsit sajnálom is, hogy nincs kedvem 1x-2 x rágyújtani. Azt reméltem, hogy majd teljesen uralmam alatt tartom ezt az egész ügyet. ha úgy alakul, akár rá is gyújtok, csak úgy az ízéért, de nem leszek többé egy kicsit se dependens. Ugyan úgy, ahogy sok nyalánkságot is szívesen fogyaszt az ember, de  csak alkalmanként. De végül nem úgy alakult:  egyáltalán nem kívánom, még alkalmanként se. Még sörözéshez se. És furcsa mód ezt azért egy kicsit sajnálom.

Egyébként ma fantasztikus volt pólóban-rövidnadrágban futni egy félmarit a szigetet beiktatva ebben a gyönyörű tiszta időben (csak azt nem értem, hogy mért volt minden futó olyan fenemód beöltözve?) És HAJRÁ ZILACI!